Daniel Entrialgo: Puskás Ferenc életéről hollywoodi filmet kellene készíteni!

– Miért éppen Puskás Ferencről írt könyvet?
– A futball hőskoráról akartam írni, azokról a romantikus évtizedekről, amikor még nem volt ennyire professzionális és modern ez a gyönyörű játék – válaszolta Daniel Entrialgo spanyol újságíró, akinek Puskás – második élet című életrajzi regénye immár magyarra lefordítva is megjelent a G-Adam kiadó gondozásában. – Anyaggyűjtés közben viszont egyre többet olvastam Puskás Ferencről, és rájöttem, hogy az ő életén keresztül tudnám leginkább elmesélni ennek a korszaknak a történetét. Utólag elmondható, hogy nagyszerű választás volt.

– Miért?
– Hihetetlenül izgalmas és kalandos élete volt. Mély- és csúcspontokkal, egy történelmi szempontból is nagyon érdekes időszakban. Olyan történet az övé, amelynél ha akarnánk sem tudnánk érdekesebbet kitalálni. A futballtörténelem legendás alakjai közül csak Diego Maradonának volt hasonlóan fordulatos élete, de neki is talán inkább a botrányai miatt. Ha elolvassuk Pelé, Alfredo Di Stéfano, Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi életrajzát, rádöbbenünk, hogy egyiküké sem ennyire izgalmas. Már eleve az elképesztő, ahogyan Puskás új életet kezdett Madridban, a padlóról felállva újraépítette a karrierjét, miközben szinte senki sem hitt benne. Ha hollywoodi rendező lennék, és egy futballistáról akarnék filmet készíteni, biztos, hogy őt választanám. Nem is értem, eddig miért nem készült ilyen produkció.

– Ön szerint mi lehet ennek az oka?
– Puskás a valaha élt egyik legjobb futballista volt. A mai sztárokat is jól ismerő, 1964-ben a spanyol válogatottal Európa-bajnok Amancio mindig azt mondja: sohasem látott nála jobb játékost. Ennek ellenére sokan Puskást még mindig csak a képzeletbeli második polcra teszik, Michel Platini és Zinédine Zidane mellé. Ennek egyrészt az az oka, hogy nem nyert világbajnoki címet, másrészt, hogy nem volt szerencséje, mert ebből a szempontból rossz korba született. Nem lehetett látni a televízióban, hogy mire képes, a róla készült felvételek többsége is abból az időszakból való, amikor már elmúlt harmincéves. A berni döntő idején már huszonhét éves volt. Képzeljük el, hogyan játszhatott huszonegy-huszonkét éves korában! Ha tíz évvel később születik, Peléhez hasonló legenda válik belőle.

– A regény valós történeten alapul, képzeletbeli beszélgetésekkel kiegészítve. Honnan gyűjtött anyagot a könyvhöz?
– Két évig írtam, és minden róla szóló és elérhető forrást, cikket, interjút felkutattam. Emellett több angol nyelvű könyvet is, így a Rogan Taylor által írt életrajzot is elolvastam. Nehezítette a helyzetet, hogy spanyolul eddig egyetlen könyv sem jelent meg róla. Persze sok kötetben megtalálható a története, de csak röviden. Olvastam angolul magyar novellákat is, mert szerettem volna minél hitelesebb képet adni az akkori magyar kultúráról, életstílusról. Fontos történelmi korszak volt, ezért erre a részre is nagy hangsúlyt fektettem. A könyv kicsit az akkori Európa története is egy játékos pályafutásán és életén keresztül bemutatva.

– Igaz, hogy Puskás egykori csapattársának, a Reallal hatszoros BEK-győztes Francisco Gentónak nagyon tetszett a könyv?
– Igen, de Puskás csapattársa, a Real Madrid korábbi cserekapusa, Javier Berasaluce is írt nekem, hogy a könyvnek köszönhetően újraélhette a fiatalkorát. Ezek nagyon fontos visszajelzések.

– Mi lepte meg a legjobban, miközben Puskás életét tanulmányozta?
– Hogy mennyire intelligens volt. A válogatottban és a Honvédban is ő volt a sztár, mindig elsőként futott ki a pályára. Madridban azonban más volt a helyzet. Ott Di Stéfano volt a vezér, és egyébként is sok erős egyéniség játszott a csapatban. Hasonló volt a felállás, mint most a Paris Saint-Germainnél. Puskás ezt nagyon okosan felmérte, és alkalmazkodott, olyannyira, hogy a Real Madrid meccsein már utolsóként futott ki a gyepre, ezzel is jelezve, hogy nem különb a többieknél.

