Igaz, nem az volt az első említése a Népsportban – ő is, mint minden sportoló, gyerekként arról ábrándozott, hogy megjelenjen a neve a sportsajtóban.
„Az első óriási lépés az volt, amikor a helyi újságba először bekerültem, majd úttörő koromban a Népsport Fiatalok a küzdőtéren rovatában is megjelent a nevem. Anyu azóta is elrakja ezeket az írásokat” – mondta az idén ötvenéves sportvezető 2013-ban.
Szülei nagy dicsőségnek tartották, hogy a kis Antal neve többször is bekerült a lapba. Később a bátyja is gyűjtötte a Népsportokat, azonban olimpiai bajnok dzsúdósunk arra már nem emlékszik, hogy mennyi újságot sikerült összegyűjtenie a családnak, de egy komplett archívum található valahol a lakásában.
„Rengeteg lapot elraktam, valahol még biztosan megvan... Előfordult, hogy kétszer is szerepelt a nevem ugyanabban az újságban, azokat sokáig megőriztem, de már nem tudom, hová raktam. Mivel édesapám nagyon szerette a sportot, ezért mindig örült, ha a fia nevét olvashatta valamelyik lapban.”
Nem él már annyira élénken a fejében az 1992-es olimpia, viszont amint szóba kerül egy konkrét mérkőzés, mondat, szinte minden azonnal az eszébe jut.
„Ha a harminc évvel ezelőtti játékokról beszélgetünk, nem egyvalami jut eszembe, hanem minden momentum. Gyönyörű álom volt az egész, és nemcsak a győzelem miatt, hanem maga a kijutás is, hogy az olimpiai faluban egy levegőt szívhattam a többi sportolóval, mindenki jókedvű és barátságos volt.”
Az olimpiai és világbajnok dzsúdós rengeteg gratulációt kapott, többek között a Népsport 1992. július 30-i számában az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád is üzent Kovács Antalnak: „Meglepted az országot, Antal! Gratulálunk nagy sikeredhez. Remekül küzdöttél.”