Sportlövő Eb: pingpongmeccsel és csocsóval melegítettek a versenyzőink

Hamisítatlanul olaszos a rendezés a sportlövők 25 és 50 méteres Európa-bajnokságán, ami már akkor szembetűnik, amikor belépünk Bologna katonai területen elhelyezkedő öreg létesítményébe – elöl szépen lefestették, de az épületet hátulról helyenként vakolatlan falak mellett sétálva lehet megközelíteni.

Miután vélhetően több versenyzőre számítottak, a program is változóan alakul, az eredeti kiírás szerint csütörtökön a férfi puskásoknak a 3x40 lövéses összetett számában selejtezőt kellett volna vívniuk, de a női sportpisztolyosokhoz hasonlóan csak a hivatalos edzésen estek túl a versenyzők.

„Amikor megérkeztem a pályára, egyből a villanyt kezdtem keresni, mert annyira sötét volt, de nem volt mit felkapcsolni – árnyalta tovább a mediterrán képet Major Veronika, aki az elsők között fejezte be a reggeli tréninget az olimpiai versenyszámban. – A pontlövészetnél – amit ma gyakoroltunk – jobban lehet látni, kíváncsi vagyok, ilyen fényviszonyok között hogy mennek majd a gyors lövések, mert ott sokkal jobban számítanak a körülmények. Az edzés egyébiránt jólesett, a hosszú buszút után jó volt kicsit átmozgatni magam.”

A 22 éves keszthelyi kiválóságnak talán az edzésnél is jobban esett, hogy Dankó Csaba masszőr is átmozgatta kicsit – a lehetőséggel egymást váltva, folyamatosan éltek a női pisztolyosok a versenyzői területen.

„Na, ki jön pingpongozni? – kérdezte a sajtómunkásokat kihívva a masszázs után felfrissülő Csonka Zsófia, mert egy pingpong- és két csocsóasztal is szolgálja a versenyzők rekreációját. – Ilyen lehetőség nincs mindenhol, legutóbb februárban Indiában játszottunk Major Verával. Miután belemelegszem, mindig rájövök, jó játék ez, lehet, kellene már kérnem egy-két szakmai tanácsot jó barátnőmtől, Póta Ginától, bár szerintem én sem lennék boldog, ha ő azt javasolná, hogy az együtt töltött időben ugorjunk el lőni egy kicsit.”

A szám négy olimpiát is megjáró 2015-ös Európa-bajnoka a pingpongasztal mellett szerzett tapasztalatai mellett a lőtérrel kapcsolatos első benyomásait is megosztotta.

„Valóban sokkal sötétebb, mint amilyen általában lenni szokott, de ezt leszámítva kellemes érzésekkel álltam ki a lőállásból – tért át a szakmai kérdésekre a pécsi sportlövő. – Az edzésnap lényege, hogy az ember felfedezze a versenyhelyszínt és megtalálja a helyét a lőállásban, ez sikerült is – kényelmesnek tűnik.”

Közben füldugók be, és irány vissza a 25 méteres pályára, mert a női pisztolyos csapat harmadik tagjának, Egri Viktóriának még ezután kezdődik a hivatalos edzése. A KSI sportolója is teljesíti a penzumot, átveszi a meglátásokat Győrik Csaba szövetségi kapitánnyal, aki a nők tréningje után hangsúlyozza, a hivatalos edzés lényege nem a számszerű eredmény, nem is a lövésszám.

„Sokkal fontosabb, hogy a versenyzők felfedezzék, mi hol van, megismerjék, milyenek a fényviszonyok és komfortosan berendezkedjenek a lőállásban. A sportágunk nehézségét az adja, hogy a sportolóknak az állandóan változó körülmények között is ugyanazt a teljesítményt kell tudniuk hozni. Meg kell alkotni azt a környezetet, amelyben ezt meg tudják oldani” – jegyezte meg Győrik Csaba.

Időközben befut a női puskás két tagja, Toma Dorina és Horváth Lea is – utóbbi átesik a felszerelése hitelesítésén, és miközben zajlik a procedúra, amely során a fegyvert és a ruházat valamennyit tartozékát ellenőrzik, érdekes történetek bontakoznak ki.

„A legutóbbi, Rio de Janeiró-i világkupán hat és fél órát kellett várnom, hogy sorra kerüljek. Rettenetes volt. Még az óceánparti kirándulást is lekéstem miatta – elevenítette fel legfrissebb kontrollal kapcsolatos emlékét a komáromi Horváth Lea, akinek egyébiránt ezúttal nem lett volna kötelező újraellenőriztetnie a felszerelését, miután rendelkezett az igazolással, amely tanúsítja, hogy felszerelése megfelel az előírásoknak. – Most a matricáért soroltam be, szeretem a puskámra ragasztani, mert emlékeztet, milyen versenyeken jártam.”

A puskások felszerelése egyébként önmagában is megér egy misét, nem kis mutatvány a Horváth Lea által élő tetrisnek nevezett műveletet végrehajtani, azaz a ruházatot és a kiegészítőket tartalmazó bőröndben minden tartozékot akkurátusan elhelyezni. A témához kapcsolódóan megtudjuk, az ellenőrzésnél a ruha keménységét és vastagságát is mérik, és általában a keménységgel akadtak problémák, vissza-visszatérően előfordul, hogy egy új kabát vagy nadrág nincs még kellően betörve, amit helyben – két kézzel, esetenként olló segítségével – orvosolni kell.

A nap utolsó hivatalos edzése az olimpiai kvótát adó összetett versenyre készülő férfi puskásoké. Péni Istvánék tréningjének végére az egyik pillanatról a másikra beköszöntő bolognai őszben a 16 fok mellé az eső is eleredt – a borús időnek azonban kifejezetten örültek a puskások.

„Nekünk ez a tökéletes idő – szögezte le a csapat legfiatalabb tagja, a 19 éves Pekler Zalán. – Mondják a többiek, hogy ez a lőtér teljesen más, ha süt a nap, ami egyébként péntekre várható, mert ilyenkor egy délibábszerű jelenség, az úgynevezett mirage nehezíti a versenyzést, nem véletlenül születnek tűző napban gyengébb eredmények. Az edzéssel kifejezetten elégedett vagyok, biztató eredményeket lőttem.”

Péni István kiemelte, nem volt fair a rendezőktől a selejtező elhagyása, az UTE klasszisa szeretett volna csütörtökön is versenyezni.

„A selejtezőben egyfelől kiesik az indulók fele, másfelől az a tény, hogy hatvanöt lőállás van, pályaelőnyöket -és hátrányokat teremt. De ez van, a pálya egyébiránt technikailag kifogástalan, az edzés is rendben volt” – summázta a napot Péni, aki a nap végén mégiscsak versenyzett, ráadásul nem is csak egyet, miután Pekler Zalánnal lejátszotta a szerdai házi csocsórangadó visszavágóját, kihívtak egy francia kettőst is egy páros meccsre. Folytatás pénteken – immár a lőállásban is élesben.

A Nemzeti Sportot Bolognából tudósítja: Pircs Anikó, Tumbász Hédi (fotó)