Olimpia 2024: „Minden logikus érv a budapesti rendezés mellett szól”

A sportvezető, aki december közepén újabb négy évre kapott bizalmat az MPB közgyűlésétől, az olimpiai és paralimpiai pályázatot érintve az MTI kérdésére elmondta: eddig is aktívan részt vettek a munkában, és ez ezután is így lesz.

„Erősítjük a kapcsolatokat azokkal a nemzetközi parasporttestületekkel, amelyeknek a legkisebb befolyásuk is lehet a döntésre. Rendelkezésre bocsátjuk azt a sportszakmai tudást, amely lehetővé teszi, hogy a pályamunka paralimpiai része erős legyen. A magyar pályázati bizottság megértette, hogy egy jó paralimpiai pályázati résszel ugyan önmagában nem lehet megnyerni a versenyt, de egy rosszal el lehet veszíteni" – mondta.

Az esélyekről szólva leszögezte: „csak mi nyerhetünk". „A nemzetközi olimpiai és paralimpiai család minden érvényes szempontja, így a kisebb városok felé történő nyitás, az események emberközelivé tétele, új földrajzi régiók bevonása, a doppingellenes küzdelem, azaz minden logikus érv mellettünk szól. Ha hiba nélkül csináljuk végig a folyamatot, márpedig eddig így csináltuk, akkor képtelenség, hogy más nyerjen" – jelentette ki.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság jövő szeptemberi limai kongresszusán szavaz arról, hogy Budapest, Los Angeles és Párizs közül melyik város lesz a rendező.

Az MPB elnöke a parasportra áttérve hangsúlyozta: a sporttal – legyen az ép vagy para, amatőr vagy profi – nemcsak az eredmények, a sikerek szintjén kell foglalkozni, hanem úgy is, hogy példamutatásával, nemzetközi hírével, üzleti, reklám, politikai, diplomáciai jelentőségével mit tesz hozzá a nemzet, a társadalom, a közösség életéhez.

Úgy vélte, a parasport azért is különösen fontos, mert formálja a közösség tagjainak szemléletét, növeli az egymás iránt tanúsított szolidaritásunkat. „A parasportolók a tökéletes szimbólumai annak, hogy valamiképpen mindannyian kisebbséghez is tartozunk. Sok értelemben többségi létet élünk, de mindannyiunk életének van egy-két olyan szelete, amelynek szempontjából kisebbségi a sorsunk. Vagy azért, mert szellemi képességünk elmarad az átlagtól, vagy mert hiányzik a fél karunk. Rossz a szociális helyzetünk vagy gyenge az iskolázottságunk. Lehetünk kisebbségben a rasszunk, a nemzetiségünk, a vallásunk miatt" – fogalmazott.

A sportvezető szerint a fogyatékos sportolók tudják a legjobban szimbolizálni azt, hogy kisebbségben lenni nem azt jelenti: vesztesnek lenni, hanem igenis lehet példát mutatóvá, követendővé válni a többség számára. „Én a fogyatékos sport kapcsán ezt szeretném megmutatni: a kisebbségi lét nem a lúzerek világa. És így már a fogyatékos sport sem tisztán csak sportprojekt: ha az emberek látják a parasportolók sikereit, akkor a többség talán majd jobban le tud mondani bizonyos kiváltságairól a kisebbség javára" – mondta Szabó László.

Hozzátette, hogy emiatt is volt fontos a paralimpiai tv-közvetítés, hiszen a nézők látták a – szavai szerint – sármos paralimpiai bajnok Tóth Tamás hiányzó kézfejét, a hiperintelligens egyetemista úszó, Adámi Zsanett fejlődési rendellenességét, az emberfeletti erővel hajrázó, ezüstérmes Biacsi Ilona enyhe értelmi fogyatékosságát, a látássérült, csak a kezeivel „látó" cselgáncsozó Szabó Nikolettet.

„És amikor látjuk, hogy ezek a sportolók boldogan állnak a dobogón, éremmel a nyakukban, akkor megértjük, hogy igenis lehetséges áttörni a saját kisebbségi létünk korlátait" – magyarázta Szabó László.

Kiemelte: 2016 a magyar parasport éve volt, a riói paralimpia óta rengeteg pozitív visszajelzést kapott, a versenyek és azok üzenete sok emberhez jutott el, a parasport a korábbinál jóval nagyobb reflektorfénybe került.

Úgy vélte, ezt az érdeklődést csak növelni lehet a következő években, például jövőre is tele leszünk hazai nemzetközi versenyekkel, és külföldre is utaznak majd a sportolóink.

A decemberi közgyűlésen a sporttörvény novemberi változásának megfelelően módosították az MPB alapszabályát, így ezentúl a teljes magyar fogyatékos sport képviseletéért és irányításáért lesz felelős, s közfeladatokat ellátó köztestületként folytatja munkáját.

„A köztestület egy olyan jogi forma, amikor az állam azt mondja egy civil szervezetnek: elismerem, hogy olyan munkát végzel, amely egyébként közfeladat lenne, és ennek a közfeladatnak az ellátását áttestálom rád. A fogyatékos emberek számára a sportolás biztosítása és annak támogatása állami feladat, de az állam ennek jelentős részét átengedi nekünk, mert úgy látja: kompetensek, felkészültek vagyunk. Ez nagy elismerés és nagy előrelépés, amit én lehetőségként fogok fel, és minden apró szegletéig ki fogom használni" – fogalmazott Szabó László.

A sportvezető bízik abban, hogy a jövő év közepére elkészül az a dokumentum, amely 2024-ig, a reménybeli budapesti paralimpiáig ismerteti a fogyatékkal élők sportjának fejlesztési stratégiáját.

„Szeretnénk megmutatni, hogyan lehet elérni, hogy a magyar fogyatékos emberek számára a sport kézenfekvő önkifejezési eszköz legyen. Nem biztos, hogy mindannyian ezt fogják választani, de szeretnénk elérni, hogy a lehetőség mindenkinek adott legyen."