A XX. századi magyar történelemnek – s ezen belül Szeged történetének – egyik sorsfordító időszaka az első világháborút lezáró néhány év. A háború elvesztése, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a forradalmak, a csonka Magyarország kényszerű megszületése alapvetően változtatta meg fejlődése feltételeit és menetét. Az új határok megvonásával Szeged elveszítette természetes déli vonzáskörzetét. Az egykori alföldi centrumból határváros lett. Ám e súlyos veszteséggel párhuzamosan, megnőtt a város politikai, következésképpen kulturális súlya. A hivatalos kormányzati politika – a kozmopolita Budapesttel szemben – a nemzeti fővárost, legalábbis annak lehetőségét látta Szegedben. Megindult a hivatalok és az intézmények Szegedre helyezésének folyamata, amelynek állomásai jól követhetők.
A Nemzetgyűlés 1921. június 16-án fogadta el az 1921. évi XXV. törvénycikket, amely a Trianon miatt székhelyét veszített Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemet ideiglenesen Szegedre helyezte. Ezzel évszázados szegedi álom teljesült: egy nagy régió kulturális központja lett. Növelte a kibontakozás esélyét, hogy 1925 augusztusától folyósítani kezdték a városnak a Speyer-kölcsönt.
Az ideiglenes jelleg hamarosan terhessé vált, és szükséges lett a szűkösen elhelyezett egyetem bővítése. Jelentős változás volt, amikor a bölcsészettudományi kar teljessé lett a hozzáépített nagy előadóteremmel és a tornateremmel.
A sportegyesület, a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club – hála bölcs vezetőségének – törésmentesen vészelte át a beilleszkedés megpróbáltatásait. A tekintélynövelés jegyében védnökévé választotta Aigner Károly főispánt, míg az oktatási intézmény köztiszteletnek örvendő tanárai és professzorai a szakosztályok irányításában vállaltak szerepet. A nevét Kitartás Egyetemi Atlétikai Clubra változtató „jövevény” rövid idő alatt a város sportéletének meghatározó egyesületévé vált. A labdarúgók a harmincas években hétszer végeztek a Dél-magyarországi Labdarúgó-alszövetség szegedi csoportjának élén. A szakosztály többtucatnyi kiválóságából összeállított (egyik) legjobb tizenegye: Benedek (Beneda) István – Emődi (Emerling) Rezső, Tóth III Loránd – Karácsonyi István, Herczegh Ferenc, Sipos Géza – Tóth II László, Feketekovács Győző, Solti József, Lakat Károly, Bukoveczky Mihály.
Óriási sikert értek el a teniszezők az országos csapatbajnokság 1936-os sorozatán: bravúros győzelmekkel jutottak döntőbe, amelyben a Davis-kupa-játékosokkal felálló MAC-tól szenvedtek vereséget (0:6). A hatszoros bajnok fővárosiaknál játszott Pető Béla, lapunk (Nemzeti Sport, Népsport) nagy szakmai tiszteletnek örvendő munkatársa és szerkesztője.
Amikor az FJTE Szegedre költözött, a város csak a meglévő intézményei rovására helyezhette el az egyetem karait. A mai Ady Endre tér (akkor Korcsolyató) és a szomszédos bölcsészettudományi kar háromemeletes neobarokk épülete száz éve a hallgatók népszerű közösségi tere. A veretes múltú városrészt évszázadokkal korábban a Csöpörke – a szegedi népnyelvben kisebb tavat, vízgyűjtőt jelent – borította. Lecsapolása után az 1878-ban alakult Szegedi Korcsolyázó Egyesület lett a terület névadója. Újabb nevét Szukováthy István (1856–1912) miniszteri tanácsosról, a Nemzetközi Vasúti Elszámolási Hivatal vezetőjéről kapta, akinek javaslatára került a MÁV-nak ez az intézménye Szegedre. Az úgynevezett leszámolóhivatal megszűnése után 1925-ben a bölcsészettudományi kar költözött az épületbe. Itt tanult 1930 és 1935 között Radnóti Miklós (1909–1944) és „művészetemben harcostársam”, Buday György (1907–1990) grafikusművész, Szeged díszpolgára. Nagyra becsült professzoruk, a „papköltő” Sík Sándor (1889–1963) Szegeden jutott pályája csúcsára. A kor neves tanáraként lett országos hírű a szegedi születésű néprajztudós, Bálint Sándor (1904–1980). A legendás labdarúgó-szövetségi kapitány, Baróti Lajos (1914–2005) bátyja, az irodalomtörténész Baróti Dezső (1911–1994) az egyetem rektoraként a forradalomban vállalt szerepe miatt (védte hallgatóit) 1957-ben börtönbüntetést kapott. Csöpörke, Korcsolyató, Szukováthy tér, zseniális személyiségek sora – őrzői a város történeti sajátosságainak. Az utcanévadás „tízparancsolatának” egyik irányelve, hogy az új nevek lehetőleg helyi vonatkozásúak legyenek. A másik: személy csak halála után tíz évvel, a higgadási idő leteltével lehet névadó. Az Ady tér nyugati oldalán húzódó út, az egykori köztársasági elnök, az angol tanszék néhány évig volt tanára, Göncz Árpád (1922–2015) nevét viseli. Sokak szerint érdemtelenül. Juhász Gyula szavaival a „rövidlátó lojalitás” révén. |
Az 1939 szeptemberében kirobbant második világháború megtörte a sportolók lendületét. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés után a Ferenc József Tudományegyetem 1940. október 16-án vett búcsút a várostól, s 1940 decemberétől a sportegyesület SZEAC néven működött tovább.
A jogutód gesztusáról a Délmagyarország számolt be 1941. március 12-i lapszámában: „A KEAC szegedi szereplése sok sikert hozott, és a SZEAC most elmegy Kolozsvárra, hogy ünnepélyesen elbúcsúzzon, illetve kiérdemelt díjait, zászlóit, a hazatért városban adja át az ottani piros-kékeknek. Ditrói Gábor egyetemi tanár – Szent-Györgyi Albert rektor képviselője – vezetésével a futballcsapat pénteken hajnalban kel útra. A mérkőzésre szombaton délután kerül sor.”
A nosztalgiameccset a kolozsváriak nyerték (1:0), viszont a korszak győztese Szeged lett. A város 1921-ben a tudományok művelését szolgáló önálló intézményt kapott. A Kolozsvárról érkező nemzetközi hírű tudósok irányításával pezsgő és eredményes szellemi munka kezdődött, amely máig hatóan megalapozta Szeged tudományos jó hírét a világban.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. október 9-i lapszámában jelent meg.)