Párizs 2024: Látom, mit érhet el a magyar parasport – Szabó László

– Kétezertizenöt nyarán lett a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, így a párizsi lesz a harmadik nyári paralimpiája. Mennyiben lesz más, mint az előzők?
– A 2016-os riói játékok előtt egy évvel lettem elnök, így azt az elődömtől átvett paralimpiának tekintem, Tokió viszont 2021-ben már teljes egészében az én felelősségem volt: kimagaslóan sikeresen szerepeltünk, a magyar parasport aranycsapata térhetett haza – mondta a Nemzeti Sportnak Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke. – Ezt az eredményt megtartani sem rossz, és megközelíteni sem utolsó, de egy sportvezető nem tűzhet ki más célt, mint hogy legközelebb még sikeresebb legyen. Persze látom az üvegplafont, ameddig a magyar parasport elérhet, de a sport logikája csak az lehet, hogy egyre sikeresebbek legyünk, így ez a célunk Párizsban is. Rio és Tokió – sőt, a téli paralimpiák, Pjongcsang és Peking – után nekem ez lesz az első paralimpiám Európában, ami nem csak kulturális kérdés. Óhatatlanul nagyobb figyelmet kap a paralimpia, ha ezen a kontinensen rendezik, talán mert ugyanaz az időzóna, és szurkolóként is könnyebb kijutni Párizsba. Ez pluszizgalmat ad, és bízom benne, hogy egyszer Budapest is – együtt az olimpiával – megrendezi az eseményt.

– Jelenleg tizenkét kvótánk van a párizsi paralimpiára. Elégedett a számmal?
– Tökéletesen! Ez a tizenkét kvóta azt jelenti, hogy a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság ennyit már visszaigazolt, és nagyjából harminc további kvóta is várható a világranglista-pontszámok és a sportolóink tudása alapján. Illetve helyesebb, ha úgy fogalmazok, meglepetés lenne, ha nem szereznénk meg. A kvalifikációs időszak még tart, hátravannak versenyek, amelyeken pontokat lehet gyűjteni, így április végére a kvótaszám nagyjából negyven körül lesz. Utána jönnek a szabadkártyák, a lobbi és a sportdiplomácia, így április és július között még beeshet néhány újabb kvóta.

– Vannak magyar presztízssportágak?
– Hagyományosan öt olyan sportág van, amelyben a legsikeresebbek vagyunk, ezek az úszás, a vívás, a kajak-kenu, az asztalitenisz és az atlétika. Ezen sportágakban összeáll minden: a hátterük stabil, jól tudunk együttműködni a hazai szövetséggel, a sportolói létszámuk megfelelő, rendszeresen edzőtáboroznak, és van húzósportolójuk, mint az atléta Ekler Luca, az úszó Illés Fanni, Pap Bianka és Konkoly Zsófia vagy a kajakos Kiss Péter, akik a nemzetközi elitben, annak is a tetején vannak.

– Egyéniben jól állunk, de mi a helyzet a csapatsportágakkal?
– Látok fejlődést, de tény, ezen a téren nem vagyunk olyan erősek. Van három olyan paralimpiai csapatsportág, amelyben a nemzetközi szint nekünk most biztosan elérhetetlen, ez a kerekesszékes kosárlabda, a kerekesszékes rögbi és a vakfoci. Vannak válogatottjaink, de hiányzik a megfelelő létszám és háttér, így az eredmény sem elvárható, távol van a nemzetközi mezőny. Van viszont két sportág, az ülőröplabda és a csörgőlabda, amelyben belátható időn belül meg lehet közelíteni az elitet. A férfi csörgőlabda-válogatottunk fiatalítás után a C-csoportos Eb-ről feljutott a B-be, a lányok pedig részt vehettek a paralimpiai kvalifikációs tornán.

– És az ülőröplabda?
– Abban sem rosszak a kilátások, 2019-ben Budapesten Európa-bajnokságot rendeztünk mindkét nemben, aktív tagjai vagyunk a nemzetközi közösségnek, Kertész Róbert személyében pedig van egy nemzetközileg kiemelkedő sportolónk, elvileg tehát sok minden adva van. Ha lesz energia és kitartás, akkor lesz esély a kijutásra a 2028-as Los Angeles-i paralimpiára. Egy biztos, nem adjuk fel. Illetve hagyományosan lesz női tőr- és párbajtőr, valamint asztalitenisz-csapatunk is, de szomorúan látom, hogy az úszóváltónk, amely Tokióban hosszú idő után állt össze és ötödik lett, ezúttal aligha fog összejönni, amit visszaesésként értékelek.

– A 2024-es paralimpia egyre közelebb van, de a jövőt mennyire kell tervezni? Mennyire kell Párizson túllátni?
– Nincs megállás, folyamatosan tervezni kell a jövőt, ilyenkor már látni kell, és nagyjából látjuk is, hogyan tudunk majd ráfordulni a 2028-as Los Angeles-i paralimpiára. Mint ahogy Tokió után is láttuk, hogy az érmesek közül egyedül a vívó Dani Gyöngyi nem lesz ott Párizsban, miután visszavonul, most is úgy látjuk, hogy a jelenlegi csapatból három-négy versenyző fogja csak abbahagyni a versenyzést.

– Elnökként milyen a kapcsolata a sportolókkal?
– Igyekszem mindenkivel, egytől egyig nyugodt és bizalmi kapcsolatot tartani. Beszélünk telefonon, beszélgetünk a közösségi médiában. Megvan tehát a személyes nexus, van, akinél erősebb, van, akinél kevésbé, bízom benne, hogy a többségük esetében ez kölcsönös szimpátiával is társul. Figyelek arra, hogy egy átlagos sportvezető–sportoló viszonynál több és szorosabb emberi kapcsolat legyen köztünk, mert szerintem ez az alapja annak, hogy olykor nehéz dolgokról is tudjunk beszélni. Mert nemcsak arról kell, hogy minden jó, és rendben zajlik a felkészülés, hanem a nehézségekről is, hogyan jelenik meg eseményeken, esetleg miért nem veszi fel a telefont, miért nem azt tette, ami a csapat érdeke lenne. Néha erről is tudni kell beszélni, ehhez pedig hiteles, bizalmon alapuló kapcsolat kell.