A Fradi nemzetközi összefogásra szólít – jöhet a Gondoskodás Európai Napja

A civil pályakezdés nehézségei, a sikertelenség veszélyei

A Ferencvárosi Torna Club a Magyar Olimpiai Bizottság Mező Ferenc Sportbizottságával közösen korábban azt javasolta, hogy július 31. legyen a Gondoskodás Európai Napja. A klub célja ezzel rávilágítani a versenysportolók visszavonulása utáni civil élet megkezdésének nehézségeire. A program részeként neves sportolók és szakértők bevonásával tartott Karrier Napot az FTC.

Máté Bálint, a klub nemzetközi projektmenedzsere azzal indította előadását, hogy a csapatok és az egyesület mindennapi működésének fenntartásán kívül a Ferencváros elkötelezett az ezen túlmutató, közösségi értékeket teremtő ügyek felkarolása mellett is. A Gondoskodás Európai Napjának ötlete 2015-ben bontakozott ki, ekkor indult el a Fradi a társadalmi felelősségvállalás útján, minden hónapban egy-egy téma köré szerveződve igyekezett ráirányítani a figyelmet a közösségek problémáira. A klub több értékteremtő programot is megvalósított már (erre példa az életmódváltó Telekom Szurkolói Program), fontosnak tartja a saját fair play bizottsága működését is, emellett a kirekesztés elleni kampányai is számos elismerést váltottak ki a magyar sportéletben.

A Gondoskodás Európai Napja most abban más, hogy az országhatáron is túlmutat, és több nemzetközi klub is csatlakozott a Ferencvároshoz a megvalósításban, hiszen a probléma nem magyar sajátosság, hanem a világ összes élsportolója érintett. Máté Bálint elmondta, testközelből tapasztalja és látja, hogy a sportolók burokban élnek. Amíg az ember aktív, addig ideális esetben nem kell mással foglalkoznia, csak azzal, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsa a pályán. Az edzőtáborban, a versenyeken hosszú hónapokra el van zárva a környezetétől, a családjától. A sportolók társadalmi kapcsolatai leépülnek, ezeket nehéz újraéleszteni a sportolói karrier lezárta után. Főleg akkor, ha ez a váltás gyorsan történik. Ez a fajta „burok” észrevétlenül is elkényelmesíti a sportolót, hiszen amiken az átlagember legkésőbb 18-25 éves koráig átmegy, akadnak olyan, a pályán egyébként nagyszerűen teljesítő profik, akik a „való életben” csupán 35 éves koruk után jutnak el a postára, vagy a kormányhivatalokba saját ügyeiket intézni. „A jelenre koncentrálás elviszi a figyelmet a jövő elől. A jövőkép hiánya hatalmas probléma” – emelte ki előadásában Máté Bálint.

Ez a gond a belső motiváció hiányából ered. A visszavonulással megszűnik a tétmeccsek adta adrenalin, csökken a szurkolói és a médiafigyelem is. A bajnok típusú sportolókat feldobja a tét, és ha nincsenek mentálisan felkészülve erre a nagy változásra, az súlyos következményekkel járhat. A motiválatlanság, útkeresés miatt szenvedélybetegség jelentkezhet, depresszióba eshetnek, teljes talajvesztettség is kialakulhat. A projektmenedzser szerint ez az egyéni szinten bőven túlmutató probléma: amikor az átlagember látja a lecsúszott korábbi nagy bálványokat, a társadalomnak is megrendül a bizalma a sportszféra iránt. A szülő ennek hatására mondhatja azt, hogy semmiképp sem adja erre a pályára gyermekét. A sport ezzel végső soron potenciális élsportolókat, támogatókat veszíthet.

A segítség jelenleg szinte kizárólag anyagi természetű az állam részéről (olimpiai életjáradék, a Nemzet Sportolója díj, Gerevich-ösztöndíj), a Ferencváros azonban ennél összetettebb program megvalósítását szorgalmazza. Egy speciális munkacsoportot szeretne kialakítani a magyar sportot irányító szervezetekkel közösen, hogy tartós megoldást találjanak az érintettek számára, és növeljék a sportolók esélyét a civil társadalomba való beilleszkedésre. Ennek részei a mentális, felkészítő foglalkozások és tréningek, a második része a továbbtanulásban, civil szakma szerzésében való segítség, a harmadik pedig az anyagi terület, a pénzügyi intelligencia fejlesztése.

