Csúnya öregedés – L. Pap István jegyzete

Ha minden igaz, 45 sportágnak tapsolhatunk öt év múlva Los Angelesben a XXXIV. nyári olimpiai játékokon. Ez még akkor is 35, ha a NOB számolja, nála ugyanis például az úszással együtt a műugrás, a szinkronúszás és a vízilabda (nem beszélve a nyílt vízi úszásról) „vizes sportok”, a gumiasztalt és a ritmikus gimnasztikát pedig tornának tekinti.

Legújabban a flag football (ugye, mindenki tudja, mi az?) és a legalább felénk is ismert fallabda lett a program része, most éppen újra bekerült a baseball/softball, de valami azt súgja, lesz még kívül is, lacrosse-mérkőzéseket legutóbb hetvenöt éve láthatott, aki már akkor is élt (ráadásul csak bemutatóként), krikettet pedig senki, hiszen 1900-ban tűnt fel a párizsi műsorban, és az idén januárban 119 évesen elhunyt francia André nővér, a világ addigi legidősebb embere is csak négy évvel később született meg.

Los Angeles London és Párizs után lesz a harmadik triplázó házigazdaként, először 1932-ben mutatta meg magát a világnak, amikor a nagy gazdasági világválság szorításában is szintet lépett rendezésben és létesítményekben, ráadásul kitalálta az olimpiai falut, 1984-ben pedig egy bizonyos Peter Ueberroth nevű üzletember a hálás NOB-nak bebizonyította, hogy tisztán piaci alapon is tető alá hozható egy ekkora gigarendezvény.

Pedig az még nem is volt ennyire giga. 1932-ben tizenhat (plusz két bemutató, az amerikai futball és éppen a lacrosse, no meg a művészeti versenyek) sportág 1332 sportolója gyűlt össze, 1984-ben pedig 25 (plusz a bemutató tenisz és baseball) sportág 6800 képviselője vitézkedett Kaliforniában, mi, ugyebár, csendben itthon bojkottáltunk. Öt év múlva minden fontosabb adat majdnem a duplája lesz az 1984-esnek, ami a NOB által erőltetett résztvevői plafon ismeretében mindent jelent a hagyományos sportágaknak, köztük a mi évszázados kedvenceinknek, csak jót nem.

Az öttusa örül, hogy él, a vita már rég nem a lovagláson megy, hanem az is boldogsággal tölti el a nemzetközi szövetséget, hogy nem dobták ki akadálypályástul a programból, a súlyemelés is megúszta, de ennek nem kell örvendeznünk, hiszen szóljon, aki lát magyar súlyemelőt, az ökölvívás pedig csak abban az esetben lehet 46. sportág Los Angelesben, ha addig sikerül felépítenie egy normális világszövetséget, mert az az egy biztos, hogy a jelenlegi IBA még fizető nézőként sem lehet ott a 2028-as játékokon. Sebaj, lesz helyette flag football.

A mostani olimpia már csak nyomokban emlékeztet arra a csodára, amelyikbe beleszerettünk. És hiába a sűrű, kapkodó ráncfelvarrás, lássuk be, csúnyán öregszik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!