Öttusa: évente 5-6 pár futócipőt is elhasznál Simon Sarolta

Az utolsó pillanatban változott a program: hétfőn este, Simon Sarolta aznapi utolsó edzése alatt jelezte Belák János, a Csepel SE 25 éves versenyzőjének koordinálóedzője, hogy mégsem a csepeli strandon, hanem a válogatottal, a BOK-csarnokban edz kedd reggel az elmúlt idényben Gulyás Michelle mögött stabilan második számú női öttusázónk. Nincs egyébként még egy olyan sportág, amelyben szükség van olyan értelemben koordinálóedzőre, mint az öttusázóknál, ő fogja össze ugyanis a versenyzője felkészülését az összes versenyszámban, szervezi, rendszerbe illeszti az edzéseket, miközben a sportolónak van külön vívó-, úszó-, lövő-, futó- és lovasedzője is.

A laser run, vagyis a futás-lövészet kombinált szám edzésén látogattuk meg Simon Saroltát – azt cseppet sem bántuk, hogy ezért elég volt a Stadionokig menni –, s hamar érthetővé is vált, mi a különbség például a koordinálóedző és a lövőedző feladata között: míg Belák János a BOK-csarnokban felállított rekortánpálya befutójánál várta tanítványát és írta a részidőket, addig Tesánszky Mihály a lőállás mellett asszisztált.

„A kattanásokra figyeltem” – jelezte azért Belák is versenyzőjének, hogy bár nem látta konkrétan, mit és hogyan csinált a lőállásban, azt jegyzetelte, hány lövésből vitte be a szükséges öt találatot Simon két futóetap között. Éppen ezzel a versenyszámmal küzdött egyébként már az előző idényben is a párizsi olimpiára hajtó öttusázó – egy ideig nem volt külön trénere sem –, s most gőzerővel dolgozik a hibák kijavításán.

„Fiatalabb koromban Csepelen foglalkozott velem specialista, de egy idő után már nem volt ideje az öttusázókra. Később a KSI-s Karácsony Gyulával készültem, nagyon jó volt vele dolgozni, de nyugdíjba ment, ezzel pedig elfogytak a lehetőségeim. Az elmúlt években a koordinálóedzőmmel lőttem, és eleinte nem is tűnt úgy, hogy gondom lenne a versenyszámmal, de tavaly megmutatkozott a bizonytalanság, ezért kértem a klubomat, hogy keressünk szakembert  – magyarázta. Így jutott el Tesánszkyhoz, aki sok öttusázóval, így Marosi Ádámmal, Szép Balázzsal, Barta Lucával is foglalkozik. – Az öttusa más technikát igényel, mint a sportlövészet, beszéltem vele, és tetszett a felfogása. Az is, ahogy a tanítványaihoz viszonyul, ő pedig elvállalta a felkészítésemet. Nagyon elégedett vagyok a közös munkával, maximálisan odafigyel rám.”

De mit lehet még vajon csiszolni egy 25 éves öttusázó lövészetén? A beállást, a fegyverfogást, a kar emelését, a pisztoly elsütését, a mozdulatsor tudatos kivitelezését – lényegében mindent, hiszen ezen a szinten még ebben a sportágban is nüanszokon múlik a végeredmény.

„Könnyű elveszni a részletekben, az apróságok nálam sem voltak meg. Vegyük például a sütést: eleve rosszul fogtam a billentyűt, nem elég finoman húztam meg, inkább ütöttem. Az új edzőm hívta fel a figyelmemet például arra, hogy már emelés közben húzzam, és akkor még csak egyetlen mozdulatról beszélek. De ott van az is, hogy a beállásnál jelöljem be a helyet, ahova pontosan állni akarok... Milliméterek is számítanak – boncolgatta a problémakört a versenyző. – Ez lehetett a gond az idei Peridot-kupán is, sok ilyen újdonság nem került igazán a helyére ennyire gyorsan, nem ment még, hogy minderre egyszerre odafigyeljek versenyszituációban.”

Nemcsak a lövészet ennyire komplex, valójában mindegyik szakág, így a legegyszerűbbnek tűnő futás is. Ugyanis többfajta felületen, időnként kisebb lejtővel, emelkedővel tarkított terepen is rendezhetik a laser runt. A keddi tréningen is két pár cipő hevert az öltözőpad mellett: egy fehér a hosszabb távokhoz, és egy ciklámen a résztávokhoz – ezúttal inkább utóbbit használta.

„Előfordul, hogy edzés közben is cipőt cserélek. Egy öttusázó évente öt-hat pár cipőt is elhasznál, ezért fontos, hogy legyen erre szponzor, mert másképp nehéz jó minőségű felszerelést beszerezni, főleg, hogy ehhez jön még a téli-nyári sportruházat is – magyarázta Simon. – Van, ahol füvön, homokon, akár murván versenyzünk, úgyhogy kijárok hétvégén a Hármashatár-hegyre is futni, ami ebből a szempontból is segít, ráadásul szép környezetben, jó levegőn amúgy is könnyebben gyűlik össze a tizenöt-tizenhat kilométer.”

A budapesti szezonnyitó nemzetközi versenyen, a Peridot nyílt fedett pályás magyar bajnokságon, amely az országos bajnokság eredményét is adta az idén, összesítésben tizedik lett, a magyarok rangsorában pedig Gulyás Michelle mellett Réti Kamilla, Bauer Blanka és Barta Luca is megelőzte. A formaidőzítését azonban elsősorban az Európa-bajnokságra és a világbajnokságra hegyezte ki, a Peridot-kupára edzésből jött, könnyítése sem volt előtte, hiszen a női csapatnak nem volt válogatóverseny az esemény. Már a kairói világkupaversenyre is kissé másképpen készül – ott szeretne minél jobban teljesíteni, hiszen a sorozat döntőjén már olimpiai kvótát osztanak. Belák János szerint az a cél, hogy Simon Sarolta a két legjobb magyar női versenyző között legyen, de tanítványa azért hozzátette: sportolóként nem lehet úgy hozzáállni, hogy nem a legjobb akar lenni.