A legek ura – Endresz György kilencven éve az Atlanti-óceán átrepülésével kért „Igazságot Magyarországnak!”

„Nem tudok hamarjában merészebb vállalkozást elképzelni, mint az immár világhírűvé lett magyar pilóta pár óceánrepülése volt. Endresz György és Magyar Sándor lángbetűkkel írták a két világrész egére a magyar keserűség és a magyar reménység igéit.”    (Herczeg Ferenc)

1931. július 15-én és 16-án Endresz György repülőgép-pilóta és Magyar Sándor navigátor emberfeletti hőstettet vitt véghez, amelynek a sportbéli értéke is elvitathatatlan: első magyarként repülte át az Atlanti-óceánt – és kis híján az életével fizetett a hazafias ügy oltárán.

VÉZNA SVÁB FIÚBÓL DALIÁS KATONA

Endresz György 1893. január 6-án született a ma már a romániai Temes megyéhez tartozó Perjámoson, sváb családban. Apja volt a helyi rendőrőrs parancsnoka, de meglehetősen nagy szegénységben élt a család, ezért 1909-ben a kis Gyurka Szegedre került cserediákként Osváth Imre asztalosmesterhez. Még magyarul sem tudott, amikor a csongrádi városba érkezett, ahol gőzerővel szívta magába a tudományt és a hazaszeretetet. A szellemi élet vonzotta, Szegeden csodagyereknek tartották a szorgalmasan tanuló, csöndes fiút, és senki sem gondolta, hogy a vézna és félszeg sváb ifjúból daliás katona és messze földön híres hazafi válik. Pedig így lett, az első világháborúban már a Monarchia 64. repülőezredének pilótájaként több kitüntetést kapott, négy elismert légi győzelme volt. A háborút követően előbb az Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, később a Magyar Aero Szövetség oktatótisztje volt.

A magyar óceánrepülés gondolata azonban nem tőle, hanem egy Kanadába kivándorolt hazánkfia, Magyar (Wilczek) Sándor repülőtiszt ötlete volt, aki a világháborúban vesztes, megszállt és kifosztott, területének kétharmadát elveszítő Magyarországról 1926-ban a jobb élet reményében költözött az Újvilágba. Megihlette az amerikai Charles Lindbergh útja, aki 1927-ben a világon elsőként repülte át egyedül, leszállás nélkül az Atlanti-óceánt. Ezt Magyar nemes hazafias tettel szerette volna párosítani: eltökélte, hogy a merész vállalkozást – az ő közreműködésével – a magyaroknak is végre kell hajtaniuk, sőt: túl kell szárnyalniuk. Hiszen Lindbergh Franciaországban landolt, Magyar célja viszont az volt, hogy repülővel sohasem látott távolságot megtéve, egészen Budapestig, a mátyásföldi repülőtérig repül Amerikából. Barátját, Endresz Györgyöt kérte fel, hogy legyen a pilóta, ő maga pedig a navigátor feladatát látta el.

REPÜLÉSSEL TRIANON IGAZSÁGTALANSÁGA ELLEN

Az amerikai magyarság azonnal gyűjtést indított az óceánrepülés támogatására, a Detroitban megalakult American-Hungarian Transatlantic Comitee pedig egydolláros levelezőlapok árusításából kívánta a költséget összeszedni. A pénz azonban nagyon nehezen gyűlt, bár sokat segített, hogy Lord Rothermere, az angol Daily Mail újságkonszern akkori tulajdonosa 2000 angol fontsterling (10 ezer dollár) díjat ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre, sőt a gép nevét (Justice for Hungary – Igazságot Magyarországnak) is ő javasolta, mert példátlan igazságtalanságnak tartotta a trianoni döntést, így a nevet a repülő oldalára felfestve egyben üzenetnek is szánta. A legnehezebb feladat a repülőgép árának előteremtése volt, amelyet végül az egykori húsipari szakmunkásnak, az Amerikában virsligyárossá váló Szalay Emilnek köszönhették, aki látva, hogy a közgyűjtés nehézkesen halad, teljes mozgatható vagyonát, mintegy 25 ezer dollárt áldozta az ügyre, így meg lehetett vásárolni a Lockheed Sirius márkájú gépet.

A tervek szerint a repülést 1930-ban, Trianon tizedik évfordulóján kellett volna végrehajtani, ám a gép kipróbálására Endresznek csak ez év augusztus 20-án nyílt alkalma, így a következő évre halasztották. És a géppel még át is kellett repülni a Los Angeles melletti Burbank repülőtérről az indulás helyszínére, az új-fundlandi Harbour Grace-be (Lord Rothermere kész volt ennyi kompromisszumra, hogy ne New Yorkból, hanem a felszállás szempontjából jóval kedvezőbb kis halászfaluból induljon a gép, és a pilóta mellett egy navigátor is rajta lehessen).

