MMA: Borics Ádám a UFC hívásáról, a síró ellenfélről és a vb-címről

– Ha valaki azt mondja tizenhárom éve, hogy 2022-ben Borics Ádám lesz a Bellator pehelysúlyú bajnokának kihívója, címmeccsen küzdhet, elhiszi?
– Álmodoztam, de kezdetben csak azt kívántam, hogy legalább egyszer hadd bunyózzak – mondta a Nemzeti Sportnak Borics Ádám, aki a tizenkilencedik a pehelysúlyú MMA-versenyzők összesített rangsorában, míg a Bellator a második, azaz kihívó pozícióban tart nyilván, azok után, hogy márciusban megverte a dán Mads Burnellt. – Egy-két évvel ezelőtt sem hittem volna, hogy a címmeccs valóra válhat, de mára már tudom, hogy én lehetek a legjobb 66 kilogrammos harcos a világon.

– Miért éppen a kevert harcművészet mellett tette le a voksát?
– Kiskoromban mindig szerettem volna küzdősportot űzni, de Sirokon, ahol felnőttem, nem volt rá lehetőségem. Később, Egerben ennek már nem volt akadálya, így először thai bokszoltam, majd kempóztam, birkóztam is. Valamennyi tetszett a küzdelem miatt, de az MMA különösen, mivel úgy gondolom, hogy a küzdősportok „öttusájának” számít – álló- és földharcban egyaránt otthonosan kell mozogni. No meg, ez volt a divat.

– A Testnevelési Egyetemet is otthagyta a profi pályafutás érdekében. Nem tartott attól, hogy kudarcot vall?
– Szerintem a világon két ember hitt abban, hogy nekem ez összejöhet: a párom és én. Rajtunk kívül senki sem gondolta, hogy ilyen messzire juthatok. Mindig is céltudatos voltam, de azért volt B-tervem: elvégeztem egy edzői képzést, így ha netán megsérülök, akkor is az edzőteremben dolgozhattam volna.

– Az azóta már megszűnt HFC (Hungarian Fighting Championship) keretén belül, a szervezet ötödik gáláján mutatkozott be 2014. augusztus 1-jén. Hogyan látja a hazai ketrecharc jelenlegi helyzetét?
– Szörnyen. A HFC nagyszerű kezdeményezés volt, de hamar leállt. Jelenleg rossz az irányvonal. Ha egyszer visszavonulok, hazaköltözöm, és megreformálom a magyar kevert harcművészetet. Tervből, ambícióból nincsen hiány. Jelenleg még a saját karrieremre összpontosítok, de így is próbálom egyengetni a magyar fiatalok útját.

– Tartja-e valakivel a kapcsolatot a magyar MMA-harcosok közül? Ifjabb Növényi Norbert szintén jó úton halad a Bellatornál.
– A magyar küzdősportolói társadalom egyfajta közösség, így természetesen sokakkal jóban vagyok. Tartom a kapcsolatot a szabadfogású birkózó válogatott tagjaival, a thai bokszolókkal, Kovács „Kokó” Istvánnal. Nagy potenciált látok Norbiban, aki most is jó helyzetben van, csak sajnos volt egy súlyos sérülése, de mentálisan erősebb lesz.

– Hogyan jött az amerikai lehetőség?
– Egy telefonhívással indult. Pár hónappal előtte még szabadúszó voltam – mivel összevesztem a nevelőedzőmmel –, majd megkeresett Sörös István barátom, hogy kiutazik Amerikába, s mi lenne, ha én is csatlakoznék hozzá. Akkoriban masszőrként dolgoztam, nem volt pénzem az utazásra, de a vendégeim és Sörös segítettek, így kijutottam. Három hétig kint edzettem, majd megnyertem az első, Bellator égisze alatt vívott meccsemet, ami hosszútávú szerződést ért, így megkaptam a vízumot, jöhetett a költözés.

