Mindenki a parasport mellett – sikeres volt az ötpárti ötlet premierje

Szabóné Sipos Éva reggel felkelt, és egy iskola felé vette az irányt. Aztán egy másik felé. 62 évesen és egyetlen saját lábbal. Mind a kettőben bemutatót tartott többosztálynyi egészséges gyermeknek – ülőröplabdából, amely egy mozgássérültek számára kitalált sport. Éva ugyanis mozgássérült: 2008 szilveszterén síbalesetben vesztette el a bal lábát. Azonban ez sem térítette el a sporttól a salgótarjáni egykori kézilabdázót és testnevelés tanárnőt, amint begyógyultak a sebei, szinte azonnal csatlakozott a magyar női ülőröplabda-válogatotthoz, amely tavaly már Európa hatodik legjobbja volt.

Megannyi hasonló történettel szolgálhatunk a Magyar Parasport Napjáról, amelyet először ünnepeltek meg 2018. február 22-én. Nagyon sokan: a rendezvény egyik legfontosabb részét képező országos iskolai megmozdulás, az úgynevezett Lélekmozgató program keretében több mint 400 oktatási intézményben próbáltak ki parasportokat a diákok – mármint az ép és egészséges diákok. Abból állt a testnevelés óra csütörtökön ezekben az intézményekben, hogy tanáraik, illetve ahol csak lehetett, neves, helyi fogyatékkal élő sportolók mutatták be nekik, hogyan is sportolnak a sérültek.

Hogy hogyan ülőröplabdáznak például a mozgássérültek. Vagy hogyan csörgőlabdáznak a látássérültek.

Az Országgyűlés 2017. december 12-ei ülésén tárgyalta a Kulturális Bizottság kezdeményezését a Magyar Parasport Napjára vonatkozólag, és ez azon nagyon kevés törvényjavaslatok egyike volt tavaly, amelyet az összes parlamenti párt támogatott. Vagyis ellenszavazat nélkül fogadták el a honatyák, hogy legyen. Ezt is megértük. A február 22-ei dátum pedig annak állít emléket, hogy 1970-ben ezen a napon alakult meg a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja a Mozgásjavító Iskola falai között, mint a honi mozgássérültek első intézményesített sportszervezete.

Az egész napos program másik jelentős állomását képezte a Várkert Bazárban megrendezett parasportról szóló nemzetközi konferencia (amelyről keretes írásunkban olvashatnak bővebben), a megnyitónak szánt esemény pedig a fővárosi Olimpiai Parkban a már elhunyt paralimpiai bajnokok emlékművének megkoszorúzása volt. Több prominens személyiség mellett Sárfalvi Péter utánpótlás-nevelésért felelős helyettes államtitkár, Hollik István országgyűlési képviselő és Szentgyörgyvölgyi Péter, az V. kerület polgármestere is segédkezett ebben Szabó Lászlónak, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének, akinek beszédében fontos mondatok hangzottak el.

„Akik itt vannak mögöttünk a táblán, ők tehát a csúcs, a top, a plafon, ők azok, akik a legmagasabbra jutottak, ők a példaképek, de nyilvánvalóan rengetegen vannak, rengeteg fogyatékos ember, rengeteg fogyatékos diák, aki nem fog eljutni a paralimpiára, nem fog eljutni a paralimpia dobogójának a csúcsára, mégis fontos számunkra. Fontos, hogy ők is sportolhassanak, ők is megtalálják a lehetőségét annak, hogy áttörjék a saját korlátaikat, megtalálják a lehetőséget arra, hogy kiteljesítsék az életüket. Ebben segít nekik a sport, és mi, sportvezetők, politikusok, önkormányzati vezetők azért vagyunk, hogy ezeket a lehetőségeket kiteljesítsük. A Magyar Parasport Napja erről szól" – jelentette ki Szabó a Magyar Parasport Napja legelső rendezvényén. Bár könnyen lehet, hogy amikor e szavak elhangzottak, már gyerekek ezrei próbálhattak ki olyat, amilyet addig soha, és változott meg egy pillanat alatt a sérültekhez való hozzáállásuk.

Mert erre ez a leghatékonyabb módszer.

PROMINENS VENDÉGEK

Délelőtt tíz órától délután négy óráig tartott a Várkert Bazárban a parasport konferencia a V4-es országok szakembereinek részvételével – no meg honi paralimpikonok és paralimpiai bajnokok aktív jelenlétében –, a legnevesebb vendég egyértelműen az IPC, vagyis a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság új elnöke, Andrew Parsons és tavaly leköszönő legendás elnöke, Sir Philip Craven volt. Utóbbi neve fogalom a paralimpiai mozgalomban, irányításával rengeteget fejlődött az IPC. Előadók és kerekasztal-beszélgetések váltogatták egymást, fontos szakmai kérdéseket taglalva.