NINCS PROBLÉMA, CSAK MEGOLDÁS

Már ezen, a szárazföld feletti úton több műszaki hiba jelentkezett (a 254 gallonos, vagyis 961 literes főtartály szivárgott, de baj volt az olajtartály szerelésével is), a keleti parton pedig egyetlen biztosító sem vállalta a gép biztosítását. Egyrészt, mert az óceán átrepülésére tett számtalan kísérlet torkollt tragédiába, másrészt a 630 gallon (mintegy 2800 liter) üzemanyaggal 3600 kilogramm felszállótömegű jármű a kor műszaki színvonalán maga volt az időzített bomba, sokan arra fogadtak, hogy fel sem tud szállni. Rosszmájú újságírók szerint a gép úgy épült, hogy fogtak egy nagy benzintartályt, és köréje építettek egy repülőgépet...

1931. július 15-én kora reggel azonban Endresz György imponáló magabiztossággal emelte fel a szinte töréshatárig üzemanyaggal túlterhelt gépet a nem éppen tükörsima talajról, a számtalan kedvezőtlen előjel (esős, ködös idő, az üzemanyag főtartályának szivárgása) ellenére, ráadásul néhány óra után tönkrement a legfontosabb műszer, a földfunkciós iránytű is. Senki sem tudja, mi történt volna velük, ha nem sikerül rádiókapcsolatba lépniük a két földrész között közlekedő hajókkal, amelyek segítségével pozicionálni tudták a helyüket a földrajzi koordinátákban, mert a pocsék idő az egész úton kitartott. „Az óceánból oly keveset láttam, és hogyha valaki azt kérdezné tőlem, mit is éreztem ott a »végtelen« vizek felett, hamarjában nem tudnám, mit válaszoljak. Felhő, köd és csillagos ég az volt bőven, de bizony már az öreg Duna felett repülve láttam legtovább vizet az egész óceánrepülés alatt. Az óceán feletti éjszaka a leggyorsabban telt el az eddigi összes éjszakám közül”      – mesélte Endresz 1931 augusztusában az Aviatika című újságban.

Anglia déli partjait reggel 8.15-kor érték el, Linz fölött 17, Bécs fölött 17.30, Győr fölött 18 óra 18 perckor repültek át (mivel Endresz Győrben tanult és katonáskodott, a város fölött három tiszteletkört tettek), és már közeledtek végcéljukhoz, amikor 30 kilométerre Mátyásföldtől az elfogyó üzemanyag miatt Bicske határában, a Felcsút és Szár közötti kukoricás szélén, a Sósi-ér mellett kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk, amely során a gép „fejre állt”, megsérült a légcsavar, nem lehetett folytatni vele az utat. Utóbb kiderült, a nyolc benzincsap valamelyikét vélhetően a szükségesnél korábban kapcsolták át, mert száz liter üzemanyag maradt még a gépben, ami a célig bőven elég lett volna.

ÜNNEPELT HŐS, ORSZÁGOS GYÁSZ

Mátyásföldön eközben már óriási tömeg gyűlt össze a hős hazafiakra várva, még a kormány ülését is berekesztették. Mátyásföldet az alcsúti jegyzői hivatalból Magyar tájékoztatta a balszerencséről, majd a két férfi az értük küldött Fokker utasaként érkezett meg a repülőtérre. Így az ünnepélyes fogadási ceremóniát négy nappal későbbre, július 20-ra kellett halasztani, amikor is természetesen ugyanolyan ünneplésben részesültek, mintha gond nélküli lett volna az út, a Hősök terén, a Millenniumi emlékmű előtt Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter fogadta őket, a banketten Bethlen István miniszterelnök nyújtotta át nekik a Lord Rothermere által ígért tízezer dolláros jutalmat, amelyet természetesen annak ellenére átutalt, hogy végül Budapestig nem jutott el a gép, majd Horthy Miklós kormányzó a Magyar Érdemkereszt III. fokozatával tüntette ki a hősöket, és szolgálaton kívüli őrnagyi, illetve századosi rangot kaptak.

A repülőút sportértékét növeli, hogy a két magyar óceánrepülő az út során három világrekordot döntött meg: az Észak-Atlanti-óceánt rekordidő, 13 óra 50 perc alatt repülték át, az óceán fölött a legnagyobb átlagsebességet (250 km/óra) érte el, és Amerikából Európába repülve korábban senki nem jutott el olyan messzire, hiszen 5189 (egyes források szerint 5770) kilométert tett meg leszállás nélkül.

