Öttusa: Schleu nem volt goromba – Czink György

Ha Tokió és olimpia, akkor sokak számára beégett egy arc az emlékek közé, Annika Schleu kétségbeesett, zokogó arca, aki a versenyben toronymagasan vezetve a lovaglás során képtelen mit kezdeni lovával, Saint Boyjal. A német hölgy számára itt úszott el a tokiói olimpia aranya, több év kemény munkája, a sikerbe vetett hite és itt tört meg népszerűsége is, hiszen az amúgy kedves, szerény, szőke hölgy a biztató és együttérző szavak mellett tonnaszámra kapja a gyalázkodó kommenteket a pálcázásért, s hasonló megaláztatáson keresztül megy edzője, Kim Raisner is, aki a karám mellé „szédelgő” állat farába belebokszolt, s tettét eltiltással szankcionálta a nemzetközi szövetség.

Állatvédők haragja zúdult a német kettősre, akiket a maga eszközeivel próbál védelmezni a nemzetközi szövetség, ugyanakkor az eset kapcsán azt is belátta a UIPM vezetése, hogy sürgősen meg kell reformálni az öttusa lovaglást, sőt, a helyzet megkívánta, hogy Klaus Schormann, a UIPM elnöke és Ingmar de Vos, a Nemzetközi Lovassport Szövetség (FEI) vezetője egyeztessen a lóvédelem terén, a helyzetelemzés és tapasztalatcsere után az sem kizárt, hogy a UIPM módosítja etikai kódexét is.

Hogy a tokiói történet vihar egy pohár vízben?

Cseppet sem az – és erről Czink György lovasedző, a 2016-os olimpia női győztesének, az ausztrál Chloe Espositónak, valamint a magyar bajnok Kardos Bencének az edzője is megerősített bennünket. Természetesen a világbotránnyá terebélyesedő ügy kapcsán feltettük kérdéseinket a kiváló edzőnek.

– Amikor online tudósításunkat írtuk a női versenyről az nso-n, természetesen azonnal reagáltattuk állandó szakértőnket a 2004-es olimpiai bajnok Vörös Zsuzsannát a sok bukás kapcsán, aki a lovakat bíráló kommentelőkkel ellentétben azt mondta, minőségi díjugrató lovakkal állunk szemben, csak olyan a helyzet, mintha a versenyzőknek Ladából Mercedesbe kellene átszállni. Persze Schleu esetében azt is elmondta, ez a ló hibája volt, egyáltalán nem volt együttműködő.
– Igaza volt Zsuzsának, hiszen ezek jó lovak voltak, amelyekre az öttusázók nem voltak felkészítve, ahogyan arra sem, hogy az öttusa nemzetközi versenyekkel ellentétben most tíz-tizenöt centivel magasabb akadályon kellett versenyezniük, hiszen Tokióban 120 centin voltak az akadályok. Biztosra veszem azt is, hogy nem olyan ember építette a pályát, aki ezeket a lovakat és az öttusaversenyzőket is jól ismerte volna. És bár ezek a lovak valóban jó minőségű állatoknak tűntek, dolgoztak, munkában voltak tartva, szerintem a pandémia miatt az utóbbi egy-másfél évben nem vettek részt ugróversenyeken, nem volt versenyeredményük. Ilyen állatokat óriási hiba volt csatasorba állítani, szóval több összetevős ez a kudarc.

– Léteznek olyan állatok, amelyekre azt mondhatjuk, ezek öttusalovak?
– Magyarországon, Lengyelországban és talán Oroszországban, valamint Fehéroroszországban vannak olyan lovak, amelyek öttusaversenyekre kapják a felkészítést. De olyan ló, hogy öttusaló, nem létezik. Van ló, amelyik alkalmas a versenyre és van, amelyik nem. Japánban nem hinném, hogy külön öttusaversenyekre kiképzett lovak lennének.

