Nem tudom, összesen hány sportág létezik a világon, az internetes lexikon mindenesetre csaknem kétszázat dob fel egyetlen kattintásra: krikett, krokett, racket, kempó, kendó, curling, hurling, indiaca, víz alatt rögbi és még ezeknél és ismertebb társaik. Amikor az év elején beütött a krach, avagy a koronavírus, az élet egyéb területeihez hasonlóan a sport és a sportágak megpróbáltak alkalmazkodni a járványhelyzethez, s ez nagyjából az év végére sikerült is nekik. A nézőket ki-, a stadionokat és csarnokokat bezárták, akik képesek voltak rá, a hamar közismertté váló úgynevezett buborékrendszerben, a külvilágtól elkülönítve bonyolították le a maguk versenyeit. Közben persze a gyógyszergyárak sem tétlenkedtek, kerestek, kutattak, kísérleteztek, s mostanra nagyjából megalkották a különböző vakcinákat. Esély látszott az élet és ezen belül a sportélet normalizálódására.
Ám még mielőtt elhatalmasodhatott volna rajtunk a túlzott reménykedés, kiderült, hogy sajnos közben a vírus sem tétlenkedett. Nagy-Britanniában megjelent egy erősebb, fertőzőbb mutációja, ami miatt gyakorlatilag megszűnt a légi közlekedés a szigetekről, illetve egyre több ország, így Szaúd-Arábia sem fogad nemzetközi repülőjáratokat. Ez utóbbi a 2021-es, reményeink szerint a 2020-asnál szerencsésebb lefolyású esztendő első nagyobb szabású sporteseményének, a Dakar ralinak tett keresztbe, hiszen jövőre a gazdag arab olajállam (lenne) a házigazda. Az autók, motorok, kamionok zöme már megérkezett a homokbuckák tövébe, a versenyzők jó része még nem, s olyan viadalt egyelőre nem találtak fel, ahol a sporteszközök emberi irányítás nélkül nyomnák le a maguk küzdelmét.
Hogy most konkrétan mi lesz a patinás sivatagi száguldás sorsa, az legyen a szaúdi autósport-szövetség élén álló Halid bin Szultan al-Faiszal al-Szaúd herceg fő gondja (légi híd lehet a megoldás), ám az árnyék gyorsan rávetült minden más jelentős nemzetközi sporteseményre, amelyen sokszor és sokat kell mozogni a földkerekségen át. Még találgatni sem lehet, a tenisz vagy a Formula–1 utazó cirkusza miképp birkózik majd meg ezzel a logisztikai problémával, nem beszélve az erről az évről jövőre áttolt labdarúgó Európa-bajnokságról és a tokiói olimpiáról. Az oltás közeledtével már-már újra nézőkkel teli arénákat vizionáltunk, ám homokszem került a buborékba, pontosabban a Dakar rali esetében csak homok van ott, ember nincs. Mi jöhet még? Most azért kevesen gondolják azt, hogy az optimális megoldás.