A hősi halált halt magyar úszó, aki két olimpián járt, de egyiken sem versenyezhetett

Az a kevés kis sercegés
Amint a gyertyának repült a lepke és
A szárnya megégett:
Az az élet.
(Szép Ernő)

Észak-Erdély területének túlnyomó részét elfoglalta a 2. Ukrán Front, elesett Nagyvárad és Kolozsvár, ám az 1944. októberi debreceni páncéloscsatában a magyar-német hadosztályok megakasztották az ellenség további előrenyomulását észak felé. Szívósságuknak köszönhetően a szovjetek nem tudták megsemmisíteni a Dél Hadseregcsoport főerőit, és továbbra is biztosítva volt a magyar 1. és 2. hadsereg visszavonulása. A műveletekben részt vett az 1944 tavaszán alakított 16. rohamtüzérosztály, amely Bernolák Pál őrnagy parancsnoksága alatt Horthy Miklós elvetélt október 15-i kiugrási kísérlete után is tovább harcolt. Az alakulat Debrecentől nyugatra, a Balmazújváros és Hajdúszoboszló felé vezető utak között foglalt el védőállást nyugati-délnyugati arcvonallal, és ütegei október 14. után jobbára felderítő járőrözést hajtottak végre.

Mészöly Tibor főhadnagy és harcostársai október 17-én délelőtt teljesítettek szolgálatot, amikor      „nemes életét pillanatok alatt oltotta ki egy orosz golyószóró szívén talált gyilkos lövedéke”.

Ki volt ez a vakmerő hazafi? Kié volt ez a lepkeszárnyú, kifüstölt élet?

Például a tizennégy éves kölyöké, aki 1926-ban egy esős, szeles július végi napon a debreceni kongresszusi díjon megnyerte az 50 méteres gyermekversenyt, és aki alig két hétre rá a Császár fürdőben – a Budapesti úszó Európa-bajnokságra épített nagymedence avatásán – is győzött, többek között a későbbi legendás vízilabda szövetségi kapitány, Rajki (Reich) Béla előtt. Meg a tehetséges srácé, akiben a következő Európa-klasszist vélték felfedezni, és az úszószövetség 1928 júliusában gyűjtést szervezett, hogy utazási költségeit előteremtve „körülszimatoljon” az augusztus 4-én kezdődő amszterdami olimpián. Tizenhét esztendősen benne látták az Amszterdamban Johnny Weissmüller mögött ezüstérmes, az öreg kontinensen 100 gyorson először egy percen belül tempózó Bárány István utódját. „Majd ha Bárány István visszavonul a sporttól, te vedd át a kiváló bajnok helyét és igyekezz megmutatni a világnak, hogy a magyar úszók ha kevesen vannak is, kiváló eredményeket tudnak elérni” – mondta az 1929 augusztusában 1:01.6-ot úszó középiskolás titánnak Homonnay Tivadar, az úszószövetség elnöke.

De – talán habitusából fakadóan – nem törte össze magát, hogy beváltsa a reményeket. „Mi már leszoktunk arról, hogy Mészölyre mint komoly versenyzőre számítani lehessen. Kár érte!” – írta 1931. január 23-án a Nemzeti Sport, amelynek újságírója júniusban is az uszoda ritka vendégének nevezte. Mégis azt suttogták, a tetszetős stílusban tempózó, a fejét a víz felett tartó, a pillanatnyi hangulatának engedelmeskedve a tréningeket sokszor kihagyó „kis” Mészöly meglepetésre készül, ráfekszik a 200 méterre. A 19 éves, egyesületen kívüli (korábban a BBTE színeit képviselő) talentumot 1931 júliusától vette gondjaiba Bánó Jenő, egyértelműen neki köszönhető, hogy 1932 júniusában kiharcolta az olimpiai csapattagságot. Bárány Istvánnal, Székely Andrással és Szabados Lászlóval úszott volna a 4x200 méteres gyorsváltóban, helyette mégis a szegedi Wannie II András csobbant vízbe a bronzérmet hozó futamban. Hogy miért? Két korabeli cikk szerint az egyik nap csak éjfélre ért vissza az olimpiai faluba, kimaradásáért háromnapos szobafogságra büntette a szigorú rendet tartó Komjádi Béla. Ennél többet nem tudni, egyetlen írás sem tért ki rá (sem akkor, sem később), hogy Mészölyt ifjonti vagánysága, felelőtlensége foszthatta meg az olimpiai szerepléstől. Az öccsére, Mészöly Istvánra támaszkodó családi emlékezet szerint egy amerikai színésznővel töltötte az estét, ami azért is hihető, mert a későbbi Oscar-díjas színész, a Hollywoodban akkorra már befutó Lukács Pál jóvoltából a magyar sportolók betekintést nyerhettek a filmes kulisszák mögé.