A kezdeményezés európai színtérre való kiterjesztésében az olasz Lazio Basket, a portugál Sporting CP, a horvát HASK Mladost és a finn Tampere Pyrintö sportegyesületek segítik a Ferencvárost az Európai Unió Erasmus+ Sport Programján belül. A következő hónapokban a korábbi élsportolókkal készült videók segítenek a társadalom érzékenyítésében, és a téma köztudatba való ültetésében.

Nemcsak az élsport, az utánpótlás is érintett

Az „életút-újratervezés” nemcsak a befutott, majd visszavonult sportolókat érinti, hanem azokat az utánpótláskorú fiatalokat is, akik a sport miatt elhanyagolták tanulmányaikat, de egy súlyos sérülés vagy más probléma miatt nem valósíthatták meg álmaikat.

A korábbi utánpótlás-válogatott vízilabdázó, ma orvos Dr. Jancsó Máté egy válltörés miatt került kényszerpályára 17 évesen. Saját történetében kiemelte, hogy a sportolóként elsajátított készségek (kitartás, rátermettség, önbizalom stb.) az élete számos területén segítették őt, és a pozitív környezete mellett ez az egyik fő oka annak, hogy a civil életben is sikeressé válhatott.

Az élsporttal és az orvosi egyetemmel járó kötelezettségeket ugyanakkor nem tudta volna egyszerre végezni, így utólag hálás a sorsnak a sérülésért, hiszen nem neki kellett döntenie a két pálya közül. A civil munkájában is nagy szakmai sikereket ér el, tagja volt például a bangladesi sziámi ikreket szétválasztó, és ezzel világszerte is jelentős tudományos eredményt elérő magyar orvoscsoportnak. Jancsó Máté végezetül kiemelte, hogy a sport ma is az élete része maradt: az egyetemen a vízilabdacsapat szervezője és játékosa volt, a 2017-es FINA-világbajnokságon sportorvosként vett részt, és ma is aktívan sportol, nem engedte el teljesen ezt a közeget sem.

A klubok a vállalatok humánerőforrás-gyakorlatából is meríthetnek

Az előadások sorozatát Friedl Zsuzsanna, a Magyar Telekom HR-vezetője folytatta. A prezentációját azzal kezdte, hogy általában a vállalatok hívnak meg neves edzőket a vezetőképző konferenciákra, hiszen a motiválásban és a csapatok irányításában a sport számos jó példát adott az üzleti élet számára. A munkavállalók karrierjének egyengetése, a személyes jólétükre való odafigyelés egyre fontosabb szerepet tölt be a szervezetek életében is, hiszen a nagy cégek is rájöttek arra, hogy teljesítményük elsősorban a „fogaskerekek”, vagyis dolgozóik elégedettségétől és motivációjától függ.

Az utóbbi években ezen a területen jelentős változások valósultak meg az országszerte 8000 főt foglalkoztató Magyar Telekomnál is. A karrier előrehaladásában úgynevezett kompetenciamodelleket alkalmaznak, és egyéni szinten követik nyomon a munkavállalók fejlődését, akikben ezáltal sokkal könnyebben kelthető fel a belső motiváció.

A piac sajátossága ugyanakkor a természetes fluktuáció: akár egy sportcsapatnál a játékosok, úgy a Telekomnál is folyamatosan cserélődnek a kollégák. Az egyik legfőbb megtartó erőnek a kommunikációt tartják. Az emberek felé folyamatosan jelezniük kell az őket érő jövőbeni változásokat, egyúttal meg kell teremteni a lehetőséget is arra, hogy véleményt nyilváníthassanak a cég döntéseiről (és véleményükre később érdemi választ is kaphassanak). Az egyik legfőbb változás a székház költözése volt. A munkavállalók véleményét komolyabb témában is kikérik (pl. cafeteriák, juttatások rendszere), de olyan apróságra is figyelnek, mint hogy a központ új kávézójában milyen színű és típusú legyen a szék. Ebben a dolgozók dönthettek, a többség akaratát tiszteletben tartva a székházba az általuk kiválasztott modelleket rendelték.

