Pszichothriller vonaton, sakktáblán – Szurmay-Palotai Piroska és a Mesterjátszma kihívása

– Van kedvenc partija?
– Inkább motívumokat említenék, a sakk ugyanis taktikai motívumokból épül fel. A játékos azt elemzi, hogy az adott állásból mit lehet kihozni, s ahhoz igyekszik megkeresni a lépések megfelelő sorrendjét.

– Említ egyet?
– Nagyon szeretem a fojtott matt motívumot, amikor a huszár úgy ad mattot, hogy az ellenfél királyát a saját figurái veszik körül, elzárva előle a menekülés útját.

– Ilyen parti nem került be a filmbe.
– Mert ennyire nem kaptam szabad kezet. Tóth Barnabás rendező nagyon pontosan megfogalmazta, mit szeretne látni a sakktáblán: a film történetével abszolút párhuzamban lévő lépéseket. Például, amikor a női főszereplő, Márta a menekültvonaton sakkozik Czentoviccsal, lehetősége lenne a gyalogátváltozásra – vagyis arra, hogy a figurája a nyolcadