Sportlövészet: Sike Renátának erőt és hitet ad az Eb-bronz

– Félig tele vagy félig üres a pohár?
–Teljesen tele van, szívből örülök a bronzéremnek – vágta rá Sike Renáta, aki női sportpisztolyban dobogóra állhatott a wroclawi Európa-bajnokságon, ám az olimpiai kvótáról lecsúszott. – Amikor kiléptem a lőállásból, annyit mondtam az edzőknek, hogy remélem, ők sem csalódottak, mert én nagyon boldog vagyok. Előfordulhat, hogy néhány nap múlva már bosszantani fog, hogy karnyújtásnyira volt az olimpiai kvóta, de most csak arra tudok gondolni, hogy milyen fényesen csillog ez az érem, amit már nem vehet el tőlem senki. Kihoztam magamból a maximumot, ami ezúttal ennyire volt elég.

– Nagy terhet jelentett a gyors szakasz előtt, hogy a pontlövészet után döntős helyen állt?
– Egyáltalán nem, mert fogalmam sem volt arról, hányadik vagyok.

– Hogy tessék?
– Szándékosan nem néztem meg az eredménylistát az első nap után, nem akartam nyomást helyezni ezzel a saját vállamra. Azt nyilván tudtam, hogy jól sikerült a pontlövészet, s mivel nem ez az erősségem, bizakodó voltam, de nem foglalkoztam a riválisokkal, csak a saját sorozatomra koncentráltam. A lövések között sem figyelem, hogy milyen lett az előző, mert az már a múlt, nem segít, ha rágódom rajta, és az sem, ha elkényelmesedem.

– Az első csoportban lőtt az alapversenyben, ahol a harmadik helyen végzett. Izgult amiatt, hogy a másik csoportból hányan előzik meg?
– Valamennyire igen, mert úgy voltam vele, ha már így sikerült az alapverseny, jó lenne döntőbe jutni. A tavalyi Európa-bajnokságon éppen, hogy kicsúsztam a döntőből, nem szerettem volna még egyszer átélni hasonlót. Legbelül azért éreztem, hogy öten nem előzhetnek meg a másik csoportból, végül csak ketten kerültek elém.

– A döntő első szakaszában nagyon erős négyesbe került, de az olimpiai bajnok Anna Korakakit és a junior világbajnok Camille Jedrzejewskit is megelőzte.
– Valóban ez volt a nehezebb ág, de a legnagyobb kihívást mégsem a riválisok jelentették. Magamban kellett eldöntenem, hogy képes vagyok a továbbjutásra, nem számít, hogy világklasszisok állnak mellettem a lőállásban. Mondogattam, hogy menni fog, végig hittem benne, hogy éremért lőhetek.

– Lelkileg mennyit jelent önnek, hogy hosszú idő után ismét érmet szerzett egyéniben nagy világversenyen?
– Nagyon sokat, erőt és hitet is ad. Nehéz időszakon mentem keresztül, sokat gondolkodtam azon, hogy megéri-e még energiát fektetni a lövészetbe, mert negyvennégy évesen már nem az enyém a jövő. Ez a bronzérem viszont azt igazolja, hogy még mindig képes vagyok kiugró eredményekre, tehát jó úton járok, amin érdemes tovább haladni.