Sastinék karácsonya: a kvóta a fa alatt, de apa a messzi távolban

Első és ez idáig egyetlen női birkózó-világbajnokunk a szeptember végi kazahsztáni olimpiai kvalifikációs vb-n szenzációs fegyvertényt hajtott végre: a 62 kilogrammosok között kivívott ötödik helyével pályafutása negyedik olimpiájára kvalifikálta magát, 36 esztendősen, immár édesanyaként az egyik legnehezebb sportágban – tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla!

Így a hőn áhított kvóta már ott lesz a fa alatt, és tulajdonképpen egy másikat is megünnepelhet a háromtagú birkózócsalád. Igaz, nem együtt, mi több, rendhagyó módon egymástól több mint ötezer kilométerre.

Arról van ugyanis szó, hogy világbajnokunk edző-férje, Wöller Ákos idén a világ másik felén, Indiában vállalt munkát. A Vasas szakembere a tradicionális birkózócsaládból származó Vinesh Phogatot készíti fel az olimpiára, egyelőre sikerrel: az 53 kg-ban versenyző hölgy Nur-Szultanban bronzérmes lett, ezzel Sastinhoz hasonlóan ő is megszerezte a tokiói kvótát – amivel saját családja mellett Sastinékat is roppant boldoggá tette. „Ákos legalább annyira örült neki, mint az enyémnek, így ugyanis jövőre nem kell a különböző kvalifikációs versenyekre szaladgálniuk szerte a világban – Budapest, Kína, Szófia –, hanem addig is többet lehetünk együtt” – magyarázta Sastin Marianna.

Wöller a karácsonyi időszakot is Indiában tölti, úgyhogy ezúttal jobb híján Skype-on keresztül ünnepel majd együtt a család és szeme fénye, a februárban kétéves Olivér.

A csillogó szemű apróság jóformán a birkózószőnyeg mellett nő fel, a női válogatott tagjainak kedvence, és már most világlátott csöppség, hiszen a szülők sok helyre viszik magukkal (többek közt Indiát is megjárta már velük). Egyszóval nagyon meg volnánk lepve, ha nem vinné tovább a családi hagyományt, és nem a szőnyegen kötne ki ő is.

De vissza az ünnephez: Olivér tehát idén anyával karácsonyozik – anya pedig azt is megsúgta, hogy játékvonatot hoz neki a Jézuska! –, no meg persze a nagyszülőkkel és az unokatestvérekkel, mert szerencsére szép nagy a család.

„Amíg csak ketten voltunk Ákossal, nem bonyolítottuk túl a karácsonyt: huszonharmadikán elmentünk moziba, másnap pedig vagy hozzánk, Levélre vagy Ákos szüleihez, Szombathelyre. Ez egyébként idén is így lesz, csak Ákos nélkül – jó kis ötszáz kilométeres körről beszélünk, de szerencsére ma már végig autópályán lehet menni. Hála istennek sokan vagyunk, igazi zajos, olaszos családi ünneplés várható. Értelemszerűen ma már a gyerekek vannak a középpontban ilyenkor, karácsonykor: Olivérrel együtt anyuéknál is lesz összesen öt gyerek, meg anyósoméknál is négy. Ők kapják az ajándékokat, míg a felnőttek jellemzően egy nagyobbat vesznek közösen.”

A birkózóknál a folyamatos fogyás és súlyrendezés miatt mindig sarokpontnak számít az étkezés, és lássuk be, a karácsony ebből a szempontból nem a leghálásabb időszak. De Sastin Marianna elárulta, ő ezen a téren szerencsés alkat, neki nincs problémája ezzel, magyarán nem kell aszkétaéletet élnie az év egyik, fogalmazzunk úgy, „táplálékban leggazdagabb” idején.

„Hál' istennek én az a típus vagyok, akire nem szoktak csak úgy felugrálni a kilók, vagyis nem kell túlzottan visszafognom magam – tény, ez a mi sportágunkban elég hálás tulajdonság – mondta nevetve Sastin, hozzátéve, a család náluk is a tradicionális konyha híve: december 24-én az édesanyja az ünnepi ebédre kacsát, vacsorára halat főz. Az ellenállás pedig akkor is hasztalan lenne, ha akarná… – Nem mintha lenne választásom. Pontosan tudjuk, hogy működik ez a nagymamáknál, főleg ilyenkor, karácsonykor: amíg étel van az asztalon, nekik nem lehet azt mondani, hogy köszönöm, most már jól laktam, nem kérek többet!”