A monokli sem akadály – Somossy Barbara és a sport

– Ki volt az első emlékezetes riportalanya?
– A Digi Sportnál kezdtem sportriporterként, de már gimnazistaként és az egyetemi évek alatt gyakornokoskodtam – mondta Somossy Barbara, az M2 Petőfi Tv 28 éves műsorvezetője. – Egyetemistaként az egyik hírcsatorna oknyomozó magazinműsorába készítettem interjút az Interpol-igazgató Chris Eatonnel. Az ausztrál rendőrtiszt a sportot megfertőző korrupció, eredménymanipuláció elleni harc egyik legismertebb alakja. Ez a beszélgetés is megerősített abban az elhatározásomban, hogy olyan témákkal szeretnék foglalkozni, amelyek lényege az értékteremtés, értékmegőrzés, akár a sport, akár a kultúra területén.

– Arra volt-e esély, hogy sikeres sportolóként ön legyen a riportalany?
– Sportos családban születtem, édesapám, Somossy József százhatvankilencszeres válogatott, Európa-bajnok, vb-ezüstérmes vízilabdázó, aki edzőként KEK-döntőt nyert. Édesanyám, Kovács Györgyi huszonötszörös országos bajnok ritmikus sportgimnasztikázó, ő volt a sportág máig legeredményesebb magyar olimpikonja, a Szöulban összetettben hatodik helyen végző Sinkó Andrea edzője. Dóra nővérem teniszezett, felnőtt ITF-versenyen is játszott. Sohasem volt kérdés, hogy én is sportoljak-e. Teniszezéssel kezdtem, majd tizennégy évesen röplabdázásra váltottam, a díjugratás pedig úgy jött a képbe, hogy a nagypapám pici gyerekként felültetett egy ló hátára, s azonnal beleszerettem a lovaglásba. Arra azonban nem volt esély, hogy az eredményeim felkerüljenek az évkönyvek aranylapjaira.

– Miért?
– Kedvelem a versenyhelyzetet, de nem a sportban. Mentálisan nehezen viseltem, hogy a sikeremhez valakin felül kell kerekednem, ezért a versenyek alatt rendre gyomorszorító érzés kerített hatalmába. S nem azért, mert nem lett volna sikerélményem – a korosztályos teniszbajnokságon csapatban és párosban is voltam a top háromban –, egyszerűen nem tudtam megbirkózni a versenysporttal járó lelki teherrel. Hét év telt el a visszavonulásom után, mire újra ütőt vettem a kezembe, pedig a tenisz a világ egyik legszuperebb játéka. Tavaly a Duna Tv délelőtti magazinműsorában, a Balatoni nyárban dolgoztam, és a szabadidőnkben ütögettünk műsorvezető társammal, Forró Bencével; remek kikapcsolódás volt. Érdekes egyébként, hogy televíziósként az élő adásnál pozitív hatással van rám a drukkhelyzet, emellett remekül tudom hasznosítani mindazon értéket, amit a pályán magamba szívtam: hogy nemcsak győzni, hanem veszíteni is tudni kell, mindig fel kell állni, akárhányszor bukik is el az ember, s az önmagunk épülésébe fektetett munka később lelki, fizikai és szellemi téren is kivétel nélkül megtérül.

– Ha már a bukás: igaz a lovasbalesetéről keringő történet?
– Ebben a sportágban, főleg a díjugratásban gyakran előfordul, hogy a versenyző a földön találja magát. Egyszer azonban egy hármas akadálynál, annak is a középső része előtt torpant meg a ló – lerepültem a hátáról, az akadály pedig rám borult. A szüleim féltettek a balesetektől, ezért erről a versenyről nem is szóltam nekik; elképzelhető, mit éltek át, amikor a kórházból az orvos üzent nekik, hogy a lányuk náluk fekszik eszméletvesztéssel és agyrázkódással. De ez a bukás egyáltalán nem ijesztett meg, ahogy tehettem, visszaültem a lóra. A mai napig imádok lovagolni, s nekem sokkal több, mint sport: terápia a zaklatott mindennapokban. Az egyéniben és csapatban négyesfogathajtó-világbajnok Juhász László fiával jó barátok vagyunk, hozzá sokat járok lovagolni Bugacra. Ifjabb Juhász László világsztárok dublőreként s kaszkadőrként számos hollywoodi szuperprodukcióban dolgozott, az újraforgatott Ben Hur híres kocsijelenetét például az ő lovaival vették fel.