A Los Angelesben vele történtek megcáfolták a Bremen óceánjárót üzemeltető Nord­deutscher Lloyd Hajózási Társaság budapesti igazgatója, Albrecht úr 1932. június 27-én tett jóslatát. Amikor az úszókkal és pólósokkal Prága felé elinduló vonat „rándulására” Mészöly elszabaduló bőröndje kitörte az ablakot, így kiáltott fel nagy vidáman: „Scherben bringt Glück!” (A törött cserép szerencsét hoz.) Mások viszont eltöprengtek, vajon jó vagy rossz előjel-e a szétszóródó üvegcserép az Amerikába utazás kiindulópontján. Mint látjuk, a rosszat sejtők aggodalma, balsejtelme megalapozottnak bizonyult...

Ugyanakkor csalódottságról sohasem beszélt Mészöly, aki 1933-ban – immár az FTC sportolójaként – még nekidurálta magát, például tagja volt az augusztus 27-én Nápolyban Európa-csúcsot (9:27.7) úszó 4x200-as stafétának, ám az 1934-es magdeburgi Eb-re nélküle utaztak el az úszók. Ehelyett a körúton olvasta az újságot, és így beszélt a Sporthírlap munkatársának, utalva a Fradi május-júniusi külföldi túrájára: „Az a túra tört le engem. Előtte sárgaságom volt, nehezen láboltam ki belőle. A túrára is csak úgy mentem el, hogy nem kell majd sokat úsznom. Akkor azután Székely Bandi megbetegedett, kénytelen voltam majdnem mindegyik túraversenyen négy számban is indulni. Ez végleg befűtött nekem. Az orvos eltiltott, még az uszoda tájékára sem nézhetek. Ha villamos után futok pár lépést, máris szúrásom van. Ezért hiányzom Magdeburgból. Komolyan akartam venni idén az úszást, de pechem volt. Majd jövőre!”

De nem lett jövőre...

Neve 1935-től eltűnt a lapokból. Lánya, Erzsébet úgy tudja, szívnagyobbodás miatt hagyta abba, de biztosra nem lehet venni. A sportágtól nem szakadt el teljesen, 1937 és 1938 nyarán a Marosvásárhelyi SE úszóit és pólósait készítette fel, és hatalmas aratást végeztek az 1937-es nagyszebeni román bajnokságon: a vízilabdázók sikerét beleszámítva a húsz versenyszámból tizennyolcban szerezték meg az aranyat, és abban az évben 25 országos rekordot állítottak fel!
Magánéletéről keveset tudni. Nem volt szószátyár, vallásosan nevelték, rajongott a zenéért. Margit körúti lakásuktól gyakran gyalogolt fel a Várba a Mátyás templomban tartott orgonakoncertek kedvéért, a legszorosabb kapcsolat testvéréhez, a kiválóan zongorázó Melindához fűzte.

Az életet úgymond felülről szemlélte, és a versenysportból kilépve nehezen lelte a helyét – édesanyja úgy mesélte, hogy a katonaságban talált magára.

A seregbe 1939-ben vagy 1940-ben lépett be, részt vett Észak-Erdély visszavételében, mindig magánál hordott ezüst cigarettatárcája egyik oldalán ez a gravírozás olvasható:  „M. kir. 5. honvéd könnyű tüzérezred. Erdélyért 1940. V. 12.–IX. 26-ig. Újfehértó–Nyírbátor–Szilágycseh.”      A nála tíz évvel fiatalabb Nánássy Zsuzsanna Rebekát 1942. október 3-án vette feleségül, 1943 augusztusában megszületett első lánya, Erzsébet, és amikor a Debrecen–Hajdúszoboszló vasútvonal mentén szívét szétroncsolta a lövedék, amikor a testébe fúródó megannyi gyilkos golyó csontjait törte, Zsuzsanna lánya két hónapos magzatként hallgatta odabentről a veszett világ zaját. Tisztiszolgája tudta, hogy felesége a közeli Újfehértóra való, így katonatársai jelenlété­ben itt helyezték végső nyugalomra, nem pedig a Debreceni köztemető hősi parcellájában. Családtagjai ekkor már Budapesten tartózkodtak, „Rebát” a szintén megsérülő Bernolák őrnagy október 19-én írt levelében értesítette férje tragikus halálának körülményeiről.

A 32 évesen elhunyt Mészöly Tibor földi maradványait exhumálták, idősebbik lánya, Erzsébet és unokája, Tünde lakhelyén, Olaszliszkán temették újra 2000. szeptember 18-án. Béke poraira.

(Köszönöm Mészöly Tibor lánya, Erzsébet, unokája, Somsák Tünde és unokaöccse, a kétszeres kanadai vízilabdázó olimpikon, Csepregi Gábor segítségét.)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 15-i lapszámában jelent meg.)