Amikor az április végi-május eleji, kaszpijszki Európa-bajnokság előtt Gulyás István szabadfogású szövetségi kapitány azt mondta, érmet vár szakágától a kontinensviadalon, Nagy Mihályban talán csak titkon reménykedett – elvégre a mieink között ott volt a „zászlóvivő”, a vb- és Eb-bronzérmes, olimpikon Veréb István és a frissen honosított, korábban ukrán színekben Európa-bajnoki címet és két világbajnoki bronzot nyerő Olejnik Pavlo, akiknek az előzetes számítások szerint jóval nagyobb esélyük volt a medáliára.
„Misi egyre jobb formában van, és úgy néz ki, hogy végre a súlyát is sikerült megtalálnunk, mert korábban eggyel magasabb kategóriában birkózott. Már az Európa-bajnokság előtt is jó erőben volt, bíztam benne, hogy a kontinensviadalon a dobogón végez. Ugyanígy reménykedem abban is, hogy a hazai rendezésű világbajnokságon is éremért küzdhet.” |
Ám Nagy Mihály jött, látott, győzött – mármint a bronzmérkőzésén –, így pályafutása első felnőttérmével távozhatott a Mahacskala melletti városból, és végül ő szerezte a magyar szabadfogásúak egyetlen dobogós helyezését, beteljesítve ezzel a mester várakozását (Gulyás István utóbb elárulta: azért reménykedett abban, hogy Nagy odaérhet a dobogóra). A 24 esztendős birkózó azonban bevallotta, még most is nehezen fogja fel az eredményt.
„Egy élsportoló természetesen mindig úgy megy neki egy világversenynek, hogy a lehető legjobbat szeretné kihozni magából, de számomra még mindig hihetetlen kissé, hogy dobogóra állhattam – mondta az ESMTK korábbi, a Sziget SC jelenlegi sportolója, akinek hozzáállása és értékrendje is példamutató – a moldovai Alexandru Burca ellen látványos akciókkal, 8:1-es sikerrel megvívott bronzmérkőzése után nem véletlenül emelte a karját az ég felé. – Hívő keresztényként imádkoztam az Európa-bajnokság előtt, és örülök, hogy Isten megsegített.”
Nagy Mihálynak nemcsak az Eb-bronzig, de a kontinensviadalig vezető út sem volt könnyű. Két válogatóversenyen kellett ugyanis diadalmaskodnia, hogy biztossá tegye a helyét az utazó keretben, s bár ez sikerült, nem kis áron: konkrétan a testvérével kellett megküzdenie…
„A sors úgy hozta, hogy mindkét válogatón a testvéremmel, Péterrel vívtam döntőt, s mindkétszer én győztem – magyarázta Nagy, aki korábban mindkét szakágban szerencsét próbált (öccsével egyetemben, aki a tavalyi kötöttfogású ob-n a kategóriájában ugyancsak Eb-bronzérmes Szabó Lászlót is legyőzve lett bajnok). – Nem volt könnyű, mert Petivel jó a kapcsolatom, együtt is kezdtünk el birkózni. Eleinte mindkét fogásnemben versenyeztem, végül nekem maradt a szabadfogás.”
Nagy korábban egy súlycsoporttal lejjebb (74 kg) és eggyel feljebb (86 kg) is próbálkozott, de most úgy tűnik, végre sikerült megtalálnia a súlyát. A célja ezek után nem is lehet más, mint az októberi budapesti világbajnokságon hazai közönség előtt is dobogóra állni. Ebből a szempontból kimondottan jó előjel ez az Eb-bronz.
A kecskeméti Messzi István Sportcsarnok ad otthont szombaton a szabadfogású és női országos bajnokságnak, amelyen több nagy visszatérő is versenybe száll. Kisebb szenzáció, hogy egyetlen női világbajnokunk, Sastin Marianna mindössze három és fél hónappal kisfia születése után újra ott lesz a szőnyegen – tényleg komolyan gondolja, hogy az októberi budapesti világbajnokságon birkózni fog! –, és sérülése után visszatér a két szombathelyi nehézsúlyú, a múlt év vége óta a kötöttfogásúakkal edző Ligeti Dániel valamint Csercsics Richárd is. Nagy Mihály ezúttal 86 kilóban nevezett, azaz az ob-n elmarad a „testvérharc”, cserébe rangadót vívhat a másik Haladás-klasszissal, a vb-bronzérmes, olimpikon Veréb Istvánnal. S ha már vb: az elmúlt napokban hazánkba látogatott a nemzetközi szövetség (UWW) delegációja, melynek tagjai megnézték az év október 20. és 28. közötti, Budapesten rendezendő fő eseményének előkészületeit. A szakemberek mindent rendben találtak, elégedettségüket fejezték ki a Bacsa Péter MBSZ-alelnök vezette szervezőbizottságnak. |