MÉG MAGASABBRA – INTERJÚ ANDREW PARSONSSZAL, A NEMZETKÖZI PARALIMPIAI BIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL

– Minek vagy kinek köszönhetjük, hogy itt találkozhatunk önnel?
– A Magyar Paralimpiai Bizottság hívott meg, hogy legyek itt ezen a konferencián és a Magyar Parasport Napján – válaszolta Andrew Parsons, a 41 éves, angolos neve ellenére brazil sportvezető, aki egyébként korábban újságíróként is dolgozott.

– Sok ilyen meghívása van, hogy egy ország nemzeti parasportnapjára invitálják? Sok helyen van még ilyen?
– Néha. Több országban is van ilyen, én pedig mint új IPC-elnök szeretnék minél több nemzetet meglátogatni a minél szorosabb kapcsolatok kiépítése érdekében.

– Jól hallottam, hogy nálunk már nem is először jár?
– Valóban nem: 2011-ben volt egy elnökségi ülésünk itt, amelyen én is jelen voltam.

– Hogyan telt a csütörtöki napja?
– Fantasztikus volt! Először meglátogattunk egy iskolát, ne haragudjon, nem emlékszem a nevére, de arra igen, hogy nemcsak iskolások jártak oda, hanem óvodások és gimnazisták is, és az intézményt fogyatékkal élők számára hozták létre, a tanítás része a sport, és volt uszodája is. Aztán találkoztunk Orbán Viktor miniszterelnökkel, akivel fontosnak tartottam szót váltani a parasportnapról is.

– Mint új IPC-elnök milyen állapotban vette át a szervezetet tavaly szeptemberben?
– Nagyon jó állapotban: mint bizonyára tudja, elődöm, Sir Philip Craven tizenhat esztendeig irányította. Amikor ő elkezdte a működését, az IPC egy fogyatékkal élők számára létrehozott sportszervezet volt, amikor pedig leköszönt, már a világ egyik legerősebb sportszervezetének számított. A paralimpiai játékok globális eseményekké váltak, milliárdos nézettséggel, történelmi időszakot élünk meg, annyira magasan van az ázsiójuk, de épp ez a kihívás: hogyan tegyük a szervezetet még sikeresebbé, hogyan emeljük még magasabb szintre.

– Vannak erre vonatkozó ötletei?
– Ó, igen, éppen ezekkel kampányoltam a megválasztásom előtt: négy fő javaslatom volt. Az első a taglétszám növelése, illetve hogy hogyan képezzük tovább a már meglévő tagokat, hogyan tehetjük őket professzionálisabbakká, mivel ők készítik elő a sportolók programját. A második a kapcsolatok továbbfejlesztése az olimpiai mozgalmakkal úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten, így a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság között is, a következő hetekben épp ezzel fogok foglalkozni. A harmadik a klasszifikáció: tudja, mi az?

– Hogyne: a sportolók alkalmasságának vizsgálata, hogy úgymond elég sérültek-e a paralimpiai sportágakban való részvételre. Láttam is sajnos már bőven példát ezen a téren anomáliákra.
– Itt most arról van szó, miként lehetne elérni, hogy a klasszifikátorok még alkalmasabbakká váljanak a maguk területén. Esetleg úgy, hogy kapjanak pénzt is a tevékenységükért, mert jelenleg a legtöbbjük önkéntes, a szabadidejét áldozza erre. A hitelességünk múlik ezen, minden a klasszifikációval kezdődik, és vannak olyan országok, ahol megkérdőjelezik ennek a hatékonyságát. Átlátható működésre van szükség ezen a téren.

– No igen: az emberek a paralimpiára minden bizonnyal azért váltanak jegyet, hogy sérült embereket lássanak sportolni – és ha teljesen egészségeseknek kinéző sportolókat látnak, becsapva érezhetik magukat.
– Különböző ágai vannak a fogyatékosságnak. De tény, ha az emberek azt látják, hogy egy versenyben nem egyenlőek a feltételek, legközelebb nem biztos, hogy eljönnek megnézni. Ami pedig a negyedik pontomat illeti: az a pozicionálás, hogy hogyan tudjuk továbbépíteni a brandünket, a hitelességünket. Tehát ezzel az imént felsorolt négy területtel szeretnék a legtöbbet törődni.

– Engedjen meg egy utolsó kérdést: mivel nagyon sokan nem értik, hogy nem minden sérültségi ág tartozik a paralimpiai mozgalom égisze alá, például létezik külön siketlimpia a hallássérülteknek, speciális olimpia az értelmi fogyatékosoknak vagy világjátékok a szervátültetetteknek. Nem gondolt esetleg arra, hogy valahogy egységesítse a sérültek szerteágazó sportmozgalmait?
– Nos, azt gondolom, különböző mozgalmak vagyunk. A siketek például maguk döntöttek arról, hogy külön világversenyük legyen, a speciális olimpiának pedig másfajta célja van: ott tényleg a részvétel a fontos, nem az eredményesség. A szervátültetettek is kezdetektől fogva más úton járnak, emellett orvosilag ők nem tekinthetők mondjuk mozgássérülteknek. De a lényeg: el kell fogadnunk mindegyik sportmozgalom identitását, sajátosságát, különállóságát. Ők nem akarnak a paralimpiai mozgalom részesei lenni.