– Azért a költözés nem volt éppen sétagalopp...
– Valóban nem indult jól. A páromnak nem volt vízuma, ezért gyorsan összeházasodtunk, de több hónapot várnunk kellett a papírokra. Aztán végre kijutottunk, ám két hét elteltével eltört a kezem, nem tudtam harcolni, ezért a boldogulás érdekében a terem takarítását is elvállaltam.

– Szinte napra pontosan öt éve, 2017. április 14-én történt az imént említett, Anthony Taylor elleni, mindent felülíró összecsapás, amelyet Magyarországon rendeztek. Láthatjuk még itthon küzdeni?
– A legcsodálatosabb az lenne, ha itthon nyerhetném meg a bajnoki címet, azonban pénzügyi okokból nem valószínű, hogy a Bellator engedélyezné a meccs áthelyezését. Arra viszont nagy esélyt látok, hogy győzelem esetén 2023-ban itthon védhetném meg a címet. Már kétszer is megadatott, hogy itthon bunyóztam, a hazai közönség biztatása pedig mindkét esetben extra energiát adott.

BORICS HAZAI KÖRNYEZETBEN ARATOTT GYŐZELME

– Több versenyző nem a harctudásával, hanem a meccseit megelőző nyilatkozataival, az ellenfelet becsmérlő, úgynevezett „trash talkkal” próbál hírnevet szerezni. Ön tudatosan kerüli ezt?
– Elsősorban a teljesítményemmel szeretnék kiemelkedni. Amikor még nem voltam ismert, Magyarországon, többen is azt tanácsolták, hogy be kellene szólnom az ellenfeleimnek. Szerintem ez a viselkedés nem állna jól nekem, és nem akarom meghazudtolni önmagam. Nem mondom, Jay-Jay Wilsont (akivel Borics megmérkőzött volna, de ellenfele nem tudta hozni az előírt súlyt – a szerk.) szívesen meglöktem volna a mérlegelésnél – rendkívül ellenszenves, hogy nem tiszteli az ellenfeleit.

– Legutóbbi riválisának, Mads Burnellnek volt például egy olyan megjegyzése a főmeccs előtt, hogy semmit sem jelent az ön mérlege.
– Nem, ezt több sajtóorgánum is félreértette. Szerintem a kijelentésével arra utalt, hogy vannak, akik gyengébb riválisok legyőzésével hoztak össze jó mérleget.

– Eddigi legmegterhelőbb – először töltött huszonöt percet a ketrecben –, mégis legösszetettebb összecsapását hozta a dán Burnell elleni. Mi volt a győzelem kulcsa?
– Kiválóan sikerült a felkészülésem, de fontosabb, hogy most, huszonnyolc évesen értem be igazán. Mind fizikailag, mind mentálisan felkészültebb vagyok.

A BURNELL ELLENI GYŐZELEM

– A sikerrel kiérdemelte a Patrício „Pitbull” Freire elleni címmérkőzést. Sokan gyengébbnek tartják, mint az előző bajnokot, A. J. McKeet. Jobban járt a brazillal?
– Patrício Freire hat évig volt Bellator-bajnok, egy legenda. Az emberek hamar felejtenek, gyengébbnek tartják, mert az előző meccsen kikapott az amerikaitól. Talán az ő stílusa jobban fekszik nekem, hiszen hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a korábbi ellenfeleim. Alacsony, rövid karjai vannak, de nagyon jó szeme van. Szerintem már túl van a fénykorán, de nagyon örülök, hogy ő lesz az ellenfelem, mert úgy gondolom, hogy jobban cseng a neve.