– A póló és a ritmikus gimnasztika sohasem került képbe?
– Noha a szüleim minden sportági kísérletemet támogatták, és az rg-t kisgyerekként ki is próbáltam, valójában nem szerették volna, hogy az ő sportágukat válasszam. Apukám a pólót túlságosan kemény játéknak tartotta, és én nem is vágytam a medencébe, nem vonzottak a vízi ütközetek. Az rg pontozásos sportágként roppant szubjektív, rengeteg lemondással, folyamatos önsanyargatással jár, hogy sikerüljön hozni a versenysúlyt.

– A szubjektivitás a szépségversenyeknek is kőkemény velejárója, 2016-ban mégis elindult a Magyarország Szépe-választáson, sőt döntőbe került; a zsűrinek Dzsudzsák Balázs is tagja volt.
– Éppen Eb-lázban égett az ország, egy alkalommal futballmezekben kellett felvonulnunk… Műsorvezető-szerkesztő-riporterként a kíváncsiság bennem van és bennem volt már gyerekkoromban is, ám az elég gyorsan világossá vált számomra, hogy a szépségipar – és ezt minden bántó szándék nélkül mondom – nem az én világom. A modellkedés annyiban megmaradt, hogy ha felkérnek reklámfotózásra, és a népszerűsítendő termék minősége nekem is megfelel, elvállalom, de sohasem hajtottam egyetlen ilyen munkára sem. Amikor igent mondok, sokszor azon kapom magam, hogy elkezdek beállításokat javasolni, elkezdem rendezni a fotózást… Sokáig nem szívesen beszéltem a szépségversennyel kapcsolatos emlékeimről, de ma már örülök, hogy ebbe a műfajba is bepillantást nyerhettem, mert a jelenlegi munkámban kamatoztatni tudok minden tapasztalatot, ismeretanyagot, amelyre a sporttól a kultúrán át a szépségiparig szert tettem.

– Digi Sport, M5 kultúrcsatorna, Balatoni nyár a Dunán, majd pedig az Én vagyok itt! az M2 Petőfi Tv-n – riporteri pályafutása eddigi állomásai mennyiben épülnek egymásra?
– Egyik lépcsőfokot követte a másik. Öt éve kerültem a közszolgálati tévéhez, és lépésről lépésre haladtam. Hálás vagyok azért, hogy végigjárhattam a ranglétrát, beletanulhattam a különféle munkakörökbe, megismerhettem, miként áll össze egy-egy műsor. Én is a vendégkíséréssel kezdtem, aztán voltam élőben bejelentkező tudósító, majd kipróbálhattam magam szerkesztő-riporterként és szerkesztőként, s ezt követően kaptam magazinműsorokban műsorvezetői feladatot. Ezzel együtt persze még vannak bakancslistás pontjaim…

– Van-e arra lehetősége, hogy a javarészt kulturális, szórakoztató műsorokba sportolókat ajánljon vendégnek?
– Erre többször volt példa, még az M5-ön is, hiszen a sport is a kultúra része, és vannak olyan karakterek, életutak, amelyek beilleszthetők a műsorok profiljába. A kultúrcsatornán például a fantasztikus Benedek Tiborral készítettem riportot A Bajnok című interaktív kiállításon, s válogatott teniszezők közreműködésével mutathattam be az Óbudán felépült Nemzeti Edzésközpontot. A Balatoni nyárban beszélgethettem az olimpikon kajakos Molnár Péterrel, aki úgy készül Tokióra, hogy egy születési rendellenesség miatt 2019-ben szívműtéten esett át. A már említett kaszkadőr Juhász Lászlót az M5 után most az M2 Petőfi Tv-n is megszólaltathattam annak apropóján is, hogy szerepelt a Mission: Impossible legutóbbi, hatodik részében is.

