Nagyot esett a motorral, ezután lett kajakos – Csapó Gézára emlékezünk

Később már Hesz Mihály aláírására vadászott – egy balos lapátra kerültek a nevek –, Hesz fantasztikus versenyzéssel nyert 1968-ban a mexikóvárosi olimpián a klasszikus számban, K–1 1000 méteren aranyérmet. Csapó felnőttként első érme, egy bronzmedália az 1969-es koppenhágai 4x500 méteres kajakváltóval (Csizmadia István, Hesz Mihály, Svidró József, Csapó Géza), az 1971-es belgrádi vb-n Hesszel, Giczi Csabával és Szabó Istvánnal az arany is összejött ebben a versenyszámban.

Az ő megfogalmazásában ha nem is abszolút esélyesként, de nem nyeretlen kétévesként utazott az 1972-es müncheni olimpiára. A klasszikus távon (K–1 1000) harmadik lett a szovjet Alekszandr Saporenko és a svéd Olof Petterson mögött. Hogy nem tudott jobb eredményt elérni, azt azzal magyarázta, hogy tíz versenyen is indulnia kellett, hogy rajthoz állásáról meggyőzze a szakvezetőséget, amely elsősorban a Csapó által akkor már legyőzött, de a szám címvédője, Hesz szereplését favorizálta… Ma úgy mondanánk, mentálisan felőrlődött, mire elkezdődtek az olimpiai küzdelmek. A lelki feltöltődést az sem segítette, hogy edzője, Kemecsei Imre nem lehetett mellette a játékokon, ahogyan négy évvel később 1976-ban Montrealban sem.

Montrealba már kajakkirályként – a szakmában nem akárki kapja ezt a megtisztelő elnevezést – utazott, az 1973-as tamperei vb-ről háromszoros elsőként tért haza, egyesben 500-on és 1000-en is verhetetlen volt, párosban Bakó Zoltánnal nyert 10 000 méteren. Münchenben a hosszabbik egyes távon alig több mint fél másodperccel kapott ki a keletnémet Rüdiger Helmtől – Kemecsei ezt még a partról sem nézhette –, Csapó később az NS-ben úgy fogalmazott, hogy Bonn Ottó és Péhl József szakvezetőknél az egyéni törekvések felülírták a nemzeti érdekeket. Talán a többszöri csalódás is közrejátszott abban, hogy nem volt még 30 éves, amikor letette a kajaklapátot, Parti János szövetségi kapitány ugyan tartalékként vitte volna ki az 1980-as moszkvai olimpiára, de ő köszönte nem kért a tartalékszerepből, ahogyan fogalmazott, „a szocialista országok háztömb körüli versenyén” nem vett részt.

Edzőként sem teljesedett ki igazán. Noha szeretett trénerével, Kemecsei Imrével és a sportvezető Nádori Lászlóval utánpótlásprogramot dolgoztak ki, Csapó úgy érezte, nincsen rá szükség. S ugyan az interjúban rögtön hozzátette, nem megkeseredett, az volt az ember érzése, jóval többet szeretett volna tenni sportágában a Szeged és Titel közötti kajaktúrák szervezésénél.