Liu Shaolin Sándor és Kozák Danuta az Év sportolója; a gyorskorcsolyázó duplázott

Vágólapra másolva!

2019.02.14. 18:47

Címkék

Magyarország első téli olimpiai aranyérme, a rövid pályás gyorskorcsolyaváltó pjongcsangi bravúrja három díjnak is megágyazott a sportújságírók 61. alkalommal megtartott szavazásán és a Nemzeti Színházban tartott csütörtöki díszeseményen.

A díjazottak (Fotó: Tumbász Hédi)
A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE! — A díjazottak (Fotó: Tumbász Hédi) A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

AZ ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA. Az előző év tényleg Liu Shaolin Sándor éve volt: rövid pályás gyorskorcsolyázó klasszisunk a váltóban megszerzett történelmi olimpiai aranyérem mellett egyéniben világbajnoki ezüstérmes lett – el is vitte az Év férfi sportolójának járó díjat, amellyel együtt az a nem mindennapi megtiszteltetés érte, hogy nem más, mint a zseniális Carl Lewis adta át neki a kitüntetést.
„Óriási megtiszteltetés, hogy első téli sportolóként állhatok most itt. Nem lehetett könnyű a döntés, már ha csak azt nézem, hogy Bácsi Peti milyen gyönyörű aranyérmet szerzett a világbajnokságon hazai közönség előtt – le a kalappal előtte! Élsportolóként elsősorban a kemény munka és az ismertségek hozzák meg az eredményeket, márpedig én minden reggel úgy kelhettem fel, hogy keményen tudtam edzeni, ezért szintén hálásnak kell lennem édesanyámnak és a családomnak!”

AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA. Az elmúlt öt év női győztese, a 2018-ban nagy medencés Európa-bajnok, rövid pályás világbajnok úszó, Hosszú Katinka, az egyik legnépszerűbb magyar sportoló; a párosban világbajnok és Australian Open-győztes, világelső teniszező, Babos Tímea; az édesanyaként visszatérő, világ- és Európa-bajnoki címeket begyűjtő Kozák Danuta.
Rendkívül erős, talán a kategóriák közül a legerősebb mezőnyben dőlt el, kit választanak meg a 2018-as év legjobb női sportolójának: a végén az ötszörös olimpiai bajnok kajakozó örülhetett – és az ültetésnek hála az első gratulációt meg a vele járó két puszit éppen Hosszú Katinkától fogadhatta.
„Sportolóként nap mint nap azért edzek, hogy a legjobbamat nyújtsam, de a díjakkal ez másként van, általában nem is szoktam nyerni, de most nagyon örülök – elvégre nem sokan mondhatják el magukról, hogy megelőzték Hosszú Katinkát!” – mondta nevetve Kozák, aki a díjat Szabó Tünde sportért felelős államtitkártól és Csisztu Zsuzsától, a Magyar Sportújságírók Szövetsége első alelnökétől vehette át. Utóbbi külön kiemelte, hogy Kozák édesanyaként és sportolóként is világklasszis teljesítményt nyújt.

AZ ÉV EDZŐJE, CSAPATA. Ha van két kategória, amelyben nem lehetett kérdés a győztes kiléte, az az egyéni sportágakban szereplő csapatok, illetve az év edzőinek küzdelme: a rövid pályás gyorskorcsolyaváltó, tehát Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor és Burján Csaba, illetve edzőik, Bánhidi Ákos és Csang Csing Lina sporttörténelmet írtak azzal, hogy Pjongcsangban megszerezték Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérmét az 5000 méteres váltóverseny fináléjában. Nem mellesleg novemberben – immár Krueger Cole-lal a „fedélzeten” – új világrekordot állítottak fel Calgaryban – szóval nem lehet elvitatni, hogy fantasztikus évet produkáltak 2018-ban.
„Szerintem életemben először van rajtam csokornyakkendő… – mondta nevetve Bánhidi. – Egy kanadai kollégám úgy fogalmazott, nem jó, hanem szerencsés edző szeretne lenni. Nos, én az vagyok, mert olyanokkal dolgozhatok együtt, mint a férfiváltó, vagy mint a mellettem álló kolléganőm, Lina, aki talán a legfontosabb része a rendszernek.”

AZ ÉV CSAPATA (klasszikus). Bajnoki cím, kupagyőzelem, Bajnokok Ligája-diadal. A Győri Audi ETO KC női kézilabdázói a ferencvárosi férfi vízilabdázókat, illetve a „szakmabelieket”, a női juniorválogatottat utasították maguk mögé a szavazáson.
„Nyerni mindig nagyszerű, de megismételni az egy évvel korábbi sikert talán még nagyszerűbb. Nagyon büszkék vagyunk, igyekszünk jövőre is megfelelni az elvárásoknak, függetlenül attól, hogy igen magasra tettük a lécet!” – mondta Bartha Csaba, a klub elnöke.

