A futballrajongó Szebényi Dániel legendákkal beszél közös zenei nyelvet

– Egy interjúban korábban billentyűs-énekesként aposztrofálta magát. Ez a sorrend felcserélődhet valamikor?
– Mindkettő ugyanolyan fontos részét képezi az életemnek, párhuzamosan van jelen nálam.

– Volt olyan pont, amikor rájött, elég jó abban, amit csinál?
– Nem szoktam ezen gondolkozni, inkább folyamatosan keresem a fejlődési és az előrelépési lehetőségeket. Szerencsés vagyok, hogy olyan, a saját területükön elképesztően magas minőséget képviselő, bámulatos kvalitású zenészekkel oszthatom meg a színpadot, mint amilyen Tátrai Tibusz, Borlai Gergő, Gotthárd Misi és még sokan mások. Nagyon inspiráló és családias ez a közeg.

– Könnyű volt rajongóból kollégává átvedleni?
– A rajongói mentalitás a mai napig megvan bennem. Amikor például újra találkoztunk Gary Willisszel, ugyanúgy átmentem „fanboyba”, ez az élet része marad. Vagy amikor Tibusz belekezd a Little Wingbe, mindig elered a könnyem. Velük, rajtuk nőttem fel, ha sikerül túllépni a gyermeki félénkségen, akkor ez a helyzet inkább segít, mert ismerős az a nyelv, amit beszélnek zeneileg. Az első beszélgetés óta olyan velük a kapcsolatom, mintha nagyon régóta ismernénk egymást.

– Rengeteg projektben vett részt, melyik hozta meg az országos ismertséget?
– Viszonylag fiatal korom óta aktív vagyok, az biztos, hogy a legnagyobb, országos hírű produkció a Kowalsky meg a Vega volt. De említhetem az Ocho Machót, rengeteget játszottunk Freddie-vel, Király Viktorral, Téglás Zolival, az Ignite énekesével is dolgoztam együtt. Egyébként nem tudom, hogy tartok-e már ott, ami a kérdésében szerepel. Kétségtelen, egyre sikeresebbek vagyunk, így, többes számban – abban is, hogy megtaláljuk azokat, akiket érdekel, amit csinálunk.

– Vannak pillanatok, amikor új motivációt kell találnia, mert belefásult a munkába?
– Hogyne, sőt, ugyanazok a kihívások jönnek szembe, amelyek, mondjuk, egy sportolónál is. Sokszor a sétában, a sportban, néhány napos utazásban találom meg a motivációt, máskor múzeumba megyek. Nem vagyok sportos alkat, de érzem a jótékony hatását, amikor elmegyek edzeni, vagy felsétálok a János-hegyi kilátóhoz és vissza.

– Új formációjuk, a  godfater. zenekar nevezhető a kultikus szupergroup, a BoomBoom örökösének?
– A történelmet nem lehet megkerülni, a BoomBoom nagy hatású zenekar volt mindannyiunk életében, akik Tibusz és Gergő mellett játszunk a bandában. Én nem utódként tekintek az együttesünkre, hanem új fejezetként, ettől persze még a hatások benne vannak, és ehhez mi is hozzátesszük a magunkét. Így lesz izgalmas az egész, bár azt még nem tudjuk, milyen irányba megyünk el – a lehetőségek végtelenek.

– Áttörhetik a falat a populáris és a minőségi zene között?
– A jó dolgok utat törnek maguknak, megfejthetetlen, mi az, amire az emberek vevők, és nem is akarom megmondani nekik, hogy mi a jó. Tudjuk, hogy hangos gitárok vannak a műsorban, igyekszünk jó melódiákat írni, és úgy eljátszani a dalokat, ahogyan el kell. Folyamatosan ugyanazzal az energiával dolgozunk tovább, és igénybe veszünk minden segítséget, hogy az egyre fiatalabb generációk is meghallhassák a dalainkat.

– Lehet, hogy azért lesznek népszerűbbek a BoomBoomnál, mert a dalaik nagyobb része magyar nyelvű?
– Kitétel is volt az elején, hogy a saját dalaink csak magyarul szóljanak. Az emberek Magyarországon magyarul gondolkodnak, éreznek, álmodnak, számolnak és ezen a nyelven élik át az élményeiket. Nekem is ez az anyanyelvem, ezen tudjuk a legjobban megérteni egymást, a népszerűségi kérdésnek ez is része.

– Lámpalázas típus?
– Változó, az új kihívásainknál azért lámpalázas vagyok, és van olyan nagyobb koncert, amelyet gyermeki izgalommal várok. Mostanában majdnem mindegyik ilyen, hiszen a világ legjobb érzése összegyűlni a barátainkkal és közösen muzsikálni. Amikor tavaly bemutatkoztunk a godfater.-rel a Barba Negrában ezer ember előtt, kicsit betojtam, elgondolkodtam, mi fog most történni, aztán megtanulja az ember kezelni az ilyen helyzetet is.

– Mennyivel másabb csak zongorázni, mint zongorázni és énekelni?
– Már 14 éves korom óta zongorázom, énekelek és vokálozom, de leginkább otthon. Teljesen más, amikor az ember kijön előre, előtte van a mikrofon, abban van némi felelősség. Egyébként az a különbség, hogy amikor csak zongorázom, nem kell extra helyet felszabadítani az agyban, mert együtt úgy működik, hogy száz százalék zongora és száz százalék ének. Amikor énekelek is, sokkal nyitottabb vagyok a külvilágra, szélesebb lesz az érzékelés már attól, hogy nem hajtom le a fejem.

