Asztalitenisz: az Eb-bronznál is több van az Ecseki, Szudi párosban

– Európa-bajnoki bronzérmesek. Megszokták már?
– Ecseki Nándor: Egyelőre még furcsa hallani, sőt tulajdonképpen nem is nagyon fogtam még fel.
– Szudi Ádám: Én sem. Kell még néhány nap, hogy feldolgozzuk mindazt, ami Varsóban történt velünk.

– Azt ne mondják, hogy derült égből villámcsapásként jött a siker, hiszen egy ideje már benne volt a levegőben, hogy Európa-bajnokságon odaérnek a dobogóra, a kérdés inkább csak az volt, mikor. Már mostanra, vagy későbbre számoltak ezzel?
– Sz. Á.: Ha a párosunk történetét nézem, valóban ebbe az irányba mutatott minden, elvégre ifjúsági Eb-n aranyat, az U21-es kontinenstornán pedig bronzot szereztünk, szóval valóban benne volt a pakliban, hogy előbb-utóbb a felnőttek között is eljutunk idáig. Arról azonban nem voltam meggyőződve, hogy ez már most megtörténhet, különösen miután megláttam a sorsolásunkat. Mit mondjak, nem voltam boldog tőle.
– E. N.: Szerintem is benne volt, hogy valamikor eljutunk idáig, sőt az első nagy dobás talán korábban is jöhetett volna. Európa-bajnokságon kerültünk már jó ágra, de akkor még elizgultuk és gyorsan kiestünk, sőt a budapesti világbajnokságon is jobb sorsolásunk volt annál, mint hogy a tizenhat között kiessünk. Való igaz, Fortuna nem kedvezett annyira, de ki tudja, talán ezért sikerült éppen most érmet szereznünk.

– Azok után, hogy a negyeddöntőben legyőzték a kétszeres Eb-aranyérmes osztrák Gárdos, Habesohn kettőst, többen már az Eb-dobogó tetején látták a párost, aztán jött az orosz Kacman, Grebnyev duóval szemben elbukott elődöntő. Most, hogy már aludtak arra a meccsre, inkább örülnek a bronznak vagy még bosszúsak az elszalasztott nagyobb esély miatt?
– E. N.: Hát... Jobb, hogy nem közvetlenül a mérkőzés után beszéltünk... Azokban a pillanatokban igencsak fájt a vereség, különösen, hogy 2:1-re és a negyedik játszmában 5:0-ra vezettünk. Ha ott nem változik meg minden, ki tudja, meddig jutunk.

– Tényleg, mi változott meg egyik pillanatról a másikra?
– Sz. Á.: Az oroszok kicsit módosítottak a játékukon, ráadásul pontosabbak is lettek, miközben mi amellett, hogy néhányszor hibáztunk, nem voltunk elég agresszívek sem. Annak a mérkőzésnek a kulcsa egyértelműen a negyedik szett volt, ha azt hozzuk, szerintem megvan a győzelem.

– Pedig kívülről úgy tűnt, vagányan, egyáltalán nem remegő kézzel játszottak. Belülről másként élték meg?
– E. N.: Egyáltalán nem. Mondtam is Ádámnak a kezdés előtt, hogy a negyeddöntőben kicsit izgultam, de most teljesen nyugodt vagyok. Szerintem ez látszódott kívülről is.

– Szóval akkor most félig üres, vagy félig tele a pohár?
– E. N.: Érdekes, hogy egy-egy vereség után kettőnk közül általában én borulok ki jobban, de most erről szó sem volt. Természetesen jobb lett volna még előrébb végezni, de a magam részéről ezzel a bronzéremmel is boldog vagyok.
– Sz. Á.: Hasonlóan gondolom én is. Ami a teljesítményünket illeti, nincs bennem hiányérzet, szerintem az elejétől kezdve kiegyensúlyozottan, jól játszottunk, s ezen a veszélyes ágon egészen az elődöntőig jutottunk. Nyilván kell még néhány nap, hogy minden leülepedjen bennem, de összességében inkább pozitívak az érzéseim.

– Erre az éremre már nagyon régen várt a sportág. Utánanéztek már, hogy férfi párosban mikor volt legutóbb magyar Eb-érem?
– E. N.: Igen. Az 1982-es budapesti Európa-bajnokságon lett második a Jónyer István, Gergely Gábor kettős.

– Nem akármilyen elődök nyomába léptek. Érzik a súlyát?
– Sz. Á.: Nagyon megtisztelő, hogy harminckilenc év után éppen mi követhetjük őket, és persze nagyon bízunk benne, hogy ez még nem a végállomás.

– Tényleg, mit gondolnak, meddig juthat még el a párosuk?
– E. N.: A dobogó tetejéig.

– Jó válasz, már csak az a kérdés, melyik verseny dobogójáról beszélünk?
– E. N.: Komolyra fordítva, nem hiszem, hogy most bárki meg tudná mondani, meddig juthatunk. Az Európa-bajnokságon már megmutattuk magunkat, szerintem itt még lehet feljebb lépni, s persze sok függ attól is, hogy a férfi páros visszakerül-e az olimpia programjába. Egy biztos: nem akarunk itt megállni.

– Sz. Á.: Nem bizony! Miután a saját generációnkban a korosztályos Eb-ken már bizonyítottunk, s idővel a felnőttek között is már csak ugyanazok lesznek az ellenfeleink, akik akkor, ezért joggal lehetünk optimisták. Sőt nem csak mi, hiszen az egész válogatott, beleértve Majoros Bencét, Lakatos Tamást és András Csabát még mindig nagyon fiatal, szóval szerintem sok jó év, sok szép eredmény vár még ránk.