Tavaly finom vádlirúgással kezdtük tudósításunkat az M4 Sport – Az Év Sportolója Gáláról, az idén nincsen már sajnos senki, aki vádlin rúgná a Nemzeti Színház kedves vendégeit. Amikor bő egy éve sétáltunk fel a nézőtérre, Ihász Kálmán lépett mellénk 76 éves korát meghazudtoló frissességgel, és mesélte tréfálkozva, hogy az efféle elegáns eseményeken rendszerint odalép gyanútlanul társalgó régi csapattársai, sportbarátai mögé, bokájával enyhén megbillenti a lábukat, csak az öltözői hangulat megidézése kedvéért.

A mosolyt fakasztó futballistacsíny jutott eszünkbe belépve a gálának immár negyedik éve otthont adó impozáns színházépületbe, a szomorú tudattal kísérve, hogy a Vasas 27-szeres válogatott, olimpiai bajnok hátvédje nem lophatja be többé a bársonyszőnyeges közegbe a labdarúgók érdes világát – a sportág jeles alakja két héttel a díszesemény előtt, január 31-én elhunyt.

Az Ihász Kálmánról őrzött tavalyi emlék azonban ékes példáját adja annak, hogy miért fontosak az efféle kivételes pillanatok, találkozási alkalmak. Egy estére a magyar sport legkülönfélébb szereplői ülnek közös ünnepet, lebontva a láthatatlan falat, amely a hétköznapok során sportoló, edző, sportvezető, újságíró, politikus vagy éppen a különböző nemzedékek tagjai között húzódik. Hogy egy fentinél jóval vidámabb, aktuális példával éljünk: amint a Nemzeti Színház feldíszített előcsarnokába érkező vendégek között feltűnt Csank János, egy újságíró kolléga oldalba bökött, újságolva, a minap találkozott a mesterrel a Rákóczi úti csarnok hentespultjánál. Ilyen az elronthatatlan, vérbeli sportember: az öltönyben, nyakkendőben besétáló karakteres edző az előkelő környezetben éppúgy önmagát adta, mint a munkatárs elbeszélésében a lapockák, oldalasak között válogatva.

Carl Lewist nem látták Budapest egyetlen vásárcsarnokában sem, ami alighanem az egyetlen szerencséje, mert ha észreveszik, a személyét övező csütörtök esti őrületet tapasztalva talán szét is tépik (már ha felismeri az 57 éves amerikai férfiben a kilencszeres olimpiai bajnok sprintert az unokának szánt csirkecombért, friss leveszöldségért sorban álló piaci vevőkör). Jelentős számú testőrsereg kísérte a Nemzeti Színház bejáratához az est legnagyobb külföldi sportcsillagát, léptei nyomán érezhetően megbolydult a sikeres sportolók közelségéhez amúgy hozzászokott színházi sportközönség, előkerültek a zsebekből a fényképező okostelefonok, a tömegben nyújtóztak a férfinyakak, villantak a női szempárok. Hosszú Katinka is jelentős figyelmet kapott a vörös szőnyegen, ám talán még nála is nagyobb szeretettel fogadták a jelenlévők az oldalán csinos feleségével, Mariellával bevonuló Marco Rossit, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát.

A 2018-as év azonban elsősorban nem a futballsikerektől volt hangos, a csütörtök esti program hangsúlyai is némiképp eltolódtak a kiemelt népszerűsége miatt – szokás szerint – megkülönböztetett figyelmet érdemlő labdarúgásról a előző esztendő fényes babért termő sportágai felé. Cikkünk mellett, a keretes írásokban részletesen szólunk a tizenkét kategória díjazottjairól, itt talán csak a tizenkét hónap csúcsbravúrját, a pjongcsangi téli olimpián aranyérmet szerző rövid pályás gyorskorcsolyaváltó diadalát érdemes kiemelnünk – a dél-koreai jégen mutatott, döntőbeli szűk hat és fél percnyi csúszkálás elegendő volt ahhoz, hogy döntsön az év férfi sportolója, az év edzője és az év csapata (az egyéni sportágakban) kategória aktuális győzteséről. Nagy kérdés volt egyebek mellett az is, hogy az év női sportolója díjat sorozatban hatodszor Hosszú Katinka nyeri-e meg, vagy Babos Tímea világraszóló teniszsikerei, esetleg a szülés után visszatérő Kozák Danuta nem kevésbé fényes kajakos eredményei háttérbe szorítják a medencében mutatott nagyszerű teljesítményt. Háttérbe szorították: a montemor-o-velhói kajak-kenu világbajnokságról három aranyéremmel hazatérő 32 éves sportolónőt választották idén a legjobbnak. Külön rangot ad az elismerésnek, hogy az év sportos kiválóságait 61. alkalommal köszöntő esemény előtt érkezett a legtöbb szavazat a tizenegy kategóriában (a tizenkettedikről, az év góljáról a közönség voksolt), összesen 439 sportújságíró adta le saját hármas listáit.

