Sportkonferencia: Babos, Gulácsi, Szilágyi és mások az újrakezdés örömeiről

Szabó Tünde nyitásként elmondta, hogy az újraindulás – amely összehangolódik az idegenforgalom újraindulásával – elsősorban rugalmasságot igényel majd a sportélet valamennyi szereplőjétől. Hozzátette, fokozatosan indítják majd újra a nemzetközi sporteseményeket, az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) ajánlásait figyelembe véve.

„Fontos ugyanakkor, hogy az előírásokat mindenki más is betartsa, mert csak így tudjuk megóvni egymás egészségét, márpedig ez a legfontosabb – magyarázta a sportért felelős államtitkár. – Magyarország eddig is élen állt a világ sportéletében, eredményességben és rendezőként egyaránt, reméljük, ez ezután is így lesz. Emellett továbbra is kiemelten fontosnak tartjuk a sport társadalmi, egészségmegőrző, munkahelymegtartó erejét is.”

Dénes Ferenc sportközgazdász értelemszerűen a financiális következményeket boncolgatta elsődlegesen.

„Meg kell vizsgálni a magyar sportban szereplőket, hogyan érintette őket financiálisan a járvány, s akár nemzetközi összevetést is érdemes lehet készíteni. A piaci és állami forrásokon egyaránt sok múlik – ami tény, hogy senki sem szeretné és senkinek sem érdeke, hogy a sport összezuhanjon. Nehezebb helyzetben vannak azok, akik tisztán piaci alapon működnek az átmeneti időszakban; ez lehet egy vagy akár három év is. Magyarországon abból a szempontból egyszerűbb a helyzet, hogy – főleg a látványsportágakban – a piaci bevételek már-már elhanyagolható mértékűek, sokkal jellemzőbb a kormányzati, önkormányzati támogatás. Ez persze nyilván felvet kérdéseket társadalmilag, de úgy látszik, nálunk ez működik, és adott esetben még gazdasági hasznot is hozhat. Ugyanakkor ha ez a járvány valóban hullámokban vonul majd, miként azt többen jósolják, akkor el kell gondolkodni a hogyan továbbon, mert ez esetben hosszú távon változtatások lesznek szükségesek, ugyanúgy, ahogy az élet egyéb területein is. A hosszú távú alkalmazkodás márpedig elsősorban a piaci szereplők felelőssége, nekik kell megtalálniuk a lehetőségeket, és kialakítani a megfelelő munkakörnyezetet.”

Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus, a Testnevelési Egyetem Pszichológia és Sportpszichológia Tanszékének vezetője a bizonytalanságok nyomán fellépő mentális nehézségekről beszélt, dr. Téglásy György, a Sportkórház megbízott orvosigazgatója, a kosárlabda-, az öttusa- és a vívóválogatott keretorvosa pedig a megváltozott körülmények állította kihívásokról, az ezekhez való minél gyorsabb alkalmazkodásról. Hozzátette, „ha egyvalamire jó volt ez az egész, akkor az a túlterheléses sérülések nyomán fellépő tünetek kezelése, hiszen ezekre a pihentetés a legjobb gyógyszer”. Téglásy doktor kiemelte: a koronavírus ellen tartós védelmet nyújtó ellenszer egyelőre nincs, így a megelőzés a legjobb fegyver.

Bardóczy Gábor, a Magyar Kézilabda-szövetség tao-igazgatója megnyugtatott mindenkit, hogy meglátása szerint nem fog összeomlás bekövetkezni a magyar sportban, olybá tűnik, erre a kormányzat is mintegy biztosítékot vállalt.

Gergely Istvánkétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, a Budapesti Honvéd SE ügyvezető elnöke a sportegyesületek fő feladatáról, a megtartó erőről beszélt a krízishelyzet kapcsán.

„Ilyen speciális esetben, amikor egy külső kényszerű körülmény, úgymond, kizárja az embereket a sportból, egy sportegyesületnek is újra kell gondolnia a taktikáját, rövid távon mindenképpen. Az elsődleges feladat, hogy azokat a gyerekeket, akik a vírushelyzet miatt elmentek az egyesülettől, visszahozzuk – ebben óriási felelőssége van az edzőknek is. Vissza kell szoktatni az embereket a sportba, de szépen fokozatosan: nem lehet, és nem is szabad mindent két hét alatt bepótolni!”

