„Minden szempontból felháborít, ami és ahogyan történt – kezdte a vb- és Eb-bronzérmes Veréb István, aki a tavalyi kvalifikációs világbajnokságon egy győzelemre volt a kvótameccstől, most az olimpiai kvalifikációs sorozatban készül kivívni az ötkarikás indulás jogát. – Kezdeném onnan, hogy amióta újrakezdődhettek az edzések, az összes edzőtáborban ott voltam, pont azért, mert a célom változatlan: szeretnék kijutni az olimpiára, és szépen lezárni a pályafutásomat.”
„A kéthetes miskolci edzőtáborba is elutaztam, ám az első hét végén, pénteken, amikor a szövetségi kapitány egyébként már nem tartózkodott ott, jeleztem, hogy bedagadt a térdem, szeretném megnézetni orvossal. Hétfőre kaptam időpontot a Sportkórházba, ahol megvizsgáltak, kedden pedig egy pontosabb diagnózis érdekében MR-t is csináltak rajtam. Hangsúlyozom, ezekről Dvorák László szövetségi kapitányt és Bánkuti Zsolt másodedzőt is folyamatosan tájékoztattam, akik le is okéztak mindent. Szerdára meglett a diagnózis, két szakvéleményt is tudok mutatni, mind a kettő egyértelműen leírja, hogy a lábam sérült, kezelésre szorul. Ezt is elküldtem az edzőknek, még telefonon is beszéltem velük, semmi jelét nem adták annak, hogy bármi probléma lenne – egyedül azt kifogásolták később, hogy egyénileg lementem a Körcsarnokba erősíteni. Hozzáteszem, ezzel sem értem, mi a probléma: kondizni a fájós lábam ellenére is tudtam, és nem akartam egy hétig otthon ülni és a plafont nézni. Erre hétfő délelőttre összehívtak egy megbeszélést, ahol megjelent a szakvezetés, és az első percben közölték, hogy akkor ez a hat ember egy évre fel van függesztve, indulás haza, mert innentől sem a Körcsarnokba, sem az edzőtáborba nem tehetjük be a lábunkat……”
Veréb leginkább azt sérelmezi, hogy a párbeszéd esélyét sem kapták meg: a versenyzők meghallgatása nélkül hozták meg a döntést, ő például semmiféle külön indoklást nem kapott arra a költői kérdésére, miért büntetik, amikor igazoltan és mellesleg kényszerű okokból volt távol. Azt ugyanakkor elismeri: az ítélethirdetésre valóban nem irodalmi stílusban reagált, ám hangsúlyozta, hogy trágár kifejezések nélkül.
„Leszögezem, eddig sem volt felhőtlen a viszonyom Dvorák Lászlóval, de sosem beszéltem vele minősíthetetlen stílusban, és mindig mindent megcsináltam, amit kért. Arról nem én tehetek, hogy a csapat kilencven százaléka gyengének és szakmailag nem megfelelőnek ítéli az edzéseket – én például 2008 óta vagyok a felnőttválogatott tagja, tehát van némi összehasonlítási alapom –, ami nyilván sokatmondó; de ezt sem tette szóvá soha senki tiszteletlenül. Miután azonban az ítélet kimondatott, valóban felemeltem a hangom: változatlanul azt gondolom, ilyen helyzetben, amikor ez az olimpia lenne a hattyúdalom, ezért teszek meg mindent, erre egyszer csak egyoldalúan kijelentik, hogy fel vagy függesztve, vérlázító.”
Veréb azzal zárta gondolatait, hogy reméli, Németh Szilárd MBSZ-elnök meghallgatja őket az esetről.