Sportpolitika: Hosszú távon gondolkozunk – Szabó Tünde

– Magyarország idén már négy sportág olimpiai kvalifikációs világbajnokságát rendezte meg, vasárnap ért véget a negyedik, az öttusa-világbajnokság. Sikeresnek értékeli ezt a sorozatot?
– Igen, valóban nem túlzás azt állítani, hogy ez egy sorozat volt, nem is akármilyen, hiszen nem sok ország mondhatja el magáról, hogy gond nélkül meg tud rendezni négy ekkora volumenű világeseményt, amelyek időben is elég közel estek egymáshoz. Nekünk sikerült. Fontos elmondani, hogy bár erre a négy világversenyre valóban kiemelt figyelem vetült, de mindeközben mi voltunk a házigazdái a junior úszó-világbajnokságnak, a röplabda Európa-bajnokságnak és még folytathatnánk a sort. Nem telik el úgy hónap, hogy Magyarország ne rendezne valamilyen rangos sporteseményt. Azt, hogy ezek a versenyek mennyire sikeresek, jól mutatja az a tendencia, amely a nemzetközi sportvilágban egyértelműen érezhető: a nemzetközi szövetségek szívesen jönnek hazánkba és mindig nyugodtak afelől, hogy a rendezéssel nem lesz probléma.

– Az öttusa-világbajnokságot némileg új szabályrendszerben bonyolították le, és a helyszínnel kapcsolatban is voltak kérései a nemzetközi szövetségnek. Milyen visszhangja van a budapesti világbajnokságnak?
– Az öttusa napjainkban egy változó sportág, amelyben az újítások elsősorban azt a célt szolgálják, hogy a közönség, a szurkolók számára is élvezhetőbb, könnyedebben követhető versenystruktúra alakuljon ki. Első alkalommal fogalmazódott meg az az elvárás is, hogy a versenyek zömét egy helyszínen kell megrendezni, ezzel is kiszolgálva a látogatók igényeit. A nézők, a versenyeken felül, megannyi programmal találkozhattak, hiszen például a legfiatalabbak játékos körülmények között kipróbálhatták a sportágakat, gyakorlatilag egy komplett felfújható öttusaparkban szórakozhattak. Ezek a kísérőprogramok azért is fontosak, mert a gyermekek még nagyon fogékonyak az új impulzusokra, könnyen lehet, hogy egy ilyen alkalom után kapnak kedvet, hogy kipróbálják az adott sportágat, és hát ez az utánpótlás szempontjából mindig rendkívül fontos. A helyszínről pedig külön is érdemes szót ejteni, mert a gyönyörűen felújított Kincsem park is hozzájárult a kivételes hangulathoz. Ez a történelemmel átitatott és mégis teljesen modern, korszerű helyszín sokakat megérintett. A legegyértelműbb és legkonkrétabb visszajelzés természetesen mindig magától a szövetségtől érkezik, és mint az már többször is előfordult a hazai rendezések után, most is csak méltatni és elismerni tudták a magyar munkát, szakértelmet. Olyannyira, hogy a Nemzetközi Öttusaszövetség Év Versenye díját is a budapesti világbajnokság kapta. Mindez önmagáért beszél.

– Mindig vannak elégedetlenkedők, akik szerint túl sokat vállalunk, túl sok sportlétesítményt építünk. Megéri ez nekünk, nem vagyunk ehhez „kicsik”?
– Elégedetlenkedők mindig lesznek, de a magyar kormány nem véletlenül nyilvánította nemzetstratégiai jelentőségű ágazattá a sportot. Hosszú távon gondolkodunk, a sport egy olyan terület, amely az élet számos pontjára hatással van, így a gazdaságunkra, a turizmusunkra, az országimázsunkra és még sorolhatnánk. Talán valaki csak egy újabb világversenyről olvas egy sportújságban, de aki egy kicsit is jobban belelát, az tudja, mindez mennyi mindennel jár együtt. Igen, a szervezési feladatokkal komoly felelősséget vállalunk minden rendezésnél, de aki látott már csillogó szemű gyermekeket a lelátókon, az nem kételkedhet abban, hogy ez elsősorban értük van. Nem légvárakat építünk, hanem olyan létesítményeket, amelyekben ők fognak edzeni, nevelkedni, és amelyek még hosszú-hosszú ideig, kiváló állapotban szolgálják a magyar sport és a magyar nemzet érdekeit. Ma már ott tartunk, hogy a legtöbb sportág világversenyét le tudnánk bonyolítani minden probléma nélkül, akár olyan egészen kivételes eseményeket is, mint az újra elnyert vizes világbajnokság. Az a reklámérték, amit egy-egy ilyen világversennyel kapunk, szinte nem is realizálható pénzösszegben, milliók, tízmilliók láthatják a közvetítések alkalmával Budapestet és az egész országot. A jövőre tőlünk induló Giro d’Italia, a világ második kerékpáros körversenyének rajtja olyan lehetőségeket rejt magában országimázs szempontjából, amelyekért súlyos összegeket kellene fizetni piaci alapon. Arról nem is beszélve, hogy a verseny milyen hatással lesz a magyar kerékpársportra. De ugyanezt még számos viadalról el lehetne mondani, szerencsére van miből válogatni, ha pozitív példákat szeretnénk említeni.

– Mindez azt is jelenti, hogy a jövőben is számíthatunk hasonlóan nagy horderejű világversenyekre Magyarországon?
– Igen. Három alappillérünk van, amire a sportpolitikai célrendszerünket építjük: minden gyermek sportoljon, épüljenek új, korszerű, minden igényt kielégítő létesítmények, és minél több kiemelt sporteseménynek lehessünk a házigazdái. Ha jól megnézzük, ez a három cél szorosan összefügg egymással, hiszen az új és korszerű létesítmények teremtik meg a feltételeit annak, hogy mindenhol adottak legyenek a sportolás körülményei, világversenyeket is csak a megfelelő infrastruktúrával rendezhetünk, és ezek így együtt nagy hatással vannak a felnövekvő nemzedékre. Sportoló nemzetté szeretnénk válni, amelyben a társadalom többségének természetes, hogy rendszeresen sportol és természetes, hogy van hol sportolnia. Ezek nem privilégiumok, hanem egy egészségesebb, sportosabb generáció alapvető szükségletei. Jó úton járunk, de még sok munka áll előttünk. Ennek néha vannak igazán látványos eredményei és eseményei. Biztos vagyok benne, hogy ilyen lesz az új Puskás-stadion megnyitója is, amely, azt hiszem, igazi szentélye lehet a honi labdarúgásnak –, és vannak kevésbé látványos, mindennapi munkát igénylő feladatok is, mint például egy öttusa-világbajnokság pályázati anyagának megírása, de ezt szintén el kell végezni ahhoz, hogy aztán ilyen többnapos sportünnepélyt láthassunk vendégül hazánkban. Biztos vagyok benne, hogy ebből hosszú távon mindenki profitálhat.