A hazai futók nagy pillanatait felidéző sorozatunkban már írtunk Szőnyi Ferencről, Csécsei Zoltánról, Bódis Tamásról, Lubics Szilviáról, Beda Szabolcsról, Sperka Tamásról és Nagy Péterről. Nyolcadikként Jenkei Péter eleveníti fel a 2006. március 26-án rendezett mezeifutó országos bajnokságon, 14 éves korában átélt élményeit.
Elsőre talán furcsán hangzik, miért egy tizenöt évvel ezelőtti esemény emlékét idézem fel, átgondolva azonban eddigi versenyeimet, úgy érzem, ez a mezeifutó országos bajnokság mérföldkőnek számít az életemben. Számos Vasas-futó – beleértve engem is – érkezett a megméretésre Hajdúszoboszlóra. A versenyt megelőző este közös átmozgató futáson vettünk részt, majd vacsora után lefeküdtünk. Tizennégy évesen én voltam a csapat legfiatalabb tagja. A rajtsorrend szerint a felnőttek futamait rendezték először, a legfiatalabbakét utoljára.
Reggel nyolc óra körül keltünk fel. Először megnéztem a bokámat, mert még tapintható volt rajta a duzzanat. A pénteki testnevelésórán ugyanis focizás közben kiment a bokám, és aznap nem tudtam ráállni. Kétségbeestem, mert egész télen ezt a versenyt vártam, csak erre készültem. Szerencsére a borogatás és a kenegetés sokat segített, így a szombati átmozgató futás közben már nem éreztem fájdalmat. Egyedül a helyszín egyenetlen talaja nyugtalanított.