„Érzelemdús volt ez a hét, és nagyon nehéz a mai nap is. Nemcsak azért, mert nagy volt a tét, hanem azért is, mert elveszítettük drága jó barátunkat, futóedzőmet, Schumacher Ákost, akivel húszéves munkakapcsolatom volt. Nehéz volt nélküle részt venni ezen a versenyen, nagyon hiányoljuk őt, nagyon fáj az ő elveszítése. Ezt az ezüstérmet szeretném neki, az ő családjának ajánlani, hátha ebből is erőt tudunk meríteni” – kezdte Kasza Róbert.
A 36 éves sportoló elmondta, itthon mindig nagy élmény versenyezni. „Rengetegen látogattak ki, szurkoltak, buzdítottak minket. Hálás vagyok, hogy »Rituval« tudtam versenyezni. Nagyon jót sikerült mennünk, azt gondolom, az aranyérem nem volt reális, ebből a napból kihoztuk a maximumot.”
Kasza a céljait illetően arról beszélt, hogy a 2024-es párizsi olimpia jár a fejében. „Az idén próbálok minél több tapasztalatot szerezni. A következő év lesz a vízválasztó, az már kvalifikációs, súlyos, nagy tétje lesz. Lelkileg és fizikailag egyaránt próbálok feltöltődni addig. Most már évtizedek óta versenyzem, muszáj váltóban is, más szerepkörben kipróbálnom magamat.”
A más szerepkör alatt persze nem csak a váltót érti. „A saját klubomban segítem a versenyzőket. Próbáltuk ezt elég komolyan menedzselni. Schumacher Ákosnak nagyon hosszú, súlyos betegsége volt, igyekeztem az ő szakmai munkáját és humánumát pótolni, hogy a fiúknak ne kelljen más metodika alapján készülniük. Nem mondom, hogy sikerült őt pótolnom, mert biztos, hogy nem tudtam, de azt a munkamorált és szemléletet, amelyet ő képviselt, igyekeztem pótolni. Még nehezebb dolgom lesz így, hogy elveszítettük, az eddigieknél is többet kell segítenem nekik. Ettől függetlenül még nem adtam fel a sportolói karrieremet. Nagyon összetett és bonyolult az életem, de hát én mindig ilyen voltam, már csak azért is, mert az öttusát választottam.”