Gáll András: Az öttusa továbbra is a gladiátorok sportja

Több mint egy év után a múlt heti Viwa Open fedett pályás öttusabajnokságon teljesíthetett megint teljes értékű versenyt Gáll András. A 21 éves öttusázó két évvel ezelőtt februárban megnyerte az évadnyitó nyílt fedett pályás viadalt, amely akkor országos bajnokságnak is számított – 19 évesen a legfiatalabb felnőtt országos bajnok lett. Abban az évben még rajthoz állt az ankarai, valamint a budapesti világkupaversenyen, a nyár elején a bal karjában keletkezett trombózis viszont több hónapos kihagyásra kényszerítette. Novemberben visszatért, aranyérmet szerzett egyéniben és Mészáros Emmával vegyes váltóban, valamint ezüstöt a férficsapattal a drzonkówi U24-es Európa-bajnokságon – 2024 januárjában hetedik lett egy kairói challengerversenyen, és ismét részt vett a februári fedett pályás megméretésen. Az év áprilisában viszont kompresszió keletkezett a bal bordájánál a csont és a vállizom között, melyet többszöri műtét követett. A júliusi budapesti Európa-bajnokságon ugyan elindult, de az elődöntő körvívása után visszalépett.

„Augusztusra épültem fel teljesen, novemberig tökéletes felkészülést végeztem el, életem formájában voltam – mondta Gáll András még a Viwa Open elődöntőjét követően, pénteken. Az A-csoport negyedik helyén simán jutott be a döntőbe. – Akkor viszont megbetegedtem, emiatt az egész december kiesett, szerintem még február közepén sem tudtam volna lefutni száz métert. A döntőbe jutással már túlteljesítettem az elvárásomat, és még sokat érzek magamban minden számban. Izgalmas volt, élveztem a versenyzést.”

Az akadálypályáról is elmondta a véleményét.  „Ugyan két éve szeptemberben egyszer már versenyeztem OCR-en, de az a trombózisom után volt, edzés nélkül utaztam el Litvániába a juniorvébére, így a mostanira tekintek első versenyemként az új lebonyolítású öttusában, ami rendkívül kemény. Nagyon pörgetik a számokat, nincs túl sok idő köztük regenerálódni. Lovagláspárti voltam, de azt mondom, az OCR is látványos és eladható, annak ellenére élvezem, hogy még messze nem vagyok a legjobb benne, de a fejlődés csak idő kérdése.”

Gáll András a vasárnapi döntőben a 16. helyről rajtolt a kombinált számban, és a harmadik legjobb idővel (10:00.74) öt pozíciót javítva a 11. helyen végzett. „Rendkívül fárasztó volt a verseny, főleg a negyedik nap végére. Ekkorra a mezőny tagjainak többségén látszott, hogy már alig-alig mutatnak javuló tendenciát az egyes számokban. Megkockáztatom, ez a típusú öttusa fárasztóbb, mint a lovaglásos volt, nagy terhelést kap a felsőtestünk, akivel csak beszéltem, arról számolt be a negyedik nap végén, olyan izomláza van, hogy mozogni alig bír. De természetesen idővel mindenki beleerősödik ebbe: az öttusa továbbra is a gladiátorok sportja” – fogalmazott lapunknak a finálét követően.

Ezután kérdésünkre kitért a döntőben tapasztalt érzéseire is. „Azért voltam kissé csalódott a célba érkezés után, mert még az uszodában rendkívül amatőr hiba miatt összeszedtem tíz másodperc büntetést: hallottam egy füttyszót a közönség felől, és azt hittem kétszázas pulzusnál, hogy az a bírói jelzés, melyre elhagyhatjuk a medencét. Ám kiderült, nem az volt, vagyis idő előtt hagytam el a pályámat. A sportban persze nincsen »ha«, de enélkül talán két hellyel előrébb tudtam volna jönni. Így alakult, ebből is tanulok, inkább most, az év első versenyén forduljon ez elő. Az OCR-pályán három másodpercet javítottam a selejtezőhöz és az elődöntőhöz képest, aminek különösen örülök, hiszen nagyon fájt már a tenyerem a végére. A kombinált számban tíz másodperccel ugyan elmaradtam az egyéni legjobbamtól, a negyedik napon ez is nagyszerű idő. Reálisan nézve örülhetek a teljesítményemnek.”

Végül röviden kitért idei elképzeléseire is. „A vezetőség dönt a következő versenyek összeállításáról, de remélhetőleg a mostani teljesítményem elég volt ahhoz, hogy lehetőséget kapjak a világkupaversenyeken, talán a még jelentősebb megméretéseken is – ez a következő hetekben eldől.”

A budapesti világkupaversenyt április 22–26. között rendezik meg szintén a Ludovikán.