– A saját bőrén hogy érzi, milyen most zenésznek lenni Magyarországon?
– Egyre jobb. Ahogy fejlődik az ország, egyre több a lehetőség, és amióta én élek, nem volt még ennyi aktív, nagyszínpadokat megtölteni képes zenekar. A nagy nemzetközi turnékra mindig kapunk meghívást, erre van is igény, ki tudják fizetni a jegyet az emberek, kulturális támogatásból egy csomó fesztivált megvalósíthatnak, ez nem így volt tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt. Egyre több zenei iskola, magániskola van, annak örülnék a legjobban, ha a közoktatásban még nagyobb helyet kapna a zene, és olyan fontos lenne, mint például a test rendben tartása. Budapesten sok új koncertterem jött létre, ott van a Budapest Park, nagyobb helyre költözött a Barba Negra, és akkor a nagy vármegyeszékhelyekről még nem is beszéltem. Delov Jávor barátom mondta egyszer, az a jó, ha a nagyok igazán nagyon nagyok, mert akkor a kisebbek is nagyobbak, így van meg az igazi lehetőség a fejlődésre.

– A sport milyen szerepet tölt be az életében?
– Régen nagyon sokat fociztam, emellett hatalmas foci- és olimpiarajongó vagyok. A világesemények vagy a Bajnokok Ligája mellett kiskoromban a magyar NB I-et is néztem, de aztán ez kikopott. Egyébként nagyon szeretem a Formula–1-et, amit fizikai, mentális és technikai szempontból is nagyra értékelek, el sem tudom képzelni, milyen agyuk van a versenyzőknek. Kimi Räikkönen mellett Sebastian Vettel volt a nagy kedvencem, most jó időszakot élek, mert jelenleg Max Verstappen sikeréért szorítok. Inkább nézője vagyok a sportnak, a mozgás egészségügyi célú nálam, néha összegyűlünk a haverokkal focizni, de ez sem gyakori manapság. Kiskoromban imádtam az ötvenes-hatvanas évek futballját, Puskásék korszakát a Real Madriddal, az Aranycsapattal. Rengeteg videókazettám volt meccsekről, gólokról, közvetítésekről. Rongyosra néztem egy műsort, amelyben a vébék történetének legnagyobb góljait mutatják be, ebben szerepeltek Albert Flórián és Bene Ferenc találatai is. Gyerekként a Nemzeti Sport olvasása is elmaradhatatlan része volt a mindennapjaimnak.

– Miben látja a legnagyobb különbséget a régi idők futballja és a mostani között?
– Vadregényesebb volt akkor, ma már sokkal inkább versenysport, nincsenek benne dohányzó és iszogató fazonok. A sportot körülölelő technika változott leginkább, az emberi testet egyre jobban ismerjük, ezért az edzés, a táplálkozás is változik, és sokkal inkább programozhatóvá válik. A játék lassabb volt, talán kevésbé taktikus, most már minden ki van számítva. Egyre több a pénz a sportágban, beférkőzött az üzlet, ez egyébként hasonlóan működik a zenében is.

– Volt kedvenc futballistája, csapata?
– A kvalitásokat tekintve Lionel Messi és Cristiano Ronaldo elképesztő, Zlatan Ibrahimovic meg hatalmas karakter, óriási rajongója vagyok. Erling Haaland szintén brutális, fiatal, mindent letaroló, olyan statisztikai mutatói vannak a gólszerzés terén, mint a régi nagyoknak. A focicsapatok közül viszont már csak a magyar válogatottat követem.

– Ön is érzi, hogy nemzeti csapatunk közeledett a nemzetközi élmezőny szintjéhez?
– Még emlékszem arra, hogy több mint húsz évvel ezelőtt barátságos mérkőzést játszottunk a németekkel, és ahogy kimentem a mosdóba, mindig kaptunk egy gólt, kettő öt lett a vége. Azt csináltak velünk, amit akartak. A 2016-os Eb óta érezhető a változás, két éve már döntetlent játszottunk a németekkel az Európa-bajnokságon, pariban voltunk velük és majdnem továbbjutottunk a halálcsoportból. Magyar játékosok kerülnek nagy nemzetközi klubokhoz, remélhetőleg egyre többen lesznek, és akkor a horvátokhoz hasonló útra léphetünk. Anglia a foci egyik őshazája, Szoboszlai Dominik Liverpoolba szerződött, ahol Beatles-szintű a láz a labdarúgás iránt, ráadásul hetvenmillió euróért, ami önmagában is hatalmas összeg. Óriási büszkeség, hogy van az országnak ilyen fiatalon ennyire magas szinten teljesítő játékosa.

– Megfordulnak a koncertjeiken sportolók?
– Igen, Hrutka János korábbi labdarúgó, aki nagy Ocho Macho-rajongó, vagy Vajda Attila olimpiai bajnok kenus. És a debreceniek: Bernáth Csabi, Böőr Zotyó, Sándor Tomi – Dombi Tibitől mezt is kaptam. Kétszer is játszottunk a Kowalsky meg a Vegával a debreceni öregfiúk ellen, az egyik alkalommal még gólt is lőttem.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július 29-i lapszámában jelent meg.)