Téli rege – Deák Zsigmond jegyzete

Tűző napon, langymeleg tavaszi délután még hihetetlenebben, szinte abszurdnak hangzik, hogy hazánk téli olimpiai rendezést pályázna meg. Az április eleji mínuszokban, vagy épp az elmúlt kemény telünkön bizonyára más lett volna ugyanezen alaphír fogadtatásának a lélektana. Már ha tényleg van alapja. Mit is ír Örkény István az egyik egyperces novellájában, az abszurd irodalom gyöngyszemében? „Talán az sem fontos, hogy amit elolvasok, megtörtént-e, vagy sem. Lehetséges, hogy kíváncsiságom beéri álhírekkel is.”

Félreértés ne essék, eszemben sincs „kacsásítani” az információt, amit nyilván nem az én, hanem az állítólagos ötletgazda Kósa Lajos kompetenciája megerősíteni vagy cáfolni (mellesleg utóbbit tette a 2026-os közös magyar–osztrák kandidálással kapcsolatban). A MOB közleménye, illetve Fábián László főtitkár rövid nyilatkozata, mondjuk úgy, meghagyja a terv elvi lehetőségét. S magam is úgy vélem, ha valaki nagyon akar olimpiát rendezni, akkor épp felvetődhet benne, hogy a jóval kisebb falatnak számító téli játékokat könnyebb összehozni egy társsal – hasonlóra ugyan még nincs példa a sport történetében, de a NOB Agenda 2020 programja már megengedi –, mint egyedül a nyárit.

Most jön a de, három is. Az első, hogy társat kellene találni, olyat, akinek vannak alpesi hegyei-pályái, s nemcsak nekünk lenne rá szükségünk, hanem neki is ránk (Ausztriának nincs, egyedül vág bele). A második, hogy a 2024-es nyári rendezésre a pályázatot épp most mondtuk vissza össztársadalmi konszenzus hiányában, s ennek hirtelen megvalósulását mindennél abszurdabb feltételezni. Ha ehelyett „csak” a közelmúlt ismeretében majdan óhatatlanul felvetődő népszavazás megnyerése a kiindulási alap, ahhoz is teljesen más kommunikáció, igen kemény érvrendszer és részletes tájékoztatás szükséges.

A harmadik „de” már az előző kampánynál is felvetődött: végső soron nem magunkat kell meggyőznünk, hanem alig száz NOB-tagot, akiknek többsége számára mindössze egy gombostűfej méretű pötty vagyunk a térképen. Mondjuk ebből kifolyólag legalább fogalmuk sincs, vannak-e hegyeink, havunk, telünk.