Tokió 2020: a NOB és a japánok optimisták, a közgazdászok kevésbé

A koordinációs testület ausztrál vezetője szerint a koronavírus-járvány hatásai miatt a távol-keleti szigetország recesszióban lesz a jövő évi olimpia idején, de a játékok stimulálhatják az újrakezdést, például a turizmus élénkülésével.

Coates véleményét osztja az általa „nagyon, nagyon okos embernek” nevezett Abe Sindzó japán miniszterelnök, aki a nehézségek mellett ugyancsak látja az olimpia kínálta lehetőségeket.

Azon közgazdászok szerint ugyanakkor, akiket az AP amerikai hírügynökség megkeresett, a japán gazdaság méretéhez képest az olimpia hatása elhanyagolható lesz. Ennek alátámasztására emlékeztetnek rá, hogy a korábbi játékok idején az elszabadult árak és a várható tömeg inkább elbátortalanította azokat a turistákat, aki az olimpiától függetlenül terveztek utazást az adott régióba.

Helen Lenskyj, a torontói egyetem professzor emeritája szerint az optimista jóslatok szembemennek a játékok gazdasági hatásaira vonatkozó összes kutatással, amelyek ráadásul kedvező időszakra vonatkoznak, miközben a mostani egyáltalán nem az.

A kutató, aki nyolc kötetet írt az olimpiákról, úgy véli, Japán jobban járna, ha nem kellene finanszíroznia az olimpiát.

„A történelem mostani pillanatában egy »nagyon okos embernek« azt kellene kívánnia, hogy országára ne nehezedjen egy olimpia megrendezésének a többletterhe" – fogalmazott.

Japán hivatalosan 12.6 milliárd dollárt költ a játékok megrendezésére, egy decemberi audit jelentés szerint azonban az összeg kétszer ennyi is lehet. Az adófizetők ebből 5.6 milliárdot állnak.

A NOB, illetve a japán házigazdák jelenleg nem tudják, mennyi többletköltséget jelent az egyéves halasztás, de a becslések kétmilliárd és hatmilliárd dollár között mozognak. Ennek legnagyobb részét Japán állja a játékok elnyerésekor, 2013-ban megkötött szerződés alapján.

John Coates megerősítette, hogy a NOB több százmillió dollárral járul hozzá a költségekhez, de ez a nemzetközi szövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok megnövekedett terheit csökkenti, nem pedig a japán szervezőkét.

Muto Tosiro, a szervezőbizottság igazgatója a rájuk háruló költségeket „masszívnak” nevezte, Coates pedig elismerte, hogy „lesznek bizonyos negatív hatások”.

„Ha Tokió abban reménykedik, hogy a turizmus fellendülése fedezi majd a játékok egyéves halasztásának költségeit, akkor valószínűleg nagyot fog csalódni" – jelentette ki Victor Matheson, a massachusettsi Worcesterben található Szent Kereszt Főiskola (College of the Holy Cross) sportközgazdásza.

Kollégájával, Robert Baumann-nal a 2016-os riói olimpia vonatkozásában vizsgálták a turizmus hatását. Hatvanezer külföldivel és átlagosan 5000 dolláros költéssel számoltak, ami alapján 300 millió volt a költségvetés bevétele, miközben a játékokra körülbelül 13 milliárd, de egyes becslések szerint akár 20 milliárd dollárt is költöttek a szervezők.

Matheson és a Lake Forest Főiskolán (Lake Forest College) tevékenykedő Robert Baade a 2016-os közös tanulmányukban a turizmus, a sport- és egyéb infrastruktúra fejlesztésének, a foglalkoztatottság növekedésének, a kereskedelem fellendülésének és a kevésbé megfogható „jóérzés faktornak" hatásait vizsgálva arra jutott, hogy a rendezés a legtöbb esetben veszteséges a házigazda városoknak és nettó hasznot csak nagyon speciális és szokatlan esetekben eredményez.

A NOB és a japán szervezők most azon fáradoznak, hogy az észszerüséget szem előtt tartva visszafogják a költekezést, többek között azzal, hogy igyekeznek elérni: az idei olimpiára és paralimpiára számításba vett mind a 43 helyszín jövőre is rendelkezésre álljon.

„Japán oldalon most mérik fel a halasztás hatásait beleértve a költségeket. Ezek nem olyan dolgok, amelyek nagyon gyorsan mennek. Nem tudok pontos dátumot mondani arra vonatkozóan, hogy mikorra állnak össze a többletköltségek" – tette hozzá Coates.