A győztes pálya titka – 50 éve nyert hét aranyat Mark Spitz a müncheni olimpián

Nyolcévesen nyerte meg az első versenyét, ám az semmi ahhoz képest, hogy már háromesztendősen úgy úszott, mint egy delfin. A hasonlat a papától, Arnold Spitztől ered, aki a gyereket szinte a születésétől igyekezett irányba állítani. Kézben tartotta a napjait, edzések között a tengerparton futottak, s közben harci szavakat kiáltoztak egymásnak. A sportági legenda szerint például:
„– Hány pálya van a medencében?
– Nyolc!
– Hány pálya nyerhet?
– Egy!
– Melyiken kell úsznod?
– A győztesen!”

Az apa állomáshelye katonai instruktorként időnként változott, de sikerült úgy intéznie, hogy oda vezényeljék, ahol az ifjú Mark jó kezekbe kerül. Így lett 1964-ben a híres Santa Clara Swim Club úszója, amelyben George Haines volt a mestere, nem mellesleg a tokiói játékokon (1964) négy aranyat bezsebelő Don Schollander edzője. Spitz a nagy előddel együtt versenyezhetett a mexikói olimpián (1968), sőt a két gyors­úszóváltóban (4x100, 4x200) együtt vehették át az aranyérmet.

Spitz 1968-ban a két első hely mellett begyűjtött még egy-egy ezüst- (100 pillangó) és bronzérmet (100 gyors), másnak ez maga a beteljesülés, ám nem neki. Köszönhetően annak, hogy az olimpia előtt folyamatosan attól volt hangos a sajtó, hogy hat aranyat ígért. Pontosabban vártak tőle, mert ő csak átvette, amit Haines mester szajkózott. A néggyel kevesebb bajnoki címmel csalódott volt, amihez persze hozzájárult, hogy arrafelé (túl a tengeren) nem csupán számon kérik, hanem ki is gúnyolják a felelőtlen ígéreteket.

Arra mindenesetre jó volt a pofon, hogy edzőt váltson, James Edward „Doc” Counsilmannel készült tovább, az Indiana Egyetem fogorvoshallgatójaként. „Doc” akkora tudósa volt a sportágnak, hogy még a szocialista országokban is elismerték, könyve (A versenyúszás tudománya) nem csupán megjelent nálunk már 1970-ben (a volt világbajnok párbajtőröző, majd szövetségi kapitány Sákovics József fordításában), hanem azóta több kiadást is megért. Ez persze mellékszál ahhoz képest, hogy Mexikóváros és München között Spitz szerény volt, mint az ibolya. Pedig az egyéni számaiban (100, 200 gyors; 100, 200 pillangó) akkor már stabil világcsúcstartó volt. A müncheni olimpia előtt már így beszélt: „Sportemberhez méltatlan, hogy esélyekről, győzelmekről nyilatkozzon. Ha beugrunk a vízbe, úgyis nagyon hamar kiderül minden.”

Azt azért elárulta, miért van bajusza. Hiszik, nem hiszik, lázadásból. Az egyetemen a szőrzetet nem nézték jó szemmel, ezért növesztett bajuszt, majd megszokta, megszerette, megszokták, megszerették. Főként persze az eredményei miatt. Az olimpia előtt a chicagói válogatón nyolc számban rajtolt, öt világcsúcsot úszott, 100 gyorson meglepetésre nem, ő azzal magyarázta, hogy hűvösre fordult az idő.

A müncheni olimpián is az az első hír róla, hogy megfázott. Edzője szerint azért, mert edzés után, alighogy kijön a vízből, megrohanják az újságírók, még arra sincs ideje, hogy felvegye a köpenyét. A lázadás szelleme benne maradt, állítólag többször kiszökött a szálláshelyről, hogy a 800 méteren induló (és 6.) honfitársnője, Jo Ann Harshbarger társaságában töltse az estét. Amikor pedig az amerikaiak edzésére szolgáló grafingi uszodában zavarták a közelben legelésző tehenek kolompjai, bekéredzkedett az olimpiai uszodába gyakorolni.

A versenyek előtt a későbbiekhez képest (7 arany, 7 világcsúcs) visszafogottan tárgyalták az esélyeit. A kor elismert szakírója, a brit Pat Besford például úgy vélte, vannak csúcsúszók és versenyúszók, Spitz inkább rekordokra képes, mint győzelemre.

Aztán jött a söprés! Kezdte a 200 pillangóval (2:00.70 perc), ami nekünk azért is emlékezetes, mert a 16 esztendős Hargitay András holtversenyben 5. lett (2:04.69). Még ezen a napon ott volt a 4x100 méteres gyorsváltóban (3:26.42), másnap pedig már a 200 gyorsot nyerte meg (1:52.78). Honfitársa, Steve Genter 150 méterig tartotta vele a lépést, ám a hajrá egyértelműen Spitzé volt. Jött a 100 pillangó (54.27 másodperc) és a negyedik arany. A döntő érdekessége volt, hogy a hátúszásban verhetetlen keletnémet Roland Matthest esélyesnek tartották ellene, ám végül Matthes több mint másfél másodperccel végzett mögötte – az ötödik helyen.

Az eredményhirdetés után kiemelték, hogy Spitz ezúttal mezítláb lépett a dobogóra. Előzmény, hogy egy nappal korábban kezében a híres háromcsíkos cipővel ünnepelt, az erről készített fotót felkapta a világ, mint tiltott reklámfogást. Spitz kidumálta az esetet („Még otthon vettem a cipőt, nem is tudtam, mi a márkája...”), a játékok hősétől elfogadták a magyarázatot, de a nemzetközi szövetség (FINA) azonnal elrendelte a „mezítlábas szabályt”.

A 4x200-as gyorsváltó (7:35.78) megnyerése következett, az amerikaiak több mint 5 másodperccel előzték meg az NSZK-t, majd az utolsó egyéni döntő (100 gyors) előtt Spitz kissé sápadtabb volt, mint szokott. A tudósítás szerint azért, mert mégiscsak a hatodik aranyáért úszott. A vízben már nyoma sem volt rajta az izgalomnak, az ötvenes részidő (24.56) pedig világcsúcsot ígért – úgy is lett (51.22). Megjegyzendő, hogy hetvenötnél már fél testhossz volt az előnye, robbantása a szovjet Vlagyimir Burét is magával rántotta, így ő lett az első 52 másodpercen belül úszó európai. A 4x100 vegyes döntője hozta Spitznek müncheni hetedik, pályafutása utolsó ötkarikás aranyérmét és világcsúcsát (3:48.16) – előre bejelentette, hogy többé nem áll rajtkőre.

„Négy évvel idősebb és hét arannyal gazdagabb vagyok” – mondta a sajtótájékoztatón Mexikóra is utalva, majd a médiaesemény után az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok katonai rendőrségének megerősített osztaga teljes titokban kísérte ki a repülőtérre. Sherm Chavoor, Spitz megbízottja újságírók előtt kijelentette, az Egyesült Államok küldöttségének vezetősége nemcsak az úszócsillag személyes biztonsága érdekében döntött így, hanem elejét akarta venni a teljes amerikai csapatot fenyegető esetleges atrocitásoknak is. Ne feledjük, akkor már túl voltunk a Fekete Szeptember terrorakcióján és a túszdrámán.

Spitz kilencszeres aranyérmes, ez csak a finn csodafutónak, Paavo Nurminak, a szovjet tornásznőnek, Larisza Latinyinának és az amerikai atlétának, Carl Lewisnak jött össze, ám ezzel csak holtversenyes másodikok, köszönhetően bizonyos Michael Phelps 23 ötkarikás aranyérmet eredményező, fantasztikus teljesítményének.

KATTINTSON, ÉS NÉZZE MEG MARK SPITZ MÜNCHENI GYŐZELMEIT!

Mark Spitz a visszavonulása után esztendőkön át megélt az „arcából”, a München utáni évben csaknem ötezer üzleti ajánlatot kapott, jobb éveiben évi hétmillió dollárt keresett a reklámokkal. Üzletemberként kevésbé volt sikeres, a fogorvoslást hamar feladta. Ám aztán kinőtte magát, honlapja szerint motivációs tanácsadó és tőzsdeügynök. A müncheni románcnak nem lett folytatása, hiszen 1973-ban az akkor húszesztendős Susan Weiner lett a felesége, azóta is együtt vannak, két fiuk született (1981: Matthew, 1991: Justin). Kiegyensúlyozott, magabiztos, azt pedig felejtsük el, hogy 20 évvel München után, 1992-ben, 42 évesen elhatározta, hogy beússza magát a barcelonai olimpiai csapatba. Maradjunk abban, hogy az időt ő sem győzhette le, de Matt Biondit, Pablo Moralest és Melvin Stewartot sem.

Hiába tudta korábban, melyik a győztes pálya.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 3-i lapszámában jelent meg.)