Birkózás: „A harmadik-negyedik reneszánszomat élem” – utoljára versenyez Kiss Balázs?

–  Nagyon készül már?     
– Éppen a főiskolán voltam, sportlétesítmény-üzemeltetői szakirányú továbbképzésre járok a Testnevelési Egyetemen. Évek óta tudatosan képzem magam, mindenképpen a sportban szeretnék dolgozni a pályafutásom lezárása után – válaszolta veterán világbajnokunk, a 97 kilós kötöttfogású Kiss Balázs.

–  Igen, arra próbáltam utalni, hogy minden jel szerint az április tizenkilencedikén rajtoló varsói Európa-bajnokság lesz az utolsó nagy világversenye.     
– Ne is mondja, folyamatosan próbálom elhessegetni ezt a gondolatot… Épp az imént pillantottam rá a sportolói weboldalamra, amelyet még a riói olimpia előtt hoztunk létre, s ott a bemutatkozásnál az áll, hogy minden bizonnyal az lesz az utolsó lehetőségem. Na, ez volt öt évvel ezelőtt… De a viccet félretéve: sohasem tudni, mit hoz a jövő – az idén azért az Eb-n kívül is lesznek még jelentős hazai és külföldi versenyek, én pedig igyekszem mindent kihozni az évből.

– A riói olimpia után sorjáztak a vébé- és Eb-érmek, és nem sok híja volt, hogy a két héttel ezelőtti kilencvenhét kilós válogatón a májusi világkvalifikációs indulás jogát is kivívja.     
– Nem túlzok, ha azt mondom, az olimpia óta a harmadik-negyedik reneszánszomat élem, gyakorlatilag sohasem látott, már-már indokolatlan sorozatot produkáltam, és még harmincnyolc esztendősen is itt vagyok, hogy húsz-huszonegy éves ifjú titánokkal harcoljak.

– Tény, a válogatón önt hatalmas csatában legyőző, junior Európa-bajnok Szőke Alex jóformán a fia lehetne.     
– Konkrétan a gyerekem lehetne, mégis gigászi, heroikus küzdelmet vívtunk egymással. De nincs bennem rossz érzés. A legfontosabb célom az volt, és a Jóistentől is ezt kértem, hogy az elmúlt huszonkilenc év összes rutinja és tapasztalata megjelenjen a birkózásomban a válogatón – és így is lett. Ezzel tudtam kompenzálni a korkülönbségből adódó hátrányomat, és büszke vagyok rá, hogy az utolsó pillanatig harcban voltam a kvótaszerzési lehetőségért.

– Szőke utána azt mondta, példaképként tekint önre, akinek sokat köszönhet, és reméli, a történteket követően sem romlik meg a kapcsolatuk.     
– Szó sincs ilyesmiről! Alex szuper srác, sokat segítettem és segítek neki, nagyon csípem, és nagyra tartom – nála kiváló kezekben lesz a kilencvenhét kiló, méltó utánpótlása a magyar birkózásnak. A hozzáállása, a munkabírása és a kitartása is példaértékű, úgyhogy csak sok sikert tudok neki kívánni a sportban és az életben egyaránt.

– Felkészült rá lelkiekben, hogy lassan ez a pont is elérkezik?     
– Ez az élet rendje. A fiatalok utolérik az idősebbet, aztán átveszik tőle a stafétabotot. Nekem leginkább azért nehéz most, mert tizennégy éve veretlen voltam Magyarországon, ennek szakadt vége. De ha azt veszem, hogy már a riói olimpia után is mindenki azt mondogatta a buksimat simogatva, hogy „jól van, Baluka, most már itt az idő visszavonulni” – nos, akkor azt gondolom, végképp nincs szégyenkeznivalóm.

–  Mi győzte meg Rio után a folytatásról?      
– Evés közben jött meg az étvágy. Az adott pluszlöketet, hogy negyedik nekifutásra sikerült végre kvalifikálnom életem első olimpiájára, Rióra. Ráadásul jött a már említett sikerszéria vébé- és Eb-bronzokkal, úgyhogy úgy döntöttem, nekifutok még Tokiónak is. Veszítenivalóm nem volt, ha sikerült volna kivívnom a kvótát, az utolsó olimpiám amolyan jutalomjáték lett volna. Nem az volt, hogy az esélytelenek nyugalmával mentem neki a válogatónak, hanem végig megtartottam a hitemet, és tényleg volt sanszom, így harmincnyolc évesen is.

– Egy szép Eb-eredmény méltó megkoronázása lenne a karrierjének?     
– Abszolút, főleg, hogy minden idők egyik legerősebb kontinensviadalára van kilátás. Sokan azt gondolják, olimpiai évben nem olyan kiemelkedő a mezőny, de az igazság ennek éppen az ellenkezője. Azoknak, akik már megszerezték a kvótát, ez az egyik fontos felkészülési állomás, akik meg nem, jó eséllyel ugyancsak ott lesznek – ha a kvóta utóbb nem is jön össze, legalább itt megpróbáltak szép eredményt elérni. Nekem nyilván különleges érzelmi töltetet ad, hogy nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó világversenyeim egyike, ráadásul májusban megszületik az első gyermekem is. Abból a szempontból viszont ez az Eb sem lesz más, hogy világéletemben minden viadalra úgy készültem, hogy száz százalékot nyújtsak, és sohase vetődjön fel, mi lett volna, ha… Fiatalabb koromban eredménycélokat tűztem ki magam elé, egy jó ideje viszont már teljesítménycélokat. Ha Varsóban is sikerülne azt a teljesítményt hoznom, amit a válogatón, az egy nagyon szép befejezés lenne – eredménytől függetlenül!

A varsói Európa-bajnokságon részt vevő magyar csapat
Kötöttfogás
60 kg: Andrási József, 63 kg: Torba Erik, 67 kg: Krasznai Máté, 72 kg: Fritsch Róbert, 77 kg: Lőrincz Tamás, 82 kg: Szabó László, 87 kg: Lőrincz Viktor, 97 kg: Kiss Balázs
Szabadfogás
61 kg: Vilhelm Richárd, 70 kg: Antal Dániel, 74 kg: Vida Csaba, 125 kg: Ligeti Dániel
Nők
55 kg: Dénes Mercédesz, 57 kg: Galambos Ramóna, 62 kg: Sastin Marianna, 76 kg: Németh Zsanett