Elhízás. Dohányzás. Alkoholizmus. Droghasználat. Magánéleti válság. Ezer oka lehet annak, ha valaki futni kezd, akár terápiás jelleggel. Ki mit élt meg, mit látott a társain, mit tapasztalt, és főleg: reális veszély-e, hogy valaki visszaessen?
Zacher Gábor főorvos, mentőorvos, egyetemi docens és amatőr futó szerint sokan azért kezdenek futni, mert az elhízás ellen veszik fel a harcot, és ez már életmódváltást jelent. Szerinte azonban nem szabad abba a csapdába esni, hogy azt hisszük, ha nem zabálunk és futunk, az azonnal megváltást hoz. A fokozatosság fontos, és egyáltalán nem baj, ha valaki azzal kezdi, hogy kocog háromszáz métert és sétál kétszázat.
„Ma már rengeteg applikáció segít abban, miként érdemes elkezdeni, mindenki találhat neki való edzéstervet – mondta a Csupasportnak Zacher. – Aki a dohányzás helyett fut, az sokat szenvedhet: erős a hiányérzet, ha melletted valaki rágyújt, az kínlódás lehet. Nem általános, hogy valaki a rendszeres alkoholfogyasztást cserélje futásra, az ivás nagyon erősen zabálja az izomzatot, de persze erre is van példa.”
Vendégeink és szakértőink válaszait a fenti kérdésekre elolvashatják a Csupasporton, ahol megismerhetik Zsédely Roland elképesztő történetét is, aki négy évvel ezelőtt állt rajthoz első Spart Race versenyén, és utána azzal a lendülettel abba is akarta hagyni, de elszánta magát, újra végigcsinálta, ma pedig már a Trifecta-világbajnokságra készül.