A Lord Rothermere-től kapott 5-5 ezer dollár jelentős összeg volt ugyan, ám egyiküknek sem jelentett a továbbiakra biztos megélhetést. Endresz György nem tudta úgy leszüretelni a siker gyümölcsét, mint Magyar Sándor, aki a hírnevét kihasználva az Egyesült Államok egyik repülőipari cégénél kapott fontos állást. Endresz tekintettel volt a családjára (felesége gyermeket várt), így itthon maradt, de kevesebb mint egy év múlva meghalt: Bittay Gyula navigátorral 1932. május 21-én Rómába repült a Justice for Hungary pilótájaként az óceánrepülők kongresszusára, ám a Littorio repülőtéren a landolás nem sikerült, mindketten életüket vesztették. A repülőtér áthelyezéséig emléküket márványtábla őrizte Rómában. A holttesteket hazaszállították, és országos gyász közepette temették el a Kerepesi temetőben Endresz Györgyöt, aki első magyarként és a világon 15.-ként szelte át a nagy óceánt.

UTCÁK, TEREK EGYESÜLETEK ŐRZIK AZ EMLÉKÜKET

A két háború között Budapest XII. kerületében teret és négy városrészben utcát neveztek el Endresz Györgyről, ám a második világháború és a kommunista hatalomátvétel után ezeket mind átnevezték (a tér Magyar Jakobinusok tere lett), és a kollektív emlékezetből is törölni akarták a Justice for Hungaryt. Síremléke sem lett volna Endresznek a Kerepesi úti temetőben (Fiumei úti sírkertben), ha 1979-ben a repülés néhány lelkes barátja a korhadt fakereszttel megjelölt, addigra rendkívül elhanyagolt állapotba kerülő sírhelyére nem állíttat fekete márványoszlopot.

A fél évszázados évfordulón, 1981-ben aztán a Közlekedési Múzeum és a Magyar Repülő-szövetség állított Bicske határában süttői vörös kőből faragott, fehér márványtáblával díszített, nagyon szerény emlékoszlopot a szántóföldön, ez volt az első és sokáig egyetlen emlékhelye az eseménynek. A jelentőségéhez méltó, új emlékművet (két vörösesbarna gránittömb, az egyik félbevágott kő simára csiszolt lapjába a pilóták portréja és az óceánrepülés rövid leírása van gravírozva) a 75. évfordulós megemlékezések megszervezésére megalakult Magyar Óceánrepülők Emlékbizottságától kapott 2006-ban, a tényleges földet éréstől mintegy 500-600 méterre, a Csákvár felé vezető út mentén, Bicskétől hat kilométerre.

Ma már számos intézmény, egyesület és köztér viseli újra Endresz György és Magyar Sándor nevét. Jávor Géza, a Magyar Óceánrepülők Emlékbizottsága vezetője, a bicskei Magyar Sándor Repülő Egyesület korelnök oktatója szerint van Bicskén Endresz és Magyar nevét is viselő utca emléktáblával, Bodméron Magyar Sándor utca, Endresz emlékét Miskolcon, Egerben, Fonyódligeten és a főváros XIX. kerületében is utca őrzi, Budaörsön az Endresz György Repülőklub, Felcsúton az Endresz György Általános Iskola, Londonban pedig Endreszről elnevezett alapítvány működik. Endresz György ma is élő leszármazottja Majár Tibor, a Mányi Cukrászda tulajdonosa.

A Nemzeti Összetartozás Évében, az óceánrepülés emlékünnepén, 2020. július 18-án a Bicske melletti emlékműnél Tessely Zoltán korábbi bicskei polgármester, a térség jelenlegi országgyűlési képviselője beszédében úgy fogalmazott: „1931. július 15-én két elszánt magyar pilóta úgy döntött, nem törődnek bele, nem fogadják el a huszadik századi magyar történelem legnagyobb traumáját. E két magyar pilóta nem esett kétségbe, nem bénult le, nem zuhant apátiába – mi több, Trianon tragédiája inkább erőt adott nekik. A passzív kesergés és önemésztés helyett a tettek mezejére léptek. Összefogtak és elhatározták, hogy rendkívüli sportteljesítménnyel, az emberi teljesítőképesség határán mozogva hívják fel a világ figyelmét Trianon égbekiáltó igazságtalanságára. Endresz György és Magyar Sándor felismerte a cselekvő hazaszeretet hatalmát és jelentőségét. Justice for Hungary – Igazságot Magyarországnak nevű repülőgépük fedélzetén nemcsak az egész világnak üzentek, de az eljövendő magyar nemzedékeknek, így nekünk is példát állítottak. Bebizonyították ugyanis, hogy mindenki, a saját lehetőségeihez, képességeihez és szándékához mérten, igenis tehet a hazáért – például úgy, hogy őrzi és ápolja Trianon emlékét, amely szétszakítottságunk ellenére is azt hirdeti: összetartozunk mi, magyarok, itt, a Kárpát-medencében.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. január 23-i lapszámában jelent meg.)