GULÁCSI: MÁR A JELÖLÉS IS MEGTISZTELŐ
„Már az is nagy megtiszteltetést jelentett, hogy a tavalyi esztendő második helyezése után ismét a jelöltek között lehettem. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik úgy látták, hogy kétezer-tizennyolcban a labdarúgók közöl én nyújtottam a legjobb teljesítményt, magam is úgy éreztem, hogy az előző évben sikerült egy lépcsőfokot előre lépnem. Nagy céljaim vannak a jövőre nézve, továbbra is tudásom legjavát akarom nyújtani, és bízom benne, hogy a következő hónapokban a válogatottban és Lipcsében is lesz okom az örömre. Őszintén szólva akkor lennék a legboldogabb, ha jövőre már a legjobb tíz jelölt közé is nehéz lenne odaférni ebben a kategóriában, mert az azt jelentené, hogy a magyar labdarúgó válogatott emlékezetes évet produkált, és kijutott az Európa-bajnokságra” – mondta Gulácsi Péter a Nemzeti Sportnak a díj kapcsán.

Illik megemlékeznünk külön is a csütörtök esti életműdíjasokról, így a Magyar Labdarúgó-szövetség saját elismerését átvevő ferencvárosi legendáról, Rákosi Gyuláról, valamint az MSÚSZ és a MOB közös díját kiérdemlő Gergely Gábor, Jónyer István, Klampár Tibor asztaliteniszező-hármasról. És amivel talán a kronológiai rendet követve kezdenünk kellett volna: köszöntő beszédében Szöllősi György, az MSÚSZ elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője felhívta a figyelmet arra, hogy az idén ünnepli 110. évfordulóját a sportújságírók szakmai testülete, amely – az idézett korabeli sajtócikk alapján – a Magyar Sporthírlapírók Szindikátusa néven kezdte el működését a huszadik század első évtizedében.

„Szándékunk száz év után is változatlan, a száraz sporthírek megírása mellett egy téglácskával hozzájárulni a kultúra építéséhez” – hangsúlyozta a szövetség mai vezetője, majd Ady Endrétől idézve mutatott rá a mögöttünk hagyott század történelmi viszontagságaira, a sokszor megsebzett sport túlélő erejére.

„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”

Azért a magyar sport szép pillanatait felvillantó este után némi bizakodással megjegyezhetjük: talán mégsem minden...

A 61. M4 SPORT – AZ ÉV SPORTOLÓJA GÁLA
FÉRFIAK
LIU SHAOLIN SÁNDOR (rövid pályás gyorskorcsolyázó)

NŐK
KOZÁK DANUTA (kajakos)

LABDARÚGÁS (férfiak)
GULÁCSI PÉTER (RB Leipzig)

LABDARÚGÁS (nők)
JAKABFI ZSANETT (VfL Wolfsburg)

EDZŐK
BÁNHIDI ÁKOS ÉS CSANG CSING LINA (férfi és női rövid pályás gyorskorcsolyaváltó)

CSAPAT (hagyományos csapatsportokban)
GYŐRI AUDI ETO KC (női kézilabda)

CSAPAT (egyéni sportágak csapatversenye)
FÉRFI RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYAVÁLTÓ (Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba)

AZ ÉV FOGYATÉKOS SPORTOLÓI

FÉRFIAK
GELENCSÉR RÓBERT (szervátültetett atléta)

NŐK
GYURKÓ ALEXANDRA (szervátültetett úszó)

FOGYATÉKOS SPORTOLÓKKAL FOGLALKOZÓ EDZŐK
BELICZAY SÁNDOR (kerekesszékes vívás, Hajmási, Osváth)

CSAPAT
NŐI KEREKESSZÉKES VÍVÓVÁLOGATOTT (Madarászné dr. Mező Boglárka, Hajmási Éva, Krajnyák Zsuzsanna, Veres Amarilla)

A modul betöltése néhány másodpercet igénybe vehet...