Amikor – majdnem – mi nyertünk az olimpiákon

Nem csak mi, magyarok háborgunk a rövid pályás gyorskorcsolyázók 1000 méteres versenyében történtek miatt. Mi Liu Shaolin Sándor kizárását, a dél-koreaiak két versenyzőjük diszkvalifikálását sérelmezik. Egyikük, Hvang Te Hon kizárása nyomán a későbbi győztes kínai Zsen Ce-vej juthatott a döntőbe. A fináléban történteket pedig láttuk... Dél-Korea pórul járt gyorskorcsolyázói érdekében számos fórumhoz fordult jogorvoslatért, mondván, „Kína ellopta az aranyérmet tőlünk”.

Akkor mit szóljunk mi?

S ez természetesen nem az első alkalom, hogy úgy érezzük, méltánytalanság ért minket. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhányat.

ELÁTKOZOTT PONTOZÁS

A Lake Placid-i játékokon (1980) jégtáncban Regőczy Krisztina és Sallay András maradt le az aranyról. Úgy nyert a szovjet Natalja Linyicsuk, Gennagyij Karponoszov duó, hogy a másik szovjet kettőst, Irina Mojszejevát és Andrej Minyenkovot honfitárs pontozójuk a második helyre tette, Regőczyéket a harmadikra, s ezzel az egyetlen helyezési számmal csúsztak le a mieink az olimpiai bajnoki címről.

Az ökölvívó Kajdi János kétszeres Európa-bajnokként (1963: könnyűsúly; 1971: váltósúly) érkezett Münchenbe (1972) két sikertelen olimpiai szereplést követően. A mexikóvárosi olimpia után Papp László lett a szövetségi kapitány, Kajdi is vágta a fát hűvös halomba, de megérte. A négy között a kenyai Richard Murunga várt rá, aki egyik ellenfelét úgy kiütötte, hogy percek múltán is alig tudtak életet lehelni belé. Kajdi leiskolázta, de a harmadik menetben kapott az afrikaitól egy „mellport”, még a döntőben is fájt neki minden mozdulat. A kubai Emilio Correát így hiába küldte padlóra a második menetben, ütéseiben nem volt kellő dinamika, „csak” ezüstérmes lett. Itthon derült, ki, Murunga eltörte a szegycsontját és két bordáját... „Sajnos nagyon erős volt az ellenfelem. Mindent megpróbáltam, de nem ment jobban. Talán ha az a jobbhorog sikerül...”

Az öt pontozó közül egy adta döntetlenre a meccset, négynél Correa nyert. Vele együtt három kubai lett olimpiai bajnok, egy ezüstérmes, míg a három magyar döntős – Gedó György, Orbán László és Kajdi János – közül Gedó győzött, Orbán és Kajdi ezüstöt nyert. Ha Kajdi Jancsi olimpiai bajnok, két-két magyar, illetve kubai bajnokot hirdetnek, márpedig a bokszvilág ezt nem akarta. Magunk közt szólva a könnyűsúlyú Orbán László ezüstérme nagyobb kitolás volt, mert a lengyel Jan Szczepanski elleni fináléja a pontozóknál egy meneten múlt...

LELÉPTETÉS, KIÁLLÍTÁS

A moszkvai játékokon (1980) a 62 kg-os kötöttfogású birkózónk, Tóth István utolsó összecsapásán már a kettős leléptetés is elegendő lett volna a görög Sztilianosz Mijiakisz ellen az arany­éremhez. Tóth nagyszerűen kezdett, ellenfelét megintették, s bár továbbra is aktívabb volt, a bírók „visszaintették”... A második menetben megint csak Mijiakisz kapott intést, ekkor úgy tűnt, hogy Tóth talán akciót is tud végrehajtani. Egyértelmű támadásai közepette érte a még nagyobb meglepetés, Tóthot ismét megintették. A mérkőzésvezető kettős leléptetést javasolt, ez a mi fiunk aranyát jelentette volna! A svájci szőnyegelnök, Martinetti azonban kétszer is Tóthot szólította fel aktívabb birkózásra, majd vérlázító módon leléptette San Diegó-i (1979) vb-aranyérmesünket. Hogy mi lehetett a háttérben? Az NS kiderítette, a bíróbizottság mindenható titkára, Karojannisz úr – görög...

Vízilabda-válogatottunk az 1972-es játékok második mérkőzésén 3–3-as döntetlent játszott az NSZK-val, a szovjetek az Egyesült Államokkal ikszeltek, a mindent eldöntő magyar–szovjet előtt a két együttes azonos pontszámmal állt, de a mieink gólkülönbsége 23–18 volt, az ellenfélé 22–16, ez azt jelentette, hogy az aranyéremhez győznünk kellett. Az első negyedben Kásás Zoltán és Szivós István góljával 2–1-re vezettünk, a második játékrészben Sárosi László négyméteresből 3–1-re növelte az előnyt. Noha a kiállítások száma nagyjából megegyezett (nálunk nyolc, a szovjeteknél kilenc), Kabanovék kettős kiállítás(okk)al Szivóst próbálták kivenni a játékból. Ezt el is érték, centerünket végleg kiszórták, de Oszipov gólja után még mindig vezettünk eggyel. Ám Sidlov­szkij a harmadik negyedben egyenlített, a negyedikben pedig nem változott az eredmény. Öldöklő csata folyt a vízben, a román bíró, Cor­nel Marculescu általában a mieinket sújtotta az ítéleteivel. A döntőt követően a városi legenda szerint a kint élő magyarok („disszidensek”) megkeresték játékosainkat, ha összedobnak egy kis „aprót”, elmagyarázzák Marculescunak a szabályokat – tettlegesen. Rajki Béla szövetségi kapitány elmondta: „A döntő utolsó mérkőzésén, különösen az utolsó negyedben a játékvezető több ítéletével a magyar csapatot sújtotta.” Továbbá: „A bíráskodás színvonala és a bíróküldés rendszere egyaránt erősen kifogásolható.” Rajki ugyanakkor elismerte: „A nyugatnémetek elleni mérkőzést nem lett volna szabad kiengedni a kezünkből 3–1-es vezetés után...”

BETILTOTT KAZETTA

Vitathatatlan, hogy a magyar cselgáncsozók 1992-ben, Barcelonában teljesítették legsikeresebb olimpiájukat. A sportág mindeddig egyetlen aranyérmese, Kovács Antal is itt szerezte meg a legfényesebb medáliát, Csák József második, Csősz Imre pedig a harmadik helyen zárt. A mieink negyedik érmét, egy ezüstöt, Hajtós Bertalan gyűjtötte be – aranyat érdemelt volna. A 71 kilósok döntőjében a háromszoros világbajnok Koga Tosihiko várta a tatamin. Végig Hajtós volt a kezdeményező, ment előre, próbált akciót csinálni, ellenfele többnyire passzívan védekezett. Végül bírói döntéssel dőlt el az arany­érem sorsa, és általános megdöbbenésre Kogát hozták ki győztesnek. A magyar sportembert itthon győztesnek kijáró ünneplésben részesítették, a jutalmát is kipótolták „aranyosra”, de a fájdalmat ez sem csillapíthatta. „Nagyon jólesett az a gesztus, de egész életemet végigkísérte az arany- és ezüst­érem közti különbség, mert Magyarországon igazából csak a győztesek nevét jegyzik meg – nyilatkozta korábban az NS-nek Hajtós Bertalan. – Ha Barcelona előtt bárki azt mondja nekem, hogy második leszek az olimpián, azonnal aláírtam volna, a döntő után azonban egy világ omlott össze bennem. Az emberek megállítottak az utcán, együttérzésüket fejezték ki – így főleg nehéz volt felejteni, de aztán csináltam tovább a dolgom.” Az elcsalt döntő sokáig elérhetetlen volt a legnépszerűbb videó­megosztón, a nemzetközi szövetség csak pénzért adta ki a felvételt, a japán szövetség pedig megtiltotta egy londoni sportboltnak, hogy a vásárlók ösztönzése érdekében felhasználja...

Bárdosi Sándor Sydneyben (2000) vált egy csapásra a magyar szurkolók kedvencévé, a szókimondó, laza, őszinte fővárosi srác akciódús birkózással menetelt a döntőig, amelyben a török címvédő Hamza Yerlikaya várt rá. Bárdosi kereste a fogást ellenfelén, de a török valahogy mindig kicsúszott a szorításából, végül a bírók döntöttek, és ilyen esetekben sajnos legtöbbször a címvédőt, a nevesebb versenyzőt hozzák ki győztesnek – ezúttal is.