– A küzdősportok világában elindult egy érdekes mozgás a különböző harcművészetek között. Ezt példázta korábban a Mayweather–McGregor meccs is, és ennek jele Mayweather múlt heti, később visszavont bejelentése, mely szerint egy japán kick-box-bajnokkal küzdött volna meg. Eközben Dana White, aUFCvezetője arról beszélt nemrég, hogy már egyeztettek Mayweatherrel egy Habib Nurmagomedov elleni összecsapás lehetőségéről. Ez lehet egy olyan új korszak nyitánya, amikor még inkább keverednek a különböző szakágak?
– Ez egy sakkjátszma, csak éppen nem tudni, kié a tábla – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére S. Kovács Ádám. – Az egyik oldalon ott vannak az MMA-sok, Dana White vezérletével, Conor McGregorral vagy éppen Habib Nurmagomedovval, a másikon pedig Mayweather és például Oscar De La Hoya, aki éppen most szervez egy összecsapást két MMA-s, Chuck Liddell és Tito Ortiz között. A jövőben sokkal gyakoribb átjárás alakulhat ki a harcművészeti ágak között. Ez arról szól, hogyan lehet együtt még több pénzt csinálni.
– Ebben a játszmában próbálnának asztalhoz ülni a japánok is?
– Japánban kimondottan szeretik az ilyen furcsa meccseket. Volt rá példa, amikor egy 120 kilós, aktuális világbajnokot összeraktak egy 50 éves nagymamával, akinek tényleg volt már unokája is. Vagy ott van például a szumóból K–1-re váltó Akebono esete. Viszont az is simán benne volt a pakliban, hogy Mayweather és a japán között a bejelentés ellenére sem lesz meccs, de aztán lehet akár még újabb fordulat is. A japánokkal nem könnyű üzletelni, a kulturális és kommunikációs különbségek is nagyban hozzájárulhatnak a meg nem értéshez, másrészt Japánban sok esetben nem a piac, nem az eladhatóság teremti meg az anyagi hátteret, hanem különböző üzleti körök valahogy megoldják... Sőt még azt is el tudom képzelni, hogy ez egy megtervezett médiahack volt. Ki tudja, Mayweather lehet, hogy kapott egy nagyobb összeget, hogy pózoljon a „kisgyerekkel”, akit a kutya sem ismer, így viszont rengetegen megismerték, főleg miután McGregor is beszállt a promóba. És hát Floyd is szereti, ha beszélnek róla, így egy hétig ismét volt miről csámcsogni.
„A profi boksz jelenleg olyan, mint egy öregúr, tele negyven évhez közeli vagy afölötti, kiöregedő sztárokkal, vele szemben pedig ott a fiatal, 25 éves múltra visszatekintő, egyre népszerűbb UFC. De az öregúr még mindig tud dobni egyet-egyet, amire az emberek felkapják a fejüket. Ilyen dobás lehet Mayweather csatasorba állítása. Viszont abban majdnem biztos vagyok, hogy Mayweather sosem fog MMA-meccset vívni, sem McGregorral, sem mással. Semmi olyat nem fog elvállalni, amivel károsíthatja az egészségét és veszélybe sodorhatja a hibátlan mérlegét. Maximum azt tudom elképzelni, hogy belemegy a kesztyűk méretének változtatásába, ám ennél többre aligha lesz hajlandó, ezért is hiúsulhatott meg a Japánba tervezett meccs.” |
– Médiahack, csámcsogás, show-biznisz – csak mintha eközben a sportérték mint olyan kezdene teljesen háttérbe szorulni ebben a „szép” új világban…
– Sportszakmai szempontból fölösleges is arról beszélni, van-e értelmük az ilyen meccseknek, amilyen a McGregor–Mayweather csata volt, vagy mondjuk amilyen egy Mayweather–Nurmagomedov meccs lehetne, aminek lehetőségét sokan felvetették az utóbbi időben az interneten. Sportszakmailag természetesen nincs értelmük ezeknek, de az emberek nézik. Nehéz sportértékről beszélni, amikor a két vlogger, az amerikai Paul Logan és a brit KSI (Olajide William Olatunji – a szerző) amatőr bokszmeccse sokkal jobb számokat produkált, mint manapság a legtöbb profi címmérkőzés. Üzletileg annak van értéke, amit minél több embernek el lehet adni. McGregornak az Instagramon 29 millió követője van, Mayweathernek 22. Külön kell választani a sportértéket a szórakoztatástól. Ugyanakkor, amióta Magyarországon elkezdte közvetíteni a Sport Tv a UFC-gálákat, a kezdetekhez képest, főleg Conor McGregor megjelenésének köszönhetően megtriplázódott az események nézettsége. Ez viszont hosszú távon a sportnak is használ, még ha az ilyen nagy gáláknál a felvezetés szinte már izgalmasabb is, mint maga a meccs, egyúttal sokkal jobban felépíthető, megtervezhető, s a bevételt úgysem a küzdelem minősége és végkimenetele határozza meg, hiszen az üzleti részt már a mérkőzés előtt lerendezik.
