Az első akadály az edzőpálya megtalálása volt, ahol három öttusázó, Bruckmann Gergő, Salga Gergő és Bárány Péter először próbálhatták ki a 2024-től lovaglást akadályverseny néhány elemét. Több perces kóválygás után a Budapest-térképről szinte már lement mindenki, mire a 16. kerület szélén egy kertészet és egy autószerelő műhely mögött a mezőn megtalálta a szabadtéri létesítményt, amelyre egy személyautókra szinte veszélyes földúton lehetett eljutni. A Nemzeti Sport fotósa, aki az autós műhely irányából próbálkozott, azt a javaslatot kapta a dolgozóktól, hogy másszon át a szerelőterepet és az edzőpályát elválasztó kerítésen.
A Magyar Öttusaszövetség szakvezetése éppúgy élvezte a próbatréninget, mint a sportolók, s azon nevetgéltek, hogy egy-egy akadályon átlendülve úgy festenek a versenyzők, akár a gibbonok. Ez azonban semmit nem vont le a délután sportértékéből, sőt, a fiatalok, akinek dönteni kell majd, hogy folytatják-e az öttusát, vagy felhagynak vele a lovaglás száműzése után, arról beszéltek: olyan helyeken érzik a terhelést, ahol nem is tudtak róla, hogy egyáltalán vannak izmaik. A szövetségi kapitányok, Kállai Ákos és Martinek János elégedetten nyugtázták, hogy ebben is tehetségesek a magyarok, akik élvezettel kísérleteztek a különböző eszközökön. Bár eredetileg úgy volt, mindhárman elutaznak az első, ankarai tesztversenyre június végén, a vegyespárosban 2018-ban Gulyás Michelle-el világbajnoki ezüstérmet szerző Bruckmann Gergő végül visszalépett ettől, mert néhány napja beszakadt a vádlija, így ő nem is tudott mindent kipróbálni, amit társai. Bárány Péternek a tenyere bánja, hogy belevágott a „kalandba”: 21 éves öttusázónak annyira felhólyagosodott a bőre, hogy a végére kapott egy kölcsönkesztyűt az edzéshez, de így is több napig fájhat majd a keze. A hirtelen jött sérülés ellenére egyébként minden lehetőséget megragadott a tapasztalatszerzésre, hogy ne az ismeretlenbe ugorjon fejest a török fővárosban. A leginkább Salga Gergő lubickolt az akadályverseny nyújtotta kihívásokban, főleg az utolsó, hajlított falon való feljutásban jeleskedett, amelyet Bruckmann meg sem tudott próbálni sérülése miatt, Bárány pedig többször nekifutott, mire feljutott, mivel kicsit ijesztőnek találta a magasságot.
Kármán Sándor, a Magyar Öttusaszövetség versenyigazgatója is pozitív tapasztalatokról beszélt.
„Szombaton voltam egy hasonló jellegű versenyen, ahol aggasztó volt, amit láttam, nem éreztem úgy, hogy egy megméretés során biztonságosan fel lehet állítani akadályokat, de örömmel látom, hogy lesz megoldás, mégsem olyan siralmas a helyzet mint gondoltam. A sportolóink is jók, és az akadályok is lehetnek biztonságosak – nyilatkozta. – Stabilan kell őket kialakítani, hogy ne legyenek veszélyesek a versenyzők testi épségére, és egyáltalán nem olyan balesetveszélyesek, mint amilyennek eddig tűnt.... Vagy az öttusázók túl jók benne. Azt gondolom, tudunk majd alkalmazkodni ehhez, valószínűleg a nyár folyamán már versenyek is lesznek, ahol meg tudjuk kicsit mutatni az utánpótlásnak, mire számíthatnak, ha öttusázók akarnak lenni – vagy maradni.”
A Magyar Akadálysport-szövetség elnöke, Stépán Zsolt úgy véli, nem teljesen idegen egymástól a lovaglás és az akadályverseny az öttusa értékrendszerének szempontjából. Míg a futás és az úszás biomechanikája hasonló, addig az akadályverseny arról szól, hogy a sportolók a pillanat hevében milyen mozgásformát választanak. „Nem mindegy, hogy milyen testrésszel mennek bele az akadályba, hiszen hiába karral dolgoznak elsősorban, fontos a csípő, a láb is, és ha esetleg az a testrész, amellyel leginkább dolgozni kellene, éppen fáradt, azt is tudni kell, mivel lehet rásegíteni – ez komplex gondolkodást igényel – magyarázta a sportvezető, aki egyébként Erdős Rita öttusázó futóedzője is, így nem áll tőle távol az öttusa világa sem. – Lovaglásnál is a pályán kell döntés hozni, a pálya adottságaihoz mérten: fontos például, hogy a sportoló milyen sebességgel vezeti rá a lovat az akadályra, hiszen ha túl lassú, kifuthat az időből, ha meg túl gyors, nem biztos, hogy az állat átugorja azt. Az akadályversenynél a döntéshozatal ló nélkül valósul meg, viszont nagyon gyorsan kell dönteni, egyik pillanatról a másikra.” Stépán szerint természetesen jót tesz az akadálysportnak, hogy az öttusa bizalmat szavazott nekik, de hozzátette, alapvetően a saját útjukat kell járni a fejlődésben. |
Remélem, eléri a célját az akadályfutás, és biztosítja, hogy az öttusa az olimpiai programban maradjon. Úgy érzem, hasonló készségeket igényel, mint amelyekkel már rendelkezünk, úgy gondolom, be lehet majd illeszteni a felkészülésbe is. Valahol számítottam rá, hogy a tenyerem felhólyagosodhat, amikor például kondizunk, hasonlóan szokott reagálni a bőröm – sőt lovaglásnál is előfordultak már ilyen jellegű „sérülések.” Úgy gondolom, hogy ezzel képesek leszünk megbirkózni. BÁRÁNY Péter |
Izgalmas megközelítése az öttusának ez az akadálypálya. Egyből érezni, melyek azok az izomcsoportok, amelyeket eddig nem használtunk, ide viszont kellenek. Megmondom őszintén, nekem egészen elnyerte a tetszésemet. Kedvencem talán a gyűrűpakolás, de nem nagyon volt olyan akadálytípus, ami nem tetszett. Kisgyerekként fára másztam, mindenen átugráltam, így ezt is élveztem. Eszmeiségben semmiképen nem tud a lovaglás helyére kerülni, de hát a helyére fog, és így elsőre úgy érzem, meg fogok tudni vele barátkozni. BRUCKMANN Gergő |
Őszintén szólva tényleg majomnak éreztem magamat kissé, de jó, érdekes és élvezetes volt. Kipróbáltunk olyan gyakorlatokat meg szereket, ahol azt hittem, hogy á, ezt könnyen megfogom, aztán mégsem úgy működött, ahogy elképzeltem. Az alkarizmaink nem olyan kidolgozottak, mint amire itt szükség lenne, ráadásul teljesen más egy statikus elemet, például egy fa rudat fogni, mint mondjuk lendületből elkapni a kötelet és csimpaszkodni rajta. Sokat gondolkoztam rajta, hogy a lovaglás lecserélése után is folytatom-e az öttusát, erre nem tudok még válaszolni, ezért is szeretnék kimenni tesztversenyre, hogy lássam, tetszik-e egyáltalán. SALGA Gergő |