Lenyomatot adtak paralimpiai bajnok úszóink

A régi nagyok – így méltatták a három paralimpiai bajnok úszót, Hoffmann Juditot, Tóth Andrást és Vereczkei Zsoltot a Testnevelési Egyetem tenyér- és karlenyomatokkal teli dicsőségfala előtt, mivel ők hárman abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy lenyomataik felkerülnek a korábbi kiválóságok relikviái mellé.

Az ünnepélyes köszöntők sorát az egyetem rektora, Sterbencz Tamás kezde, aki elmondta, nagy öröm neki, hogy egy ilyen méltóságot tükröző esemény az intézmény falai közé került, és kifejezte, a most a dicsőségfalra felkerülő parasportolók nem csak bajnoki sikerükkel, hanem az azóta eltel időben is, minden sportolónak, épnek és fogyatékosnak egyaránt példát mutatnak.

A falnak nem csak azok számára van jelentősége, akik rajta vannak, hanem az egyetem vezetőségének nem titkolt célja, hogy a hallgatókhoz is közel hozza, és megismertesse velük a közelmúlt nagy sportegyéniségeinek életét, pályafutását és sikereit.

Az eseményen ott volt Mocsai Lajos, az egyetemet fenntartó kuratóriumelnöke, Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Varga Katalin paralimpiai bronzérmes kajakos, Kis Péter Pál, paralimpiai bajnok is, előbbi is köszöntötte az egybegyűlteket.

„Az agyagnak megvan az a sajátossága, hogy sokkal tovább őrzi bizonyos dolgok emlékét, mint a szőtt és a papír alapú relikviák. Amikor leégett a Testnevelési Egyetem épülete 2015-ben, az egyik első gondolatom az volt, hogy hogyan halásszuk ki a tenyérlenyomatokat a romok alól. Sajnos sok minden elveszett, de abból ami megmaradt, két kéz alakot formáló mozaikot tettünk ki, ami továbbra is őrzi a korábbi nagyszerű sportolók emlékét. Azt gondolom, ez az egyik legszebb hagyománya az egyetemnek, és vannak olyan tanszékek, ahol a falon szereplő nevek ismerete beugró egy-egy vizsgára. Nagyon fontos dolog ez, hiszen, aki a múltat nem ismeri és tiszteli, az a jövőben sem fog boldogulni” – mondta Mocsai Lajos.

A beszédek után a korábbi paralimpikonok belenyomták kezüket, karjukat a kemény agyagba, és alá is írták lenyomataikat, hogy hamarosan már az ő tárgyi emlékük is ott legyen a dicsőségfalon.