– A kérdés csak az, hogy a minden mondatában káromkodó McGregor vagy éppen a ketrecből kiugró Nurmagomedov milyen mintákat, milyen példát szolgáltat az idolokat kereső fiatalok millióinak.
– Én sem mondom, hogy ez a folyamat jó, vagy hogy ezzel azonosulok. Az, hogy valaki kiugrik a ketrecből és veszélyeztetheti azokat, akik belépőjegyet váltottak, hogy láthassák a küzdelmet, vagy hogy valaki a másik vallását kritizálja, nem fér bele, egyik oldal sem védhető. A példaképek találásában a szülőnek is felelőssége van. Szeretem a UFC-t és az MMA-t, a gyerekem viszont elsősorban menjen el birkózni vagy karatézni, aztán majd felnőttként ő eldönti, milyen irányba menne tovább. Lehet fanyalogni, de akinek nem tetszik, annak nem kötelező néznie, viszont aki nem mondja azt, hogy többet nem nézem, az hozzájárul az üzlet sikerességéhez, ahhoz, hogy a UFC a tömegszórakoztatás részévé tud válni. A UFC egy üzleti vállalkozás, amelynek van hatszáz alkalmazottja, akik bunyósok, ám ettől még az egész üzleti alapon működik. Vannak kitűzött nézettségi, vagyis eladási adatok, amiket el kell érni a minél nagyobb nyereség érdekében. Ezért is más a UFC és a hozzá hasonló küzdősport-vállalkozások, mint a jóval bürokratikusabb, nem üzleti alapon szerveződő profi bokszszervezetek.
„A két »legeslegjobb« női harcos csatája lesz a decemberi összecsapás, amit inkább a Cormier–Miocic férfi nehézsúlyú címmeccshez hasonlítanék, mert ott is két különböző súlycsoport aktuális világbajnoka küzdött meg. Itt a korábban Ronda Rouseyt kiütő Nunez megy fel Cyborghoz, akit sokan legyőzhetetlennek tartanak és a UFC-ben miatta is hozták létre a pehelysúlyt, mert a kisebb súlycsoportba nem fért volna be.” |
– Viszont éppen ezért úgy tűnik, a UFC sokkal többet meg is engedhet magának, mint bármelyik ökölvívó-szervezet, amelyeknek meg kell felelniük a maguk által kialakított szabályoknak. A McGregor–Nurmagomedov gála utáni balhé mennyit ártott a UFC-nek?