– Ha ismét diadalmaskodik, mi lesz a következő állomása? Irány a Bellatornál magasabbra taksált Ultimate Fighting Championship (UFC)?
– Szerepel a szerződésemben egy záradék, amely tartalmazza, hogy ha bajnok leszek, további három meccset a mostani szervezetemnél kell lehúznom. Sokkal nevesebb, nézettebb a UFC, oda húz a szívem, de nem titok, hogy jelenleg anyagi akadályai is vannak a váltásnak: amíg a UFC a bevételeinek csak a nyolc százalékát, addig a Bellator a negyvenegy százalékát adja a harcosoknak a mérkőzések után. Ennek ellenére úgy hiszem, előbbiből fogok visszavonulni.

– Megkeresték már a UFC-től?
– A rekordommal régen átigazolhattam volna a UFC-be, sőt, egy menedzser már akkor meccset ajánlott nekem, amikor itthon éltem. Fiatalabb voltam, tudtam, hogy technikailag és fizikai szinten sem állok készen, ezért visszautasítottam a lehetőséget. Utólag is úgy gondolom, helyesen döntöttem.

– Korábban három ellenfelét – Teodor Nikolovot, Aaron Picót, Pat Currant – is a „repülő térdessel” küldte padlóra. Mennyire tartja a mozdulatot a névjegyének?
– Csakugyan a védjegyemmé vált a mozdulat, ami a legtöbbeknek rengeteg energiát emészt fel, de nekem természetesen jön, olyan, mint egy balegyenes. Nyilván készülnek rá az ellenfeleim, de sokszor hasznosítani tudom. A legszebb az lenne, ha ezzel nyernék egy címet.

A PICO ELLENI „REPÜLŐ TÉRDES”

– Az átlagos testsúlya 77-78 kilogramm között mozog, de pehelysúlyban versenyez, így a mérlegelésnél 66.2 kilót kell hoznia. Nincs elege az állandó fogyasztásból? Nem tervez magasabb súlycsoportban versenyezni?
– Mindig azt mondom, hogy ez volt az utolsó alkalom, de valahogy élvezem ezt is. Biztos vagyok benne, hogy egyszer hetven kilogrammban fogok versenyezni, de jelenleg nem származna belőle fizikai előnyöm. Könnyen tudok fogyni, jól regenerálódik a szervezetem. Ezen a szinten mindenki fogyaszt – ahhoz, hogy a csúcson legyél, csúcsfogyasztást kell produkálod.

– Távolinak tűnik, de 2020 januárjában elszenvedte profi karrierje első és eddigi egyetlen vereségét Darrion Caldwelltől. Vannak versenyzők, akik veretlenségük elvesztése után mélyrepülésbe kezdenek, az ön esetében ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Hogyan sikerült a saját javára fordítani a kudarcot?
– Eleinte rendkívül bizonytalan voltam. Nem jellemző rám, de a visszatérő meccsemen nagyon izgultam és féltem. Caldwell ellen nem volt meg a gyilkos ösztön, túl sokat foglalkoztam a kommentekkel, nem összpontosítottam megfelelően. Talán túl gyorsan történt minden: legyőztem Picót, Pat Currant, jött az egymillió dollárral kecsegtető grand prix-torna, amelyen mindenki esélyesként kezelt. Legyőzőmmel azóta edzőtársak lettünk, jó viszonyt ápolunk, de miközben látom a tréningeken, azt kérdezem magamtól: hogy kaphattam ki tőle? Az biztos, hogy nem a legszorgalmasabb harcos. A lényeg, hogy már túl vagyok a vereségen.

– Volt, hogy szimpatizált az ellenfelével a ketrecben?
– Amikor bent vagyok, az a célom, hogy megsemmisítsem a riválisomat. A mérkőzések után viszont több embert is megsajnáltam – például miután kiütöttem Picót, az öltözőbe menet hallottam, hogy sír.

– Hogyan jön elő a gyilkos ösztön?
– Szinte óramű pontossággal érkezik. Arra a pár percre átszellemülök, megváltozok. Régebben sokkal többet üvöltöztem a meccseket megelőzően, hogy felspannoljam magam. Ma már nagyobb a tapasztalatom, megtanultam kezelni az érzelmeimet.