A pénzügyekről is beszélni kell

A sportolók pénzügyekhez való viszonyulása is kulcskérdés, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a sikeres években összegyűjtött tőkéből mennyi marad meg a civilként való újrakezdéshez. A témában a korábbi kiváló magyar teniszező, Lányi András adott elő, aki tizenöt éve vezeti saját pénzügyi tanácsadó vállalkozását, az UFS Groupot. Lányi a sportolói karrierje befejezése után egy bankban kezdett dolgozni, de pár hónap alatt rájött, hogy karaktere nem illik ehhez a kötött pályához, és inkább a saját útját kezdte járni. Versenysportolói múltja megadta neki a szükséges önbizalmat és kockázatvállalási hajlandóságot ehhez. Lányi szerint a sportolók nagyon tehetségesek az értékesítési területen, ahol folyamatos a küzdelem az ügyfelekért, és teljesítményalapú a javadalmazás. Szakmájában nagyon szereti, hogy magának osztja be az idejét, ugyanakkor mégis jelen van a teljesítménykényszer, hiszen eredménytelenség esetén fizetés sem jár.

A pénz nemcsak a sportolóknál, hanem a magyar családok többségénél tabutéma, ami sok gondot okoz. A pénzügyi intelligencia kevéssé fejlődik, az anyagi problémák pedig behatárolják az emberek lehetőségeit. Egy kis tudatossággal, előre gondolkodással ez egyszerűen megelőzhető lenne: a sportolóknak kifejezetten ajánlja, hogy a legjobb évek alatt nyissanak megtakarítási számlát, és tegyenek félre a szűkebb esztendőkre is. Lányi azzal zárta előadását, hogy az általa személyesen is ismert sportolók közül ezt többen megtették, és senki sem bánta meg közülük.

A sportolói karrier vége lehetőség egy új élet felé

Az FTC Karrier Napját az olimpiai bajnok öttusázó, Mizsér Attila előadása zárta. A ma már mentorként és coachként dolgozó szakember szerint a mentális felkészítésben nagyon fontos, hogy a visszavonulást ne kudarcként éljék meg a sportolók, hanem előre tekintsenek. A változás ugyanis természetes, a buktatók állandóan jönnek, a kérdés az, hogy meg tudják-e látni a kiutat a nehéz helyzetekből. A sportolóknak fejben is fel kell készülniük arra, hogy gyökeresen átalakul az életük. Az első lépés a fizikai elváltozás: az edzések hiánya miatt elindul a súlygyarapodás, az izomtömeg-csökkenés, az általános közérzet romlása.

Ezzel együtt átalakul a napirend, az életritmus. A versenyhangulat hiánya, és az edzés-pihenés-verseny helyett hozzá kell szokni az átlagemberek számára normális munkanapokhoz. Emellett érzelmi nehézségek is jelentkeznek: a presztízszuhanás érzete, a hovatartozás érzésének hiánya, az új szociális közegbe való beilleszkedés is jelentkezik náluk.

Mizsér saját példáján keresztül illusztrálta ezt az átállást. Tudatosan több mint egy évig készült arra, hogy abbahagyja az öttusát. A bankszektorban találta meg a jövőjét, és egy ideig párhuzamosan versenyszerű sportlövőként is aktív volt, miközben részmunkaidőben a bankban dolgozott. Elmondása szerint „döbbenetesen felszabadító” élmény volt számára, hogy a sportolói karrier végeztével két és fél nap szabadideje volt minden hétvégén, amit a gyermekeivel tölthetett el. Mizsér kiemelte, elsősorban egyéni szinten kell tudatosítani minden sportolóban, hogy legyen egy jövőképe, amit a saját életében tud követni, és a döntéseivel abba az irányba fejlődni, amely a saját céljai elérésében segíti.