– Van negatív oldala, de összességében sajnos inkább csak használt, mert hirtelen minden erről szólt. Azóta Vlagyimir Putyin, de még a török elnök, Erdogan is találkozott Nurmagomedovval. Az egész világon beszédtémává vált a mérkőzés. A botrány miatt persze fekete foltként maradhat meg a UFC történtében, ám minden megy majd tovább úgy, ahogy eddig. Kisebb büntetéseket kiosztanak, de nagy következményekkel nem kell számolnia egyik oldalnak sem, mert senkinek sem az érdeke. A Habib-féle brigád, illetve a más dagesztániakat is képviselő menedzsere folyamatosan csinálják a balhékat Amerikában, például annak a srácnak is, aki a ketrecben megütötte McGregort, volt már hasonló esete, mégsem vonták meg még tőle a vízumot. McGregort pedig azért nem büntetik meg, mert ennyi pénzt, amennyit ő tud, senki sem csinált még a UFC-nek, ha viszont őt korlátozni akarnák, akkor bármikor hátat fordíthatna a UFC-nek, foghatná a pénzét, megcsinálhatná a saját promócióját. Ezért inkább mindent megengednek neki. Változást az hozhatna, ha a sportbíróság a UFC-t magát büntetné meg mondjuk tízmillió dollárra, mondván, az ő alkalmazottai okozták a botrányt és veszélyeztettek másokat, ezért fizessen a szervezet. Akkor elgondolkodnának ott, hogy változtassanak valamin. De a UFC megbüntetése senkinek sem áll az érdekében, mert a bevételekből mindenki zsebébe jut egy boríték, aki számít, vagyis mindenki jól jár. A UFC fejlődése párhuzamba állítható McGregor fejlődésével: mindig mindenből egy kicsit több kell, hogy megint róluk szóljanak a hírek. A kérdés csupán az, meddig lehet ezt „túltolni” – ennek kellene gátat szabni, csak nagyon nehéz ezt akkor megtenni, amikor a televíziós nézettség, az úgynevezett pay per view eladások sosem látott magasságokba érnek.
– Milyen irányt vehet még ezek után McGregor karrierje, mert a bevételi szempontból csúcsot jelentő, Mayweather és Nurmagomedov elleni összecsapások, no meg a két vereség után nagy kérdés, van-e még följebb?
– Igen, mert amikor egy vesztes meccs után is keresett ötvenmillió dollárt, nem tudom, lehet-e még őt azzal motiválni, hogy például Tony Ferguson szintű harcosokkal küzdjön meg világbajnoki címekért. Őt már jobban érdekli a pénz, mint a címek. Habib esetében ez nem kérdés, mert ő egy talán kevésbé izgalmas arc, és biztos vagyok benne, hogy látjuk még a ketrecben akár Fergusonnal, akár mással szemben. Conor számára viszont ez már visszalépés lenne. Mayweather ilyen szempontból teljesen más helyzetben volt, mert ő húsz év alatt épített fel egy bokszkarriert, ő megválaszthatta az ellenfeleit, és okosan, taktikusan csak akkor lépett ringbe Manny Pacquiaóval, amikor ellenfele már túl volt a csúcson. Az MMA-ban viszont nincs lehetőség, hogy valaki így megválogassa az ellenfeleit, a legjobbakkal hamar szembetalálkozik, ezért egy idő után nehéz fokozni a tempót.
– Vajon attól nem kell tartanunk, hogy a UFC népszerűségével, az MMA elüzletiesedésével „kiürülnek” a hagyományos, olimpiai küzdősportok, s egyre kevesebben kezdenek el például birkózni vagy bokszolni és szép lassan az ötkarikás programban való helye is megkérdőjeleződik ezeknek a sportágaknak? Mint ahogy birkózásban ez a kérdés már terítékre is került, és ökölvívásban is lehet már hallani ilyen hangokat...
– Az hosszú távon fog eldőlni, ilyen irányt vesznek-e a küzdősportok, de szerintem a jövőben is megférnek majd egymás mellett a különböző sportágak, nem ölik ki egymást. Az látszik, hogy az életkorok kitolódnak, és ha valaki befejezi a birkózást vagy az ökölvívást, még harminc év fölött is elmehet MMA-zni. Az MMA-nak ugyanis ezek a hagyományos sportágak adják az alapját, és ez a jövőben sem fog változni.