– A szakmában sokan úgy vélik, az volt a gond, hogy ezek egygazdás lovak voltak, vagyis nem szoktak hozzá, hogy más lovas is megülje őket. A sorsolást követően húsz perce van a versenyzőnek és a lónak az összehangolódásra. Ez elegendő?
– A lovak általában egygazdás lovak, de van amelyik képes többféle lovassal is megfelelően teljesíteni, ez attól függ, hogy milyen kiképzést kapott az élete során. A húsz perccel kapcsolatosan pedig azt tudom mondani, hogy nem sok idő ez az összehangolódásra, pláne akkor, amikor úgymond javítani kell. Saint Boy korábban az orosz Gubajdullinával is ugyanúgy viselkedett, mint a német lánnyal. Schelunak lovat kellett volna cserélnie...

– De a szabályok erre nem adtak lehetőséget, hiszen Gubajdullina lovaglása során nem volt meg a négy kitörés és nem is esett le kétszer a ló hátáról.
– Ezért is mondja mindenki, hogy szabályváltoztatásokra van szükség. Sőt, véleményem szerint a mezőny erősebbik felének kellene megkezdeni a lovaglást, mert a hiba mindig benne marad az állatokban, és egy-egy rossz, drámai lovaglásnak, mint amilyen a tokiói is volt, az esélyes versenyző ihatja meg a levét.

– Sokan támadják Annika Schleut a viselkedése miatt...
– Én nem fogom támadni őt. Együttérzek vele, senki sem tudja milyen érzés lehet az olimpiai döntőben ilyen helyzetbe kerülni, megélni azt, hogyan foszlik szét az álma egyik percről a másikra.

– Mit tudott volna csinálni a német versenyző?
– Semmit. Ebben a helyzetben lehetetlenség volt bármit is csinálni. Ha Kovács Saci kapja ezt a lovat, az ő érme megy a kukába.

– A ló farát megbokszoló német edző, Kim Raisner ezt a büntetést érdemelte?
– Véleményem szerint őt sem kellett volna kizárni. Ez az ütés nem olyan mértékű volt, hogy azzal a ló egészségét károsította volna. Egy nő pláne nem tud akkorát ütni, Raisner noszogatni, munkára bírni akarta az állatot.

– És Schleu pálcázása? Durva volt?
– A ló irányításához segítség a pálca és ebben az esetben Schleu nem volt goromba. A gorombaság például az, ha rossz verseny után dühödben elkezded ütni a ló fejét. Az öttusasport lovaglását másként kell nézni, mint a díjugratást. Utóbbiban, ha van két fája a versenyzőnek, sokan már le is állnak, mert nincs értelme befejezni a versenyt. Az öttusában ebben az esetben még van esély, pláne egy olyan versenyzőnek, aki jó laser runban, és ahhoz, hogy végigérj a pályán olykor szükség van a pálca segítségére is. A britek nagy állatvédők, a 2012-es londoni olimpián le voltak előre gyártva a versenyen használható pálcák és meg volt szabva, hogy hányszor lehet ráütni a lóra. Sajnos Schleu esete kapcsán elszabadultak az indulatok és olyan kanapékommentelők is véleményt formálnak, akik nem értenek ehhez a sportághoz, nem szakmabeliek. Sajnálom ezt a lányt, mert nagyon durva támadásokat kell megélnie.

– Most kicsit azt lehet érezni, hogy az öttusasport meghunyászkodik...
– Nem kell meghunyászkodni, egyértelmű szabályokat kell lefektetni, amely a lovasokat és a lovat is védi. Véleményem szerint elsőként azt kellene szabályozni, hogy ha valaki felbukik a lóval vagy leesik róla, azt már ne engedjék tovább versenyezni. Egyrészt látványra is szánalmas a ló után szaladgáló versenyző, másrészt harminc-negyven méterről, a zsűri toronyból lehetetlenség megítélni, hogy a ló vagy a lovas milyen mértékű sérüléseket szenvedett, ilyenkor orvosi kontrollra lenne szükség. A díjugratóknál ilyen lehetőség nincs, hasonló helyzetben a lovas nem folytathatja a pályát. Ez lenne az alap az öttusasportban is, és innentől jöhetne a többi módosítás is.