Postás vezetők csöngettek be – a 70 évet élő szegedi sportbázis legszebb pillanatai

Mors certa, hora incerta – a halál biztos, az órája bizonytalan. A latin mondás azért nem vonatkozik a múlt század egyik sikeres klubjára, mert a Szegedi Postás SK „halálának” órája biztos, bizonytalan viszont alapításának dátuma. Az Európa-bajnok kosárlabdázótól, Hódy Lászlótól örökölt zöld-fehér zászlón 1925 virít, míg a legendás sportriporter, Pluhár István 1941-ben megjelent Magyarországi sportegyesületek története című könyvében ez olvasható: „Alakult 1931. évben”. A korábbi alapítás valószínűbb, mert az 1920-ban áttelepült temesvári, illetve nagyváradi igazgatóság utódaként 1925-ben kezdett működni a Szegedi Postaigazgatóság.

A patinás klub Püspök utcai tekepályáján Vida János volt a legnagyobb sztár. A város közmegbecsülésnek örvendő úri szabója 1953-ban országos egyéni bajnok (886 fa) lett, egy évvel később pedig Csongrád megye a Bata Antal, Sárkány Ferenc, Vida János (mindhárom Postás), Oláh József (SZVSE) összetételű csapattal nyert aranyérmet.

Két kerékpáros hölgy is bedobta nevét az országos hírnév levelesládájába. A repülőversenyző Tóth Erzsébet 1950 és 1952 között volt a műfaj országos bajnoka, míg Fülöp Ilona országúton (20 és 30 km), továbbá hegyen (1953) bizonyult a legjobbnak.

A múlt század első évtizedeiben úri passziónak számított a vívás. A vagyonos társadalmi réteg tagjai Szegeden a Vívó Egyletben és a Testgyakorlók Körében sajátíthatták el a fegyverforgatás művészetét. A Tisza-parti városban a negyvenes években vált mai értelemben vett sporttá, köszönhetően a szegedi születésű Márki Ferencnek (1912–2008), aki a Toldi Miklós Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben neves mestertanárok, például Gellért Alfréd és Borsody László mellett működött. Márki Ferenc 1948-ban lett a Postás edzője, tanítványai közül Magay Dániel a kardcsapat tagjaként világbajnok (1954, Luxembourg) és olimpiai bajnok (1956, Melbourne), Örley Szabolcs kard egyéniben ifjúsági világbajnok (1954, Cremona), Juhász Katalin a tőrcsapat tagjaként olimpiai bajnok (1964, Tokió) és háromszoros világbajnok (1959, Budapest; 1962, Buenos Aires; 1967, Montreal) lett. Oktatói pályájának csúcsát az 1956-ig eltelt nyolc esztendő jelentette. Ereje teljében, 1957-ben mondott búcsút ősei földjének, és az 1956-ban az Egyesült Államokba emigráló Magay Dániel hívására San Franciscóban egyetemeken oktatta a vívást. Utolsó éveit a Colorado állambeli Boulderben töltötte, ahol számot vetett kalandos életével – emlékidőzítőként gyakran vett kezébe képeslapot.

„Kedves Feri bácsi! Köszönöm ezt az eredményt. Ez kizárólag Feri bácsin múlott. Üdvözlettel: Dani”; „Első levelezőlapom szeretett mesteremnek. Szabolcs. Cremona, 1954. április 16.” Elérzékenyülve olvasta legkedvesebb tanítványai elismerő sorait, közben a Postás Kossuth Lajos sugárúti kokszkályhás vívótermére gondolt, amelyben meleg víz sem volt. Eredmények viszont voltak: ragyogók, fényesek, felejthetetlenek.

Olimpiai és világbajnoki aranyak ide, országos bajnoki címek oda, a képzeletbeli házi népszerűségi versenyt fölényesen nyerték volna a kosarasok. A férfiak az 1948–1949-es idényben legjobb eredményüket elérve az ötödik helyen végeztek az NB I-ben. A szakosztály méltán pályázhatna minden idők legjobb vidéki nevelőegyesület címre, ugyanis az 1955-ben Európa-bajnokságot nyerő férfi kosárlabda-válogatott tagjai közül Hódy János, Hódy László és Greminger János a klub Hunyadi téri „bázisán” kezdte pályafutását.

Valamennyien mentoruknak tekinthették a tizenkilencszeres válogatott olimpikont, az 1948-as londoni ötkarikás játékokon is szereplő Halász Jánost, továbbá Csiszár Imrét, aki nemcsak a palánkok alatt, hanem a Szegedi Dózsa ob I-es (1953, 1954) vízilabdacsapatának centereként a vízben is villogott. A társak közül Faragó József és Merényi Kálmán is viselte a kosárlabda-válogatott mezét.

A válogatottak sorát felnevelő szakosztály egy országos csúcsot is elkönyvelhet, mégpedig a legnagyobb különbségű győzelem kategóriában: 1946 áprilisában a Szegedi Postás 119:6-ra győzte le a Kiskunfélegyházi Vasast, a gazdag ponttermésen Kemény-Kersch László (50), Makhult Mihály (27), Szamosi László (20), Zsabka Endre (14), Császi Sándor (6) és Greminger János (2) osztozott.

Eredményesség tekintetében a nők az 1949–1950-es bajnokságban elért bronzérmükkel múlták felül klubtársaikat. Az ötvenes évek első felében három szegedi csapat szerepelt az élvonalban. Valamennyi a Klebelsberg-féle iskolaépítési program ötezredik objektumaként, 1930-ban felavatott Rókusi Általános Iskola tornatermében fogadta ellenfeleit. Emlékezetesek a szombati kosaras esték, amelyeken a Postás női és férfibajnokija után a Honvéd játszotta a főmeccset, soraiban az időközben piros-fehér mezbe öltöztetett Faragóval, Merényivel és Ribizsár Gyulával. A zsúfolásig telt szűkös teremben a „kézi vezérlésű” eredményjelző olykor a pályaválasztó javára tévedett.

Labdarúgásunk életében 1951 éles határvonal. Az alszövetségeket váltó megyei szövetségek ebben az évben szervezték meg először a megyei bajnokságokat. A szovjet mintájú tavaszi–őszi bajnoki rendszer első győztese a Postás volt. Makhult Béláék sporttörténelmi tettének értékét növeli, hogy két NB I-es csapat tartalék gárdája is a vert mezőnyben végzett. A végeredmény: 1 Postás 44, 2. Sz. Honvéd II 43, 3. Hódmezővásárhelyi Dózsa 42, ...7. Sz. Petőfi II 29 pont.

A kilencvenes évek krízishelyzeteire érzékeny, kis költségvetésű szakosztályok 1995-ben is helytálltak. A férfi tekézők a negyedik, a nők az ötödik helyen végeztek a Szuperligában, a kosarasok NB I-esek maradtak és a vívók is jó eredményeket értek el az országos versenyeken. A május utolsó napján megtartott elnökségi ülésen a 70. születésnap megünneplése helyett a postaigazgatóság vezetősége a déli órákban bejelentette, hogy a jövőben nem támogatja a sportkört, mert „...amíg egyes helyeken létszámleépítéseket kell eszközölnünk, nem fordíthatunk forintmilliókat a szakosztályok támogatására”...

Postás vezetők csöngettek be az országos hírű sportolóiknak.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 25-i lapszámában jelent meg.)