– Van olyan sportoló, akit örömmel beajánlana a szerkesztőinek?
– Roger Federert biztosan. Számos interjút láttam, olvastam vele, s amellett, hogy zseniális teniszező, emberként is lenyűgöző, roppant izgalmas karakter, példaértékű az élete.

– A Balatoni nyár délelőtti műsor, az Én vagyok itt! éjszakába nyúló produkció. Milyen sportokkal vezeti le az élő adások feszültségét?
– A mentális frissesség elengedhetetlen ahhoz, hogy éles legyek a kamerák előtt. Nekem elsősorban a bokszedzés vált be. Hidvégi György, a WBF profi szervezet korábbi cirkálósúlyú bajnoka a trénerem, de csak a pontkesztyűt vagy a bokszzsákot ütöm, ember ellen nem harcolok. Mivel alacsony a vérnyomásom, szükségem van a nagy intenzitású, intervallgyakorlásokra. A bokszot saját testsúlyos gyakorlatokkal szoktuk kiegészíteni, nőiesebb foglalkozásként pedig Decker Dallos Annához járok new pilates órára, akinek a nagybátyja a legendás díjlovagló olimpikon, Dallos Gyula – így kanyarodunk vissza a lovas szálhoz… Imádok futni is, ez talán onnan ered, hogy anyukám felmenői között volt országos bajnok atléta is. Tíz-tizenöt kilométert futok. Az eleje persze kegyetlen, de amikor az ember túljut a holtponton, pazar élmény, és meditálásra is tökéletesen alkalmas. S ha még van időm, beleférhet kis lovaglás és tenisz is a heti sportprogramomba.

– Sohasem kellett még amiatt plusz- sminket felraknia, hogy a bokszedzésen véletlenül becsúszott egy jobbegyenes?
– Esek-kelek típusú lány vagyok, mindenhová felmásztam már kisgyerekként is. Ám Hidvégi Gyurival megbeszéltük, hogy műsorvezetőként nem lenne szerencsés, ha lila folt kerülne a szemem köré, s ehhez tartjuk is magunkat. Korábban kipróbáltam a thai bokszot, ott sok a rúgás, és előfordult, hogy a sípcsontom kék-zöld árnyalatot vett, de ez belefért. Egyébként egy monokli sem lenne gond, ma már isteni maszkmestereink vannak...

– Ha már a kikapcsolódásról esett szó: mi újság Dörgicsén?
– A szüleim néhány éve költöztek ebbe a Veszprém megyei községbe a Balaton-felvidékre. A Balatoni nyár című műsor tavaly Révfülöpön készült, pár percre Dörgicsétől, így lényegében ott töltöttem a nyarat. A nyugalom szigete. Kirándulunk a család pulijaival, az ottani hegyoldalban a legjobb futni – olyan aurája van a magyar tengernek, ami világszinten is páratlan. Ott szoktam feltöltődni, amikor csak tehetem, odautazom.

– Édesapja igazán karakán szereplője volt a pólótársadalomnak, amelyből azonban egy évtizede kivonult, míg édesanyja a nagy sikerei közepette hagyott fel az edzősködéssel, hogy két gyermekére fordíthassa a figyelmét. Korábban a bakancslistáját említette: el tud képzelni hasonlóan karakteres váltást a saját pályán?
– Gyerekkorom óta a filmes, tévés világba vágytam, ám nem csak a képernyőzés vonz, élvezem a kreatív háttérmunkákat is. Nem szeretném feladni a tévézést, ugyanakkor nagy álmom, hogy dokumentumfilmet rendezzek. A Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendezői mesterképzése ott is van a terveim között.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. február 27-i lapszámában jelent meg.)