Szász-Kovács Emese riói aranyát éveken keresztül nem követte újabb érem nagy versenyen női párbajtőrben – egészen a krakkói Európai Játékokig, ahol nagyon közel állt a győzelemhez csapatunk: a Büki Lili, Kun Anna, Muhari Eszter, Wimmer Dorina alkotta kvartett mindössze egy tussal kapott ki a fináléban a franciáktól.
Ott, Lengyelországban összeállt minden, mert azt már jó ideje mondogatják a szakemberek és a maguk a vívók is, hogy az együttesben több van, mint azt az eredmények mutatják.
„Nem tudom megmondani, mi állt össze Krakkóban, mert én eddig is azt éreztem, hogy a csapat már összenőtt, összeérett – mondta el Muhari Eszter. – Az viszont tény, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokat voltunk együtt, még inkább összeszoktunk, ismerjük már egymás minden mozdulatát, sőt, azt is, milyen érzések vannak a másikban. Emellett sokat számított, hogy ezúttal akkor sem adtuk fel, amikor az ellenfél elhúzott hat-hét tussal, korábban talán nem voltunk ennyire erősek. Jó ideje úgy érezzük, ott vagyunk a legjobbak közelében, csak valahogy sohasem jött ki a lépés eddig. Az Eb-ezüst kapcsán viszont azt érezzük, az érem egy új kezdet lehet – motiváltak vagyunk, a siker visz minket előre.”
A vb-n már a nyolc közé jutással nagyot léphet előre a gárda, hiszen tavaly a 15. helyen végzett Kairóban, igaz, az ukránok ellen minden tudásukra szükség lesz a győzelemhez – ha Milánóban is összeáll minden a nyolcaddöntőben, a négy közé kerülésért valószínűleg a világelső Dél-Korea következik.
Ami a fegyvernem férfivonalát illeti: nos, egyre feljebb kúszik a világranglistán egy csapat.
Egy csapat (igaz, más összetételű volt, mint a mostani), amelyik lemaradt a tokiói olimpiáról – hogy azután a kudarcból is tanulva új embereket a soraiba illesztve felküzdje magát a mélyből.
Egészen a világranglista 3. helyéig.
És Európa tetejéig.
Ezt az együttest négy nagyszerű vívó alkotja, Dancsházy-Nagy Tamás fegyvernemi vezetőedző kiváló csapattá gyúrta Siklósi Gergelyt, Andrásfi Tibort, Koch Mátét és Nagy Dávidot – nekik, hangozzék ez bármilyen furcsán, talán csak a koruk jelenthet (némi) akadályt.
Merthogy a párbajtőr nem a fiatalok sportja, a magyar válogatottat pedig jelenleg egy 25, egy 24 és két 23 esztendős vívó alkotja, ám hogy tehetségesek, azt egyértelműen mutatja, hogy a szezon során begyűjtöttek egy vk-aranyat, no meg az is, hogy a krakkói Európai Játékokon a dobogó felső fokára állhattak.
S hogy mi történt az Eb-győzelem óta?
„Munka, munka, munka – jelentette ki Dancsházy-Nagy Tamás. – Egy pénteki napon győztünk, szombaton hazautaztunk, vasárnap mindenki kimosta a koszos ruháit, és hétfőn már Hódmezővásárhelyen találkoztunk: ott főleg a szinten tartás és a különböző taktikai jellegű feladatok elvégzése volt napirenden. Aztán következett egy hét Tatán, ahol már a terhelés és a mennyiség is jelen volt, majd az utolsó napokban Budapesten edzettünk. Fizikailag és mentálisan is nagyon nehéz így, a szezon legvégén nekifutni még a világbajnokságnak, de mindenki hasonlóan nagy menetben van – az európaiak főleg a hirtelenjében beiktatott egyéni Európa-bajnokság okán. Tart még a lendület, ám már nagyon figyelnünk kell arra, hogy az erőinket a feladatokra összpontosítsuk. Úgy látom, hogy a fiúk nem teherként cipelik az Eb-aranyat, de hogy valóban így van-e, azt majd a vébé után megmondom... Amit most tudok: becsülettel, tisztességgel dolgoztunk, ezek a srácok tényleg mindig akarnak. Sohasem láttam még rajtuk, hogy könnyedebben akarják venni a munkát. Fiatalok, tettre készek, bizonyítani akarnak.”
Ezt már az egyéni viadalokon is megtehetik a mieink – a mezőny nagysága és sűrűsége miatt képtelenség esélyt latolgatni, ám az is igaz, hogy nem számítana meglepetésnek, ha a négy magyar közül bármelyikük odaérne valamelyik érmes helyre.
Ami a csapatot illeti: minden bizonnyal nemcsak mi, hanem a srácok is meglehetősen csalódottak lennének, ha nem jutnának a négy közé Milánóban (ehhez előbb az izraelieket, majd minden bizonnyal a venezuelai–spanyol meccs győztesét kell megverni), a Siklósi Gergely vezette kvartettért jövő szombaton szoríthatunk.