Több mint 150 éves a Nemzeti Tornacsarnok, Budapest legrégebbi fedett sportlétesítménye

A Budapest egyesítése előtt három esztendővel, 1870-ben átadott Nemzeti Tornacsarnok volt az első fedett létesítmény, amelyben bárki hódolhatott a testgyakorlásnak – hangsúlyozottan bárki.

Korábban, a XIX. század elején ismeretlen fogalom volt az egyesületek szervezte sporttevékenység Magyarországon, gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós angliai utazásai során ismerkedett meg a lovaglásnak és a vívásnak már kifejezetten testedzésre használt formájával. Persze kizárólag az arisztokraták tölthették idejüket a lovassporttal és a külföldi vívómesterektől vett leckékkel, a főúri sarjak igényére jött létre 1824-ben a Pesti Nemzeti Vívóda, majd 1858. január 7-én a felsőbb körök közéleti szenzációjaként nyitotta meg kapuját az Ybl Miklós tervei alapján megépült Nemzeti Lovarda, amely korabeli sportkomplexum volt a maga lovaglócsarnokával, pisztolylövöldéjével, tornatermével, s a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségekkel, lakásokkal, istállókkal.

A Nemzeti Múzeum mögötti terület, a pesti Ötpacsirta utca (ma a VIII. kerületi Pollack Mihály tér) egyre jobban felértékelődő környék volt, a Nemzeti Lovarda központi elhelyezkedése, reprezentatív kialakítása vonzotta az előkelőségeket. Nem csoda, hogy a kiegyezés után, az emigrációból hazatérő művelt ifjak a külföldről hozott tornamódszereiket is ezen a környéken nyitott csarnokban szerették volna meghonosítani. Két orvos, Bakody Tivadar és Szontágh Ábrahám 1863 januárjában kérvényt intézett a Helytartótanácshoz, hogy Pesti Tornaegylet néven testgyakorló kört hozhasson létre, de miután 1866-ban végre megkapta az engedélyt, saját helyiség híján az Ötpacsirta utcában csak egy kocsmához tartozó istállóból átalakított teremben gyakorlatozhatott. Az áttöréshez egy agilis gróf, Széchelyi István fia, Széchelyi Ödön kellett, aki 1866-ban önkéntes tűzoltóegyletet alakított, s a két, gyakorlótérre vágyó szervezet egyesülésével létrejött Nemzeti Tornaegylet már megfelelő érdekérvényesítő képességgel harcolt egy modern csarnok felépítéséért.

A sportszerető Szentkirályi Móric, Pest utolsó választott polgármestere hathatós segítségével a Nemzeti Tornaegylet országos gyűjtést indított, a főváros tisztes segítséget adott, és még Deák Ferenc is kieszközölt a parlamentben 5000 forintos segélyt az építkezésre. Ebből a Nemzeti Tornaegylet telket vásárolt az Ősz utca 17. alatt (ma Szentkirályi utca 26.), és 1870 márciusában a közgyűlés elhatározta: a legsürgősebben felépíti a tornacsarnokot. Ugyanennek az esztendőnek a decemberé­ben már állt is a bécsi építész, Otto Wagner megbízottja, a később bérpaloták építésében szép karriert befutó Kallina Mór tervezte épület. Az olasz reneszánsz palotákat idéző impozáns létesítményben vívóterem, könyvtár, tanácsterem, tornaterem, több öltöző, szertár, lakás is helyet kapott. A nagy tornacsarnokban egyszerre 150–200 tornász gyakorolhatott a 9-9 nagy ablakon beáramló fényben, mutatványaikat a nézők a karzatról figyelhették.

Pesten és Budán nem volt korábban hozzá fogható fedett sportterem, amely elsőként és hosszú ideig egyetlenként bárkit fogadott, az atlétákon, tornászokon, vívókon, sportlövőkön kívül nyáron az udvarán a teniszezőket, télen a korcsolyázókat várta. A magyarországi testnevelés szempontjából a legfontosabb mégis, hogy itt indult el a hazai magyar nyelvű tornatanítói képzés, amelyre 1881-ben felvételt nyert az első női hallgató.

