Először a Budapesten zajló 15. Európai Maccabi Játékok alkalmából a sportág első magyar olimpiai aranyérmese (1908, London), Weisz Richárd és a hazai szabadfogású iskola megteremtője, az 1936-ban Berlinben diadalmaskodó Kárpáti Károly új síremlékeinek felavatására került sor a Kozma utcai izraelita temetőben. Az eseményen jelen volt többek között Németh Szilárd, az MBSZ elnöke, Deutsch Tamás, az MTK Budapest és az Európai Maccabi Játékok védnöki testületének elnöke, a MOB alelnöke, Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Szakács István, a Nemzeti Örökség Intézete igazgatója, Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, valamint a sportág számos kiválósága, például Varga János olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a Nemzet Sportolója.
Beszédében Németh Szilárd részletesen bemutatta és méltatta mindkét zsidó származású legendát, s többek között így fogalmazott: „A sportág legnagyobbjai közé tartoztak, akiknek a szellemisége, öröksége ma is meghatározó. (…) Ha alázattal viseltetsz a birkózás iránt, elismert bajnok leszel – ez a mottó szerepelt e fennkölt esemény meghívóján, s kijelenhetjük, Weisz Richárd és Kárpáti Károly alázata, elhivatottsága, sport- és birkózásszeretete, no meg szakmai tudása révén valóban a leginkább elismert bajnokaink közé emelkedett. Külön köszönet a Magyar Testgyakorlók Köre, a legendás MTK vezetőségének, hogy kezdeményezésünket felkarolva társunkul szegődött két zsidó származású honfitársunk, példaképünk síremlékének méltó felújításakor.”
Weisz Richárd budapesti lakásán alapították újjá az MTK-t 1945 februárjában, Kárpáti Károly pedig versenyzői pályafutása után évtizedeken át edzőként, sportvezetőként, szakkönyv-íróként öregbítette a magyar birkózás hírnevét.
A beszéd után Németh Szilárd és Deutsch Tamás leleplezték az új síremlékeket, majd mindenki elhelyezhette rajtuk az emlékezés köveit.
Ezt követően, már a Farkasréti temetőben a szintén 1936-os ötkarikás győztes Lőrincz Márton halálának 50. évfordulójára rendezett megemlékezés zajlott az Olimpiai Bajnokok Falánál. A Keresztes Lajos utáni második székely olimpiai bajnoknak számító, s 1969-ben messze a hazától, Buenos Airesben elhunyt Lőrincz Korondon született, ezért az eseményt megtisztelte jelenlétével a község alpolgármestere, Ravasz Ferenc és menedzsere, Vágási Albert, valamint Kállay Kristóf, a MAC elnöke.
Németh Szilárd itteni beszédében a bajnok pályafutásának méltatása mellett leszögezte: „Lőrincz Mártont meg nem alkuvó, nyughatatlan természete, szívós kitartása mindig új kihívások felé hajtotta, és emberfeletti teljesítményekre sarkallta – a sportban és a mindennapi életben egyaránt. (…) A berlini olimpián sok magyar sportolóhoz hasonlóan, emberi tartásból és hazafiságból is jelesre vizsgázott, s példát adott a jövő generációjának. Több vendégsportoló is náci karlendítéssel hallgatta még a saját nemzeti himnuszát is, de Lőrincz erre nem volt hajlandó.”