Szamoskér négyszáz lelket számláló, Árpád-kori, barátságos falucska a Szamos partján. Nevezetes egyebek mellett 1975-ben épült modern református templomáról, a nép nyelvén Napóleon-kalapnak becézett, valójában az ősi keresztény jelképnek számító halat mintázó épületről. És ami a szatmári turisztikai ismertetőkből kimaradt: a község egyik kedves háza őrzi az Aranycsapat-tagok két 1954-es világbajnoki érmét, Puskás Ferenc első válogatottsága – az osztrákok elleni, 1945. augusztus 20-i mérkőzés (5:2) – alkalmából kapott ajándék szobrocskáját, Zakariás József 1952-es olimpián viselt kitűzőjét, Lóránt Gyula 1953-as, talán a londoni 6:3-as győzelem idején is hordott stoplis cipőjét, az 1954-es berni vb-döntőre szóló mérkőzésjegyet és számos más különleges sporttörténeti emléket.
Soós Endre, a lenyűgöző magángyűjtemény tulajdonosa, egyben Szamoskér polgármestere kalauzol minket a nappalijában kikészített kincsek birodalmában. Mesél a relikviatárat gazdagító ötvenes évekbeli brazil futballcipő kalandos történetéről, az 1954-es magyar–brazil vb-negyeddöntős csata (4:2) elvadulásáról, a lefújás után fejüket vesztett dél-amerikaiak tombolásáról, az öltözőfolyosón repkedő szódásüvegekről és stoplisokról, amelyek közül a harc elültével Lóránt Gyula eltett emlékül három jobblábas darabot – ezek egyike jutott Bernből 67 év után Szamoskérre.
De persze magyarázatra szorul a svájci tornáról fennmaradt kétféle ezüstérem sorsa is: a szamoskéri házigazda – Török Péter sportújságíró-gyűjtő verziójával összecsengő – elmondása szerint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) zsűrije 1954-ben a döntő előtti napon szembesült azzal, hogy a csapatokból csak a tizenegy-tizenegy kezdő játékosnak készült érem (ez a közismert, kis alakú, hatszögű darab), és hiába keresték meg, Paul Kramer éremműves a rövid határidő miatt újat már nem tudott gyártani, jobb híján viszont a tornára kiadott, szuvenír gyanánt forgalomban lévő érmeket koszorús díszítéssel ellátva hivatalos vb-éremmé varázsolta (ez a kerek fajta), így Bernben a tartalékok és a kísérők is kaphattak jutalmat. Igen ám, de a csapatkapitányoknak akkori szokás szerint dobozban átadott, hatszögű és kerek darabokat egyaránt tartalmazó csomagot Puskás Ferenc a vereségtől elkeseredve nem osztotta ki, Tóth II József óvatos érdeklődésére csak annyit mondott az öltözőben, aki akarja, szolgálja ki magát a padra rakott pakkból. Így aztán volt, akinek ilyenféle, volt, akinek olyanféle érem jutott, és olyan is, akinek semmilyen (Puskás Ferencnek és Czibor Zoltánnak például a FIFA gyártatott később pótlásul egy-egy hivatalosnak számító, hasonmás hatszögletű érmet, ám érdekes módon Puskás kerek példánya az elmúlt években a hagyaték feldolgozásakor mégis előkerült). Hozzá kell tenni, hogy a kerek kiadás az aukciósházak internetes kínálatában „részvételi éremként”, vagyis minden vb-n szereplő játékost megillető emléktárgyként szerepel, ha pedig ezt elfogadjuk, rögtön egyszerűbb a képlet és érthető, miért a kétféle változat. Hogy a Soós Endrénél található két darab kitől származik, gyűjtői titok, ahogyan pénzösszegekről sem beszél a szamoskéri elöljáró, hiába kíváncsiskodunk egy-egy ritka tétel kapcsán a vételárról.
Soós Endre 1964-ben született Szamoskéren, pontosabban a Pernyevégen, amely falurész hagyományosan ádáz futballcsatákat vívott a Dánvég csapata ellen. Labdarúgó-pályafutása Nyíregyházán bontakozott ki, 1980-ban például, amíg a nagyvilág az NSZK–Belgium (2:1) Eb-döntőre, ő a korosztályos csapattal éppen a Kazincbarcika elleni országos döntőre készült. A nagy összecsapás előtti éjszaka azonban a vagányabb fiúk átmentek ismerkedni a szomszédos lánykollégiumba, lebukásuk után pedig Harcsa Zoli bácsi, az edző világossá tette: vagy megverik a Kazincbarcikát, vagy ki vannak rúgva. Megverték... Futballkarrierjét idő előtt derékba törte borzasztó sérülése, miközben édesapjával kaszált a határban, egy rossz mozdulat következtében elvágta lábán az Achilles-ínt. Ami a futballemlékeket illeti, a szenvedély a ritka meccsfelvételek gyűjtésével kezdődött, a több mint ezer videóból álló gyűjteményben megvan például az 1954-es |
Diego Maradona nyakkendője, Pelé ajándékba kapott díszhajócskája vagy Johan Cruyff bajnoki címért kiérdemelt 1974-es barcelonai zászlója rögvest felkelti a látogató figyelmét, de a magyar vonatkozású emlékeket is érdemes megcsodálni, például Nyilasi Tibor képeslapgyűjteményét vagy az akkori magyar csillag 1978-as világbajnokságon viselt melegítőjét.
A szatmári magánkincstár leglátványosabb része talán a színes mezkollekció, és itt előre is elnézést kérünk a hosszas felsorolásért, de már a legfontosabb dresszek említése is tekintélyes listát tesz ki. Ott van mindjárt az argentin kék-fehér, amelyet Diego Maradona viselt Ecuador ellen a nyolcvanas években, vagy csapattársáé, Jorge Burruchagáé az 1986-os vb-ről, na meg a harmadik, amelyben Lionel Messi szerzett gólt 2006-ban a Szerbia és Montenegró elleni gelsenkircheni világbajnoki mérkőzésen (6–0). A nagy kedvenctől, Bernd Schustertől 1. FC Köln-, Atlético Madrid- és Leverkusen-mez is található a szobában, de ki kell emelni még a dedikált Gremio-mezt Ronaldinhótól, Mario Kempes Rosario Centralban viselt szerelését, David Ginola Newcastle United-, Gareth Bale Tottenham-, Ryan Giggs zöld-sárga (!) Manchester United-dresszét. És akkor még David Beckham századik válogatottsága alkalmával, a 2008-as Franciaország–Anglia (1–0) mérkőzésen viselt, piros hosszú ujjúját vagy az 1970-es brazil vb-győztes csapat nyolc tagja (Pelé, Rivelino, Jairzinho, Carlos Alberto, Brito, Piazza, Félix, Clodoaldo) által aláírt sárga-zöld mezt meg sem említettük.
A tárlatot még sokáig lehetne böngészni, elemezni, a kelet-magyarországi falu titkos kincsesbányája zavarba ejtően gazdag és bőséges. Ha nem lenne szemtelenség a település polgármesterével szemben, mondhatnánk, Szamoskéren a párját ritkító futballgyűjtemény előtt még a református templom is megemelhetné Napóleon-kalapját.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. február 13-i lapszámában jelent meg.)