Vb top 10-ben a magyar szélcsatorna-sportoló!

Ahogy arról két héttel ezelőtt írtunk, az idén magyar színekben is indult versenyző a szélcsatorna világbajnokságon ráadásul a vártnál jóval nagyobb sikerrel szerepelt. Laki Lukáccsal beszélgettünk, aki bekerült a világ 10 legjobb szélcsatorna sportolója közé, ráadásul egyedüli magyarként indult a megmérettetésen.

– Hogyan kell elképzelni egy ilyen versenyt? Átlagos nézőként, olvasóként a legtöbben még nem próbáltuk ezt a műfajt és sokan nem teljesen értjük, hogy mi is történik a szélcsatornában.
– A dolog nagyon egyszerű és pontosan az, aminek látszik: egy zenére-összeállított mozgás- és trükk koreográfiát kell lemozognunk a levegőben lebegve. Hasonlóan a vizes toronyugráshoz vagy a jégtánchoz, itt sem egyszerűen a figurát kell teljesíteni, hanem az a fő pontozási szempont, hogy milyen szépen és szabályosan sikerül a gyakorlat.

– Mennyire erős mezőnyről beszélünk? Tudomásunk szerint Te voltál és vagy az egyetlen aktív profi szélcsatorna sportoló Magyarországon, de mi a helyzet a nemzetközi kihívókkal?
– Igen, jelen pillanatban én vagyok az egyetlen, aki Magyarországot képviselte a világbajnokságon, ahol csaknem 150-en kvalifikáltuk magunkat egyéni, páros és csapat kategóriákban. A versenyzők nagy része egyelőre Európából jött, de nagyon erős fejlődésben vannak az ázsiai országok és Kanada is. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy onnan jönnek sportolók, ahol van a gyakorláshoz és fejlődéshez elengedhetetlen professzionális szélcsatorna. Persze vannak kivételek: például én.

– Ezek szerint Magyarországon nincs ilyen profi szélcsatorna? Hogyhogy? Hogyan tudtál akkor mégis idáig jutni?
– Szerencsés vagyok, mert a szüleim, az iskolám és a szponzoraim lehetővé teszik, hogy külföldre járjak edzeni. Bécsben van a hozzánk legközelebb elérhető profi repülésre is alkalmas csatorna, de gyakorlatilag az összes európai nagyváros szóba jöhetne. Budapesten ilyen szempontból sajnos hátránnyal indulok, mert az itt üzemelő egyetlen szélcsatorna – sem méretében, sem a turbina teljesítményét illetően – nem rúg labdába külföldi összehasonlításban.A budapesti csatorna alkalmas amatőr élményrepülésre és az ejtőernyős ugrások szimulálására, de a profi szélcsatorna sporthoz ennél sokkal többre van szükségünk.

– Hogyan csöppentél ebbe az egészbe? Ha jól értem, itthon alig van múltja a sportnak, és ezek szerint edzéseket is szinte lehetetlen Magyarországon tartani.
– Az az igazság, hogy teljesen hétköznapi gyerek voltam, amikor először kipróbáltam a szélcsatornás repülést: szülői biztatásra elmentünk és kipróbáltuk. Szerencsére viszonylag gyorsan legyőztem a kezdeti izgalmat, és szinte már az első perctől kezdve élvezni tudtam. Néhány hónappal később azon kaptuk magunkat, hogy újra és újra járok repülni, sőt rövidesen edzésekre jártam. Egy évvel később pedig rutinszerű volt, hogy havonta kétszer felszállok a Bécsbe tartó vonatra, és az egész hétvégét edzéssel töltöm. Azóta bejártuk a világ legkiválóbb edzőivel követve a legmodernebb szélcsatornákat, Kínától San Franciscóig.

– Hallottuk, hogy egy mezőnyben indultál a korábbi edzőiddel. Milyen érzés ilyen rövid idő alatt ekkorát fejlődni és a jóval idősebb profikkal versenyezni?
– Hát elég furcsa érzés, de próbálom feldolgozni. Néhány évvel ezelőtt még valóban tervbe sem volt véve, hogy világversenyen indulok, pláne nem gondoltam volna, hogy a saját edzőim ellen fogok küzdeni. Több éven keresztül dolgoztam együtt világbajnokokkal, a finn Inka Tiittóval és az orosz Leo Volkovval, de úgy tűnik mostanra riválisokká váltunk. Persze a jó viszony megmarad! Azt hiszem, hogy az én felkészülési stratégiám jól mutatja, hogy mekkora lehetőség van ebben a sportban. Szerencsés voltam, hogy lehetőséget kaptam külföldi csatornákban, külföldi oktatókkal edzeni. Megtapasztalni, hogy milyen Kanadában és Szingapúrban a rutin, és merni a külföldi klasszisokhoz mérni magamat. Erre ma Magyarországon nincs esély.

– Hogyan tovább?
– Az biztos, hogy maradok itthon, Magyarországon, és az is biztos, hogy nagy erőkkel készülök a jövő évi világkupára és az európai bajnokságra is. Ezen felül nagy álmom, hogy beindítsam a hazai képzést, és néhány lelkes barátommal együtt kihozzunk ebből valami különlegeset. Volt több budapesti tanítványom az elmúlt években, és ma is együtt dolgozom egy fiatal sráccal, Feith Mátéval, így ki merem jelenteni, hogy igenis van keresnivalónk ebben a sportágban. Csak bele kell vágni az építkezésbe.