– Ez tette őt annyira különlegessé?
– Minden szempontból különleges egyéniség volt. Nagyon jól bánt az emberekkel, a pénzzel már kevésbé. Mindig mindenkit meghívott, akinek tudott, segített, hatalmas szíve volt. Tökéletesen beilleszkedett Spanyolországban, megtanulta a nyelvet, tetszett neki az itteni kultúra, de a magyar emberek, és a szülőhazája mindig is rendkívül fontos maradt neki. Rengeteg barátja volt, mindenkivel beszélgetett, ha úgy adódott, leállt focizni a gyerekekkel. Hogy manapság így viselkedjen egy futballcsillag, az teljesen elképzelhetetlen. Ezért is tetszik nagyon az Óbudán található szobra, amely úgy ábrázolja, hogy gyerekekkel rúgja a labdát. Tökéletesen jelképezi azt, hogy milyen ember volt.

– Szigorúan csak a futballtudása alapján a maiak közül kihez hasonlítaná?
– Ezt azért nehéz megítélni, mert ahogyan már említettem, alig vannak róla fiatalkori felvételek. Amit láttam, azok alapján Messihez hasonlítanám. Kiváló rúgótechnikája volt, és ő is olyan könnyedén szerezte a gólokat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Puskás mindig, minden korszakában nagyon gólerős volt, ezért is örültem, hogy róla nevezték el az év legszebb góljáért járó díjat. Egyébként jobban belegondolva még Hriszto Sztoicskov stílusa volt hasonló.

– Ha már a futball hőskora adta a könyv alapötletét, ön szerint mikor ért véget ez a korszak?
– Valamikor a nyolcvanas-kilencvenes években. Maradona volt az utolsó nagy egyéniség, aki tömegeket mozgatott meg. Ma a sztárcsapatok körül forog a világ, a kisebb klubok elleni mérkőzések nem érdeklik a szurkolókat. Én a régi idők fociját szerettem, de elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb létrehozzanak egy, a Szuperligához hasonló elitsorozatot. Spanyolországban sokan támogatják az ötletet. De minden más lett: régen az edzések után a legnagyobb sztárokkal is lehetett beszélni, interjút készíteni, ma ez tilos. Csak a hivatalos csatornákon keresztül kommunikál mindenki. A legszomorúbb, hogy sok játékost nem is érdekli a futball. El tudja képzelni, hogy Neymar vagy Cristiano Ronaldo hazamegy és meccset néz a tévében? Higgye el, teljesen mással foglalkozik! Elég megfigyelni, a sérült, lelátón ücsörgő futballisták sokszor mennyire unják a saját csapatuk meccseit. Egyszerűen nem érdekli őket. Olyan ez, mintha egy zenész nem hallgatna zenét, vagy mintha egy író nem olvasná más szerzők könyveit.

– Naiv kérdés, de mi változott meg?
– Más lett a kultúra. Már nem különleges esemény egy futballmeccs. De ugyanez igaz a zenei vagy a filmiparra is. Nézze, Spanyolországban mindennap rendeznek mérkőzéseket. Péntektől hétfőig bajnoki, utána kupatalálkozók, majd megint bajnokik. Már követni sem lehet. Óriási a választék, aki akar, reggeltől estig futballt nézhet. Éppen emiatt nem annyira izgalmas és érdekes, mint régen, amikor egész héten vártuk a Real Madrid mérkőzését. Az egésznek volt egy semmihez sem hasonlítható hangulata. Ez eltűnt. Sokan már csak az összefoglalókat nézik meg, meccs közben pedig szinte mindenki a telefonját nyomogatja.

– Mit gondol, Puskás ebben a világban is ugyanakkora klasszis lenne?
– Ezt lehetetlen megmondani. Más korszakban, más környezetben nőne fel, sokkal nagyobb szabadságban, jobb anyagi körülmények között. Ön sem ugyanaz az ember lenne, ha a világ másik felén születik. Lehet, hogy Puskás most is klasszis lenne, de vélhetően nem lenne akkora legenda, és én sem írtam volna róla könyvet. Ő annak a korszaknak volt az ikonikus alakja, az éra minden nehézségével és szépségével együtt.

– Az ő története így kerek.
– Pontosan, de nagyon fontos hozzátenni, hogy nekünk ez egy izgalmas történet, egy kalandos regény, de neki ez az élete volt. Ő ezt tényleg átélte. Neki ez nem egy film volt vagy egy jópofa könyv, hanem maga az élet.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 20-i lapszámában jelent meg.)