Van egy Király Gábor alakú űr a válogatott kapujában, amelynek betöltésére hárman pályáznak. Megyeri Balázs (aki az egyik a háromból) nem is titkolja, hogy tudja, mekkora lehetőség ez: aki él vele, akár egy évtizedre kibérelheti az egyes mezt.
Miközben a válogatott készül, történik az élet a játékosokkal is: Korhut Mihály megy, Nikolics Nemanja (még) nem megy Izraelbe, Stieber Zoltán bizonyíthatja, hogy megérte maradnia (mármint Németországban), Bese Barnabás meg hogy jól döntött, hogy megy.
Tököli Attila szerint is megváltozott a világ: nem olyan könnyű már a fiatalokkal, mint vele volt annak idején. Pedig ő még a Vízművek-pályán készült a válogatottal... Zombori András őszinte interjúja. (Mármint Tököli is őszinte benne, nemcsak a kérdező.)
Minden, amit valaha tudni akartak Rju Szung Vuról. Csak így egyszerűen.
Ha feltették maguknak a kérdést mostanában, hogy mi az ég történik Debrecenben, ahol úgy jönnek-mennek a játékosok, ahogy csak ritkán, akkor Szima Gábor klubelnök az önök embere, meg egy kicsit az őt faggató Somogyi Zsolt. Önök szerint lesz fizetéscsökkentés a Lokinál?
Európa választ, még ha csak UEFA-elnököt is: kiderül, mit tervez Aleksander Ceferin, az MLSZ által is támogatott szlovén jelölt.
Kis Gábor már túl van a csalódáson, amelyet a férfi pólóválogatott riói ötödik helye okozott, már csak azért is, mert sosem játszott olyan csodálatos közösségben, mint a mostani. De Rác Benedek interjújában szó esik a fűnyírásról, a válogatottság lemondásáról, és arról is, hogy a center hogyan akar majd két év múlva ellovagolni a naplementébe.
Futball-alulnézeti mellékletünk, a Hajrá, foci! ezúttal is bővelkedik szórakoztató témákban, és nem csak azért, mert szerepel benne a beszámoló a kissé megpocakosodott újságíró-válogatott és az alig kevésbé megpocakosodott veszprémi öregfiúk meccséről az új tihanyi pályán, amelyen ráadásul Jeromos atya, egy kapusból lett kapucinus végzett el a kezdőrúgást. (Persze az atya valójában bencés, de így jobban hangzik.)