Év Sportolója Gála: foci vagy póló?

Az edzők kategóriájával 1985-ben bővült ki az 1958-ban útjára induló, az idén 63. alkalommal kiírt Év sportolója választás, és máris dilemma elé állította a szavazójogukkal élő sportújságírókat, hogy miként hasonlítható össze a klubedzők és a szövetségi kapitányok munkássága. Pláne úgy, hogy elsőként rögtön a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Mezey György nyerte el a díjat. A szavazást kiíró Magyar Sportújságírók Szövetsége aztán 1995-ben kettébontotta a két kategóriát, külön választottak legjobb edzőt és legjobb szövetségi kapitányt, ám 2015-ben újra egyesült a kettő, miután a szövetség új vezetősége úgy érvelt: így még értékesebb a győzelem.

Az idén a fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzőket nem díjazzák külön, ők is az Év edzője kategóriában mérettek meg, és ketten kerültek fel a tízes listára: Nagy Gábor, Pető Zsolt paraevezős mestere és Vígh Zsolt, a paratenisz-válogatott szövetségi kapitánya.

Ezúttal biztosan új győztest hirdetnek, mivel a versenyben maradt három jelölt egyike sem nyerte el még korábban az év edzőjének járó trófeát.

Ábécérendben az első jelölt Märcz Tamás, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, aki 2020. január 26-án belépett a magyar póló azon legendái közé, akik játékosként és szövetségi kapitányként is elnyerték a férfi Európa-bajnoki címet. (Mindössze Ivády Sándornak és Gyarmati Dezsőnek sikerült ez korábban.) A nagy trióból egyedül a játékosként 1999-ben Firenzében első Märcz Tamásnak adatott meg, hogy szakvezetőként Budapesten üljön fel a kontinens trónjára.

„Már a tízes listán is nagyon jó eredményeket elérő csapatok, illetve jelentős szakmai tudást felmutató edzők szerepeltek, így megtiszteltetés, hogy két külföldi szakember mellett helyet kaptam a végső három jelölt között – mondta lapunk megkeresésére Märcz Tamás. – A csapatnak is jó visszajelzés a jelölés, mi is azt gondoltuk, hogy nagy tettet vittünk véghez januárban, ami méltó arra, hogy ott legyünk a legjobbak között. Büszkeséggel tölt el mindkét jelölés, és annak is örülök, hogy Vogel Soma védése is ott van az év pillanatai között. Örömteli, hogy a vízilabda ennyire az előtérbe került ezúttal is. A szavazást ezzel együtt játéknak fogom fel, amelynek igazából csak győztesei vannak, vesztese pedig egyáltalán nincs. Viccesnek tartom, hogy Marco Rossi barátommal mennyire hasonlóan alakul a pályánk, hiszen előbb klubedzők, majd szövetségi kapitányok lettünk, majd most egyszerre jelöltek minket az év edzőjének. Mondhatjuk, hogy nekünk sikeres volt 2020 – legyen így a következő évben is!”

Merthogy a kategória másik jelöltje a futballválogatott szövetségi kapitánya, az olasz Marco Rossi, akinek a fia vízilabdázó. „Óriási megtiszteltetés, hogy bekerültem a végső három jelölt közé, amit ezúton is nagyon köszönök! – mondta a Nemzeti Sportnak az olasz szakember, akinek irányításával a válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, és megnyerte a csoportját a Nemzetek Ligája B-ligájában, így feljutott az A-ba. – Ez az egész csapat és a stáb elismerése, nem csak az enyém. Ez mindannyiunk közös sikere! Nekem az a legfontosabb, hogy a magyar embereknek örömet tudtunk szerezni. Erre vagyok a legbüszkébb.”

Ugyancsak a futballból érkezik a díj harmadik jelöltje, Szerhij Rebrov, aki vezetőedzőként bajnoki címet nyert és a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott a Ferencvárossal. „A szurkolók és a játékosok is biztosan örömmel tekintenek vissza 2020-ra, hiszen remek eredményeket értünk el – fogalmazott az ukrán szakvezető. – Hasonlóra több mint két évtizede nem volt példa. A klub, a futballisták, a szakmai stáb és a drukkerek közös sikere ez. A jövőben is igyekszem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani Magyarországért és a Ferencvárosért.”

Az összeállítást készítette: Bodnár Zalán, Borbola Bence, Lakner Gábor

AZ EDDIGI GYŐZTESEK
Az Év edzője
1985: Mezey György (labdarúgás)
1986: Széchy Tamás (úszás)
1987: Széchy Tamás
1988: Széchy Tamás
1989: Török Ferenc (öttusa)
1990: Széchy Tamás
1991: Kiss László (úszás)
1992: Kiss László
1993: Kiss László
1994: Széchy Tamás
1995: Ludasi Róbert (kajak-kenu)
1996: Kiss László
1997: Kiss László
1998: Németh Pál (atlétika)
1999: Kiss László
2000: Sári Nándor (kajak-kenu)
2001: Fábiánné Rozsnyói Katalin (kajak-kenu)
2002: Fábiánné Rozsnyói Katalin
2003: Fábiánné Rozsnyói Katalin
2004: Fábiánné Rozsnyói Katalin
2005: Fábiánné Rozsnyói Katalin
2006: Fábiánné Rozsnyói Katalin
2007: Kuharszky Zoltán (tenisz)
2008: Turi György (úszás)
2009: Mocsai Lajos (kézilabda)
2010: Kovács István (torna)
2011: Csipes Ferenc (kajak-kenu)
2012: Széles Sándor (úszás)
2013: Shane Tusup (úszás)
2014: Shane Tusup
2015: Dárdai Pál (labdarúgás)
2016: Shane Tusup
2017: Shane Tusup
2018: Bánhidi Ákos és Csang Csin Lina (rövid pályás gyorskorcsolya)
2019: Varga Zsolt (vízilabda)
Az Év szövetségi kapitánya
1995: Vajda Vilmos (kajak-kenu)
1996: Széchy Tamás (úszás)
1997: Szántó Imre (ökölvívás)
1998: Angyal Zoltán (kajak-kenu)
1999: Kemény Dénes (vízilabda)
2000: Kemény Dénes
2001: Angyal Zoltán
2002: Angyal Zoltán
2003: Kemény Dénes
2004: Kemény Dénes
2005: Faragó Tamás (vízilabda)
2006: Angyal Zoltán
2007: Angyal Zoltán
2008: Kemény Dénes
2009: Egervári Sándor
2010: Kiss László (úszás)
2011: Storcz Botond (kajak-kenu)
2012: Mocsai Lajos (kézilabda)
2013: Benedek Tibor (vízilabda)
2014: Storcz Botond
Az Év fogyatékkal élő sportolókkal foglalkozó edzője
2015: Galambos Zsolt (kosárlabda)
2016: Beliczay Sándor (kerekesszékes vívás)
2017: Beliczay Sándor
2018: Beliczay Sándor
2019: Szabó Álmos (úszás)