A Vasárnapi Ujság 1891. május 24-i számában így írt a Nemzeti Tornacsarnokban folyó életről: „A Szentkirályi-utczában álló díszes épület, melyből, mint az anyakasból a méhrajok, legtöbb tornaegyleteink, a torna-tanítók tekintélyes raja kiszármaztak, csak 1870-ben nyílhatott meg. 118 ezer forintba került, melyhez az állam 20, a főváros 10 ezer forinttal járult. Maga a tornacsarnok 550 négyszög méter területű, a vívó terem pedig száz 40 négyszög méterre terjed, s meg vannak minden szükséges mellékhelyiségei és kitűnő fölszerelése. Ma tanítók és felnőttek 1725-en tornáznak itten, hetenkint 75 leczkén, hat férfi és egy nő tornatanitó alatt. Ezenkívül heti két órában a tornatanító-jelöltek és felnőtt egyesületi tagok vívnak. A tornatanítási tanfolyamban a tananyag a testgyakorlatokon kívül a torna történetét, rendszerét, módszerét s a torna-tanításra készülés gyakorlati oldalát öleli föl, úgy szintén a szakmába vágó boncztani s egy év óta a vívást s az önkénytes sebesült vivők tudnivalóit. A tornászás elterjedéséről tájékoztat, ha fölemlítjük, hogy Magyarország 177 iskolájában ez idő szerint 40 233 növendék tornázik, 110 iskolának van téli és nyári, 46-nak csak nyári, 20-nak pedig csak téli tornahelyisége.”

A földszinti 30 méter hosszú, tágas nagycsarnok talaját „vastagon sós-kavicsos cserforgács borította”, sorakoztak rajta a tornaszerek (gyűrű, nyújtó, korlát, bak, rohamdeszka), s itt gyakorolhatták a magas- és távolugrást is. Az épületben rendezett legnagyobb esemény évről évre az úgynevezett dísztornázás volt, ilyenkor a karzaton előkelőségek taposták egymás sarkát. Még az osztrák császár és magyar király, Ferenc József is járt a csarnokban 1886-ban, de megtisztelte jelenlétével a „dísztornázókat” József főherceg, Tisza Kálmán miniszterelnök, több miniszter, a főváros polgármestere és főkapitánya is. Sőt, 1895 decemberében a Nemzeti Tornacsarnok épületében tartotta alakuló ülését az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság (a mai MOB) is.

Az első világháborúban kiürült a ház, a testedzők katonának álltak. A háború után átalakították a tereket, de a funkciója megmaradt: olyan híres, olimpiai bajnok vívók iskoláztak itt, mint Kabos Endre, Piller György, Tersztyánszky Ödön, Petschauer Attila.

Az utolsó tornaórát 1942-ben tartották a csarnokban, a második világháborúban az épületet bombatalálat érte, a Nemzeti Tornaegyletet 1949-ben feloszlatták. Szinte az utolsó pillanatban mentette meg a pusztulástól a Szentkirályi utcai palotát az OKISZ (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetsége), amely az 1952-ben megalakult Spartacus Sport Clubot költöztette bele, a házat részben felújították, a termeket parkettával borították, meleg vizes öltözőket alakítottak ki a szakosztályoknak.

Az egykori tornacsarnok jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tulajdona, a tantermeket, irodákat, a három nagy tornatermet az egyetem oktatói és hallgatói használják. És használják még a továbbiakban is – az Építészfórum honlapjának beszámolója szerint az egyetem józsefvárosi campusfejlesztésének keretében mégsem bontják le az egykor a Magyar Rádió használatában lévő, a Nemzeti Múzeum mögötti Múzeum utca, Pollack Mihály tér, Bródy Sándor utca, Szentkirályi utca által határolt tömbben lévő épületeket. A november 13-án megjelent uniós közbeszerzési értesítőben szerepel a Szentkirályi utca 26. alatti épület, vagyis a korábbi Nemzeti Tornacsarnok áttervezéséről, felújításáról szóló közbeszerzés eredménytájékoztatója, amelyből kiderül, hogy az egyetem október 24-én kötött szerződést a feladat elvégzésére a 4D Építész Stúdió Kft.-vel.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 11-i lapszámában jelent meg.)