Bodnár Péter, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkára elárulta, az „első szakasz”, azaz a járvány kitörése, a veszélyhelyzet kihirdetése érintett mindenkit a legérzékenyebben, hiszen ekkor még javában tartott a bajnokság, s ekkor még mindannyian reménykedtek a folytatás lehetőségében – mint utólag kiderült, hiába. Hozzátette, a bajnokság kényszerű lefújását – amit ma már mindenki tud, hogy helyes döntés volt – követően mindent meg kellett tenni a munkaerő-megtartás érdekében, s ezt példaértékűnek ítéli meg. A folytatással kapcsolatban pedig elmondta: „Folyamatosan elemezzük a helyzetet, így a jövőről jelen pillanatban két alternatívát tudok felvázolni. Az első, optimista jóslat, hogy az NB I októberben elrajtolhat, rendesen, nézők előtt. De mivel őszre várják a járvány második hullámát, B-tervvel is fel kell készülnünk, hogy ha ne adj' isten ez valóban bekövetkezik, ne az utolsó pillanatban kapkodjunk. A nézők nélküli meccsek szóba jöhetőségét is át kell gondolni, de ez meglátásom szerint a sportág alapelveivel ellenkezik, dacára a jelentős szponzori és közvetítési pénzeknek. Éppen ezért én bízom az A-tervben: hogy minden csapat tudja vállalni az indulást, és a normál mederben, nézőkkel együtt elindulhatnak a bajnokságok.”

Petrov Iván, az utánpótlás-úszóválogatott szövetségi kapitánya és a Győri Úszó SE vezetőedzője elsősorban a lemorzsolódás veszélyeiről beszélt – főként az utánpótlásban –, jelesül, hogy a „holt időszakban” könnyen elkényelmesednek a fiatalok, s nehéz fenntartani a motivációt. Hozzátette ugyanakkor, hogy a magyar edzők rendkívül felkészültek, így remélhetőleg nem lesz gond a „visszaszoktatással”, sem a korosztályos, sem a felnőttmezőnyben. Petrov is csatlakozott ugyanakkor azokhoz, akik a nyilvánvaló nehézségek mellett a válságra mint lehetőségre, akár megtisztulási folyamatként tekintenek.

A kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Fodor Rajmund ezúttal sportszülői minőségben, két sportoló gyermek édesapjaként beszélt a rendkívüli helyzet állította kihívásokról, majd három világklasszis sportolónk kapcsolódott be egy időben, online a konferenciába: Szilágyi Áron kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Babos Tímea párosban háromszoros világbajnok teniszező, valamint Gulácsi Péter, a magyar válogatott és a német élvonalbeli RB Leipzig labdarúgókapusa.

Babos Tímea elmondta, az állandó utazás után már-már ismeretlen érzés volt, hogy ilyen sokat lehetett együtt a családjával, és nem „két táskából élt”, hanem rendesen, otthon, abban a ruhában járt-kelt, ami neki jólesett. „Ebből a szempontból nagyon élveztem ezt az időszakot – ismerte el Babos, aki ezután a folytatást illető nehézségekről is szót ejtett. – Szervezési szempontból talán a tenisz van az egyik legnehezebb helyzetben a rengeteg utazás miatt, illetve hogy például egy US Openen legkevesebb nyolc-tízezer ember van ott egy helyen a személyzetet is beleszámolva. Azt már tudjuk, hogy július 31-ig biztosan nem lesz semmiféle verseny, valószínűsíthető, hogy még augusztusban sem, meglátjuk, utána mi következik. Ettől függetlenül igyekszem formában maradni: az elején ugyan hat hétig a kezembe se fogtam a teniszütőt, de helyette bokszoltam, futottam, és sok mindenben fejlődtem, még akkor is, ha a gyorsaságom egyelőre még nem a régi...”

Gulácsi Péter is pozitívumként emelte ki, hogy rengeteg időt tudott tölteni feleségével és kisfiával, mi több, még a házimunkába is belekóstolt!

„Amikor megy a szezon, nagyrészt a feleségem foglalkozik a gyermekkel, némi családi besegítéssel, de az elmúlt két hónapba hirtelen én is belecsöppentem a mosás-főzés-takarításba. A kisfiam néhány nap múlva lesz tizenegy hónapos, az esti fürdetés is az én reszortom lett, így ezt a részét kétségkívül nagyon élveztem!”

Mivel a Bundesliga zárt kapus bajnokikkal a hétvégén már újraindult, Gulácsinak már „éles” tapasztalata is van, egyebek mellett az arrafelé igencsak szokatlan, kongó stadionhangulatról is.

„Nagyon fura volt nézők nélkül játszani, nekünk, akik hozzászoktunk, hogy hetente több tízezer szurkoló előtt focizunk. Hiába próbálod meg ezt előre elképzelni, ott, helyben teljesen más. Elég szürreális volt megélni a szigorú intézkedéseket is, például a pályán kívüli másfél méteres szabály betartását. Ugyanakkor ezek a szabályok pontosan azt mutatják, hogy a futball igenis komolyan veszi a vírust: három hete háromnaponta tesztelnek minket, előtte nyolcnapos karanténedzés volt, így szinte ki van zárva, hogy koronavírus-pozitív játékos léphessen pályára. Jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy december 31-ig nézők nélkül kell játszanunk, ezt őszintén szólva nehezen tudom elképzelni, de benne van a pakliban.”

Szilágyi Áron jelenleg szintén otthon éli az életét, így legalább aznap este, amikor az olimpia elhalasztását bejelentették, hatalmas hamburgerbe fojthatta a bánatát.

„Az első napokban nagyon nehéz volt megemészteni, dacára annak, hogy mindenki tudta, ez a helyes döntés. Több hét kellett, hogy feldolgozzuk, hogy ebből a felfokozott, beszabályozott állapotból, tulajdonképpen az olimpiai finisből egy csapásra kényszerpihenőre kellett vonulnunk. De az azóta eltelt két hónapban már átállítottam az agyam, tudom, jövőre kell topformába kerülni. Épp ezért most egyelőre az az időszak van, amikor még tudatosan nem gondolok az olimpiára, nem görcsölök rá, lesz arra időm bőven a következő évben. Most én is élvezem azt, hogy 0–24-ben a feleségemmel lehetek – ami persze jó is meg rossz is... –, olvashatok, sorozatot nézhetek, házimunkázom – no és persze mozgok, hiszen kulcsfontosságú, hogy karbantartsam magam. Hétfőtől indulnak újra a kis csoportos vívóedzések az egyesületben, ami érdekes lesz, mert mi azért nem húsz méterre állunk egymástól, mint a teniszpályán az ellenfelek...”

Babos Tímea egyszerre fogalmazta meg az élsportolók „koronavírus-ars poeticáját”: „Sok minden átértékelődött bennem, de a lényeg, hogy fogcsikorgatva ki kell tartani, és meg kell találni a motivációt mindennap, nemcsak nekünk, sportolóknak, hanem mindenki másnak is!”

Gulácsi Péter ehhez annyit tett hozzá, hogy az édesanyák előtt le a kalappal azért, amit a mindennapokban elvégeznek; Szilágyi Áron pedig nem utolsósorban kiváló önismereti tréningként tekint erre az időszakra.

Végezetül két sportújságíró, Ballai Attila, a Mediaworks Hungary Zrt. sportfőigazgatója és Csisztu Zsuzsa, a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöke, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség végrehajtó bizottságának tagja világította meg a tapasztalatokat a „szakma” oldaláról. Csisztu Zsuzsa elmondta, örül annak, hogy alapvetően pozitív kicsengést érzett a főszereplők szavaiból, „mindenkiben ott van az optimizmus csírája, nincs kétségem afelől, ha újra beindul, a sportnak lesz egy olyan gyógyító hatása, amibe nagyon sokan fognak tudni kapaszkodni”.

Ballai Attila záróakkordként hozzátette: tetszett neki, hogy senki sem volt se túl magabiztos, se túl határozatlan, és apokaliptikus képeket sem festett senki.

„Az a szolidaritás és kohézió, ami a sportot jellemzi, megvolt: senki sem csak magáról beszélt, hanem a teljes egészről, ami mindenképpen örömteli. Egyelőre ugyan a személyes katarzisra várni kell a zárt kapus mérkőzések miatt, de legalább a folytatás örömét már átélhettük. Ez érthető: eddig nem tudtuk, mit veszítettünk, most már tudjuk!”