Nagy lányok, nagy foci: elindult a Mester2es Berkesi Judittal és László Ágival

– Már a hétvégi NB I-es mérkőzéseken is látni lehetett a stadionok óriáskivetítőin bejátszott promók révén, hogy új, izgalmas műsor várja a sportrajongókat, azóta már látható is az adás a YouTube-on. Milyen volt az első felvétel, hogy éreztétek magatokat ebben az új szerepben?
– László Ági: Nekem nagyon újszerű élményt adott! Már több mint egy évtizede, 2011-ben alapítottam az oldalamat, és ugyan már 2012-től voltak tv-szerepléseim, például a Digisporton, de ott mindig vendég voltam, most viszont a másik oldalon találtam magamat, házigazdaként, műsorvezetőként kellett helyt állnom, ami egészen új kihívást jelentett számomra.

– Izgultál?
Ági: (nevetve) Persze, hogyne izgultam volna! De szerintem az egészséges izgalom szükséges is ahhoz, hogy meglegyen az adrenalin, és élvezni tudjam a dolgot.
Berkesi Judit: Izgalmas volt nekem is, Ágival még nem dolgoztunk együtt, de évek óta követjük a másik munkásságát, és úgy gondolom, remekül kiegészítjük egymást. Az ő nézőpontja az enyémhez új aspektust ad, hiszen ő a munkája mellett hobbiként foglalkozik a labdarúgással, és lenyűgöző, hogy a szabadidejéből ennyit áldoz erre. Én sportriporterként természetesen más szemszögből látom az eseményeket, mint mondjuk egy szurkoló vagy egy blogger. Azáltal is kiválóan kiegészítjük egymást, hogy én inkább a magyar fociban vagyok otthon, Ági pedig a nemzetköziben.
Ági: De amióta Judit színesen ecsetelte nekem, hogy milyen érdekes a magyar bajnokság is, bevallom, nemrégiben azon kaptam magam, hogy Paks-meccset nézek, és kifejezetten élveztem. Rájöttem, az itthoni futballban is meg lehet találni a jó sztorikat, az emberi történeteket.

– Hogy jött az ötlet, hogy ti ketten műsorvezető párost alkossatok?
Judit: A Szerencsejáték Zrt. által felkért kreatív ügynökség keresett meg minket, és amikor mondták, hogy Ági lenne a partnerem, nagyon belelkesedtem, régóta szerettem volna már személyesen is megismerni őt. Felhívott utána Ági, hogy üljünk be valahová egy kávéra, beszélgessünk kicsit, ismerjük meg egymást, mindkettőnk nagy meglepetésére kiderült, hogy mintegy ötven-száz méterre lakunk egymástól… Azt hiszem, hamar egymásra tudtunk hangolódni, ebben a próbaadások is segítettek, és biztos vagyok benne, hogy adásról adásra egyre jobban kialakul a közös dinamikánk.
Ági: Szerintem a koncepció lényege az, hogy két nő beszélget a futballról, és ebben rejlik az újszerűsége is. Néhány évvel ezelőtt adtam egy interjút, és abban pont említettem, hogy szerintem több szerepet kaphatnának a nők a futballban, és épp mondtam Judit nevét is, aki futballozott is, és egyike a legnépszerűbb sportriportereknek idehaza. Még azt is felvetettem halkan, hogy akár kaphatnánk is egy műsort, úgyhogy most különösen örülök, hogy ez valóra vált. Az oldalamat már több mint tíz éve szerkesztem, és már gondoltam rá, hogy nagyon szívesen kipróbálnám magam valamely más platformon is.

– A műsor első részében – ami a Gyorspasszok rovatcímet viseli – aktuális futballtémákat veséztek ki, és előttünk álló mérkőzéseket, eseményeket harangoztok be, igyekeztek esélyeket is latolgatni.
Judit: Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem kívánunk olyan szerepeket felvenni, ami nem a miénk, nem akarunk mély elemzéseket végezni, a mágnestáblánál mutogatni taktikai formációkat – bár ettől sem jönnénk zavarba –, inkább a jó történetekre, az érdekességekre, a futball emberi részére fókuszálunk. Ha például a Real Madrid–PSG Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt vezetjük fel, számunkra az a legérdekesebb benne, hogy Kylian Mbappé döntötte el az első mérkőzést, aki vélhetően a következő csapata ellen játszott. Próbálunk inkább az érzelmileg is megérintőbb szegmenseket megtalálni, ott van például Christian Eriksen esete, amit szintén átbeszéltünk. Talán ez a látásmód nőként természetesebben jön.
Ági: Az sem titok, hogy ezekkel a mérkőzés-felvezetésekkel a sportfogadóknak is igyekszünk kicsit támpontokat, háttérinformációkat adni. Minden adásban igyekszünk öt-hat, általunk kiemelten fontos meccset beharangozni, ezzel ösztönözve is a szurkolókat a fogadásra.

– Az adás második felében pedig egy sztárvendéggel beszélgettek, elsőként Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya tisztelte meg a stúdiót. Milyen élmény volt vele beszélgetni a futballról?
Ági: Számomra elmondhatatlanul nagy, mivel ő az első, akivel valaha interjút készíthettem.

– Mondhatni, magasra tetted a lécet első nekifutásra…
Ági: Igen, de tényleg nagyszerű élmény volt, mert rendkívül intelligens ember, kellemes társaság, hihetetlen kisugárzással, öröm hallgatni, ahogy szenvedélyesen beszél a futballról. Egyébként is az olasz futball áll a legközelebb a szívemhez, azon belül is a kilencvenes évek itáliai labdarúgása, amelynek ő szereplője volt még játékosként. Olvastam a róla írt könyvet is évekkel ezelőtt, és már akkor megfogalmazódott bennem néhány kérdés, még gondoltam is rá, ha egyszer lesz lehetőségem, akkor rákérdezek nála, és boldoggá tesz, hogy ezt most megtehettem.
Judit: Én a munkámból adódóan nyilván már sokszor beszélhettem Marco Rossival, de általában sokkal kötöttebb keretek között, kerethirdetések alkalmával, sajtótájékoztatókon, mérkőzések után televíziós interjúk során. Most viszont sokkal lazábban, kötetlenebbül lehetett beszélgetni vele, és nem csupán szakmai dolgokról, hanem a magánéletéről vagy a Magyarországhoz fűződő érzelmeiről is.

– Mikor láthatjuk a következő adást, és milyen sztárvendégekre lehet számítani a közeljövőben?
Judit: Évadnyitó, dupla epizóddal nyitottunk most, ami ötvenperces, tehát körülbelül huszonöt perces adásokra lehet számítani nagyjából kéthetente. A témákat, a kiemelte mérkőzéseket és a vendégeket is közösen találjuk ki a stábbal, szívesen meghallgatják a mi javaslatainkat, ötleteinket is, úgyhogy ígérhetem, hogy mindig érdekes, izgalmas személyiségeket ismerhetünk majd meg közelebbről is.
Ági: Én már javasoltam is a korábbi nagy kedvencemet, Gera Zoltánt, hátha ugyanúgy valóra válik ez az álmom is, mint ahogy ez a műsor is létrejött!…