Vitorlázás: Az óceán nem mérges rád, nem az ellenséged – Weöres Szabolcs

– Mi vezetett odáig, hogy eldöntötte: Fa Nándor nyomdokaiba lépve kipróbálja magát a Vendée Globe-on?
– A gondolat már korábban megszületett, de a tényleges döntést a legutóbbi verseny befutójánál, vagyis 2021-ben hoztam meg – nyilatkozta a vitorlázócsaládból származó Weöres Szabolcs, aki a sportágban végigjárta a lépcsőfokokat, jó néhány hajóosztályban kipróbálta magát, nyert Kékszalagot, részt vett a 32. Amerika-kupán, és nem utolsó sorban hatszoros Ironman. – Tudni kell, hogy a részvétel kvalifikációhoz kötött, amelynek különböző állomásai vannak: ezek egyike a Route du Rhum, amely indulószámát tekintve az egyik legnagyobb szóló transzatlanti vitorlásverseny – öt hajóosztályban. Ez egy állomás a végcél felé vezető úton.

– Hogy kezd el az ember felépíteni egy ilyen küldetést?
– Először is szükség van egy hajóra. Az az igazság, hogy már az elején úgy éreztem, kicsit lépéshátrányban vagyok, mert mint minden technikai sport, ez is pénzbe kerül, úgyhogy össze kellett rakni a hátteret, hogy meg tudjam vásárolni a hajót. Szerencsém volt a Szerencsejáték Zrt.-vel és a privát támogatókkal, mert általuk elkezdhettük a hajókeresést. Olyat kellett választani, ami árban is megfelelő, ugyanakkor már bizonyított, így találtunk rá a jelenlegi, 2007-es évjáratú hajóra, ami nem a legújabb, de már ötször sikeresen körbe hajózta a földet – vagyis már tudja, amit tudni kell.

– És ön? Ön tudja?
– Lépésről lépésre haladok, de ha úgy érezném, készen állok, már nem is lenne érdekes a kihívás. Az előttem álló versenyre viszont készen állok.

– Mi az, ami vonzóvá tesz egy ilyen „magányos” versenyt egy vitorlázó számára?
– A komplexitása. Rengeteg csapatban és sokféle hajóval vitorláztam, de ez teljesen más. Mindent egyedül csinál az ember, a kockázatkezelés, a stratégia, a felelősségvállalás áll a középpontban – az ember csak a saját tudására számíthat az óceán átszelése közben. Nehéz ennél nagyobb kihívást elképzelni.

– Mi lehet a legfőbb nehézség az út során?
– Az időjárás mindig tartogat meglepetéseket, és folyamatosan improvizálni kell – minden nap valami új problémával találja szembe magát az ember, olyannal, amilyennel korábban soha.

– Nem nyomasztó az egyedüllét?
– Meg kell szokni, hogy nincs kihez szólni akkor sem, amikor nagy problémával néz szembe az ember, pedig olyankor még az is jól esne, ha a macskájának elmondhatná a búját-baját. Ugyanakkor annyira sűrűek a napok és annyira sok a tennivaló, hogy sohasem éreztem magam igazán egyedül. Ráadásul ott vannak a technikai vívmányok, amelyek által kapcsolatot tudok tartani a külvilággal, igaz, a Messengert nem csevegésre használom, hanem valódi, hasznos kommunikációra. Ha pedig éppen nincs mit tenni, akkor alszom.

– Átlagosan mennyit tud pihenni egy nap?
– Maximum húszperces alvásokról beszélünk, amelyek eléggé intenzívek, és ezekből jön össze a napi körülbelül öt óra.

– Mikor engedheti meg magának ezeket a húsz perceket?
–A természet engedi meg, nem én. Amikor a hajó rendben van, az állítások jók, az automata kormány jól viszi a vitorlást és a radaron nem látok veszélyt, mert tiszta az út, akkor alszom húsz percet.

– Hogyan zajlottak a mostani francia verseny előkészületei?
– Ez Franciaország legnagyobb versenye, úgyhogy a múlt héten körülbelül kétmillióan fordultak meg a kikötőben: nagyon sok újságíró és televíziótársaság, és persze az érdeklődők, akik legalább annyira értenek a vitorlázáshoz, mint a labdarúgáshoz. Nemzeti ügy ez errefelé, az embereknek a tenger az életterük. Itt kell lenni ahhoz, hogy az ember ezt tényleg elhiggye.

– Lehet az óceán a vitorlázó barátja?
– Nem. Az óceán ott van, nem mérges rád, nem az ellenséged – egyet tehetsz, alkalmazkodsz hozzá. Vagyis alkalmazkodsz hozzá és gyönyörködsz benne. Ilyen környezetben nem mindennap van az ember, mivel a természethez egyre kevesebb közünk van, és egyre kevesebb is a lehetőség arra, hogy ennyire közel kerüljünk hozzá.

– Gondol azért a veszélyekre?
– Hogyne! Tudjuk, hogy ez a fajta kihívás nem veszélytelen, de azért ez kiszámolt, jól átgondolt kockázat. Nagyon szigorú biztonsági előírások vannak, jó néhány képzésen kell részt vennünk a rajt előtt – például orvosi és mentési tanfolyamon is. Ebből is látszik, a szervezők és a versenyzők is mindent megtesznek annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a kockázatot.

– Kért tanácsokat Fa Nándortól?
– Persze, Nándi most is itt van velem és végig nagyon sokat segített. Az út, amit ő végig járt, példa értékű, az ő hasznos tanácsai és tapasztalatai nélkül most én sem lennék itt...