Mizsér Attila jelszavai: önreflexió és párbeszéd

Valódi párbeszéddel kezelné a csapatban olimpiai bajnok, egyéniben ötkarikás ezüstérmes Mizsér Attila a felgyülemlett feszültséget a Magyar Öttusaszövetségnél – egyelőre egy hónapos megbízást kapott Simicskó Istvántól, a szervezet elnökétől, hogy egy koncepciót tegyen le elképzeléseiről, mielőtt április 1-jén átveszi a főtitkári stafétabotot Gallai Istvántól. Jelenleg kisebb, gyors átvilágítás zajlik, amelyet majd hosszabb és mélyebb követ. S kell is a „rendrakás”: nagyon régen volt olyan mértékben megtépázott, indulatokkal teli a hazai öttusavilág, mint most… Nem az eredmények tekintetében, hiszen a versenyzők remekelnek, egyértelmű az éremesély mindkét nemnél Párizsban.

A mérleg negatív oldalán azonban a 2021 őszén a Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) által meghozott, hirtelennek tűnő döntés mellett, amely szerint 2024 után kiveszik a lovaglást az öttusa versenyszámai közül, s alapjaiban rengette meg a sportágat (azóta már az is ismert, hogy az akadályverseny kerül a helyére), ott vannak a hazai szövetség egyre nagyobb nyilvánosságot kapó belső problémái. 2022 nyara óta attól hangos a magyar sajtó, hogy a sportolói többség és a szövetség vezetése, a szövetségi kapitányok között éles ellentét húzódik, Gulyás Michelle viszonya annyira megromlott a női válogatott szövetségi kapitányával, Kállai Ákossal, hogy nem állt szóba a szakágvezetővel, és a sportolók a korábbi elnök, a már 83 éves Bretz Gyula lemondása után 59 kérdést fogalmaztak meg a Simicskó István vezetésével felálló új grémium felé. Azóta márciusban Kállai távozott, a női szakágat is Martinek János, a férfiválogatott kapitánya vette át, március végével pedig Gallai István főtitkár is befejezi a munkát, aki korábban többször jelezte, nem szeretné továbbvinni a pozíciót, ám ezt csak idén fogadta el az elnök.

„A sportolók például azóta sem kaptak választ a megfogalmazott, igen kemény, és jogos felvetéseikre – mondta Mizsér Attila, aki legfőképpen a kommunikációt, párbeszédet hiányolja a sportágból. – Most járom az egyesületeket, beszélgetek a versenyzőkkel is, hogy felmérjem, kinek milyen problémái, igényei vannak, és persze hogy mekkora a gond, miként lehetne azt orvosolni. Úgy látom, ketté van szakadva a közösség, és az emberi pszichológia működésének megfelelően a felgyülemlett indulatok miatt mindkét oldal túlzásokba esik időnként, noha a helyzet tényleg valós problémákból fakad. Ezeket kell feltárni az indulatok mélyére ásva, s átstrukturálni a működést. Hosszú távon például mindenképpen kell egy hivatalos platform, egy fórum, ahol a közösség tagjai úgy tehetik fel a kérdéseiket, hogy arra választ is kapnak – mi is reagálni fogunk a sportolói beadványra.”

A szakember jelentős tapasztalatot halmozott fel sportolói karrierje lezárása után nemzetközi porondon is elismert sportvezetőként, és az üzleti szférában egyaránt – szervezetfejlesztési és motivációs tréningeket tart, akár sportszervezetnek is, s örül neki, hogy végre a saját sportágáért tehet.

„A gondok az öttusában nem új keletűek, hosszú évek folyamatának eredménye a kialakult helyzet. Már 2018-2019 környékén jeleztem, hogy nem jó az irány, és az elnökkel valamint a főtitkárral folytatott beszélgetéseim során adtam is ötleteket, tanácsokat, mit lehetne tenni, mire kellene figyelni. Semmit nem tettek, ahogyan az elnökség sem. Az új elnök, Simicskó István most elszánt a megújulás kapcsán, és azt tapasztalom: nem csak eredményesség tekintetében van mire építeni. Hasznosak a beszélgetések, rengeteg elgondolást hallottam, hogy miként lehetne javítani a helyzeten, a saját meglátásaimon túl ezekből is lehet, sőt, kell meríteni. Ezekről részletesebben majd áprilistól tudok szólni” – osztotta meg Mizsér Attila, aki korábban negyven nemzetközi sportszervezettel állt kapcsolatban, és a budapesti World Urban Games, vagyis az Utcai Sportok Világjátékának sportigazgatójaként is tevékenykedett.

Arra is felhívta a figyelmet: a változásmenedzsment egy külön szakterület, nyílt kommunikáció, valódi transzparencia szükséges hozzá, hogy a sportági közösség minden tagja biztonságban érezze magát a folyamat során, kételyeire, problémáira folyamatosan megnyugtató választ kapjon.

„Magas szintű érzelmi intelligencia nélkül nem lehet egy szervezetet vezetni, hiszen szükség van a másik fél meghallgatására, ahogy az önreflexióra is – most ez következik a szövetség életében, mert fontos, hogy ne csak felszínes, megjátszott »jópofizás« alakuljon ki. Egyelőre mindenki egymásra mutogat a közösségen belül, a struktúrában sok elem helye, a bizottsági szerepek tisztázatlanok, ez is rengeteg félreértést, konfliktust szül, az emberek végletekbe esnek. A viselkedési mechanizmus nem különbözik ilyenkor egy általános iskolában nyolcadikos osztály marakodásától, vagy egy nagy cégnél a vállalati osztályok közötti civakodástól. A megoldás hosszú, fájdalmas és nehéz lesz, de el kell indulni az úton – fejtette ki. – Van, hogy a multiknál nagy összegekért szerződtetnek egy top menedzsert, akikről elterjedt, jó a »rendrakásban«, hogy oldja meg a gondokat. Ez az új vezető gyakran kisöpri a rendszerből a középszinten dolgozó főnököket, és teljesen új garnitúrát hoz a helyükre. Előfordul, hogy tényleg már csak ez a megoldás maradt, az öttusa esetében viszont szerencsére nem ez a helyzet. Hatalmas baj lenne, ha így volna, mert nem állunk annyira jól emberállomány tekintetében, hogy bárkit csak úgy le lehessen cserélni, már csak a felhalmozott sportszakmai tudás miatt sem. Mindenkiben meg kell látni a jót, azt, ami hasznos a sportágnak, és megtalálni a helyét a rendszerben.”

Mizsér természetesen kitért rá, mit gondol a lovaglás leváltása nyomán kialakult helyzetről. Úgy véli, nagyon rossz módszerekkel hozta meg a döntést a UIPM, érthető tehát a szövetségre, és annak német elnökére, Klaus Schormannra zúduló harag. Ugyanakkor látni kell, hogy ez egy hosszú, már 1992-ben elindult lejtmenet eredménye, amelyre már Juan Antonio Samaranch, majd Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tomas Bachot megelező elnökei is keresték a megoldást.

„Annika Schleu látványos betlije a tokiói olimpián csak az utolsó szög volt a koporsóban. Negyven év múlva már nem lesz itt az a generáció, amelyik még a televízió előtt ülve szurkolta végig ezeket a versenyeket, a felnövő generációkat pedig más érdekli. A lótartás, főleg a megfelelő tudásszinttel rendelkező lóállomány fenntartása túl drága, a nemzetközi szövetség nem tudott így bevonni új, valóban öttusanemzeteket. Nem véletlen, hogy a tagszervezetek nyolcvan százaléka szavazta meg az akadályversenyt – magyarázta a szakember.– A döntést nagyon rossz, autoriter stílusban hozták meg, azóta viszont a UIPM törekszik arra, hogy bevonják a sportolókat is az akadályverseny tesztelésébe, a sportág »öttusára szabásába«, és a kommunikáció is megfelelő. A kérdés eldőlt, a gond inkább az, hogy Magyarország az eddigi ellenérzések miatt eléggé le van maradva az átállásban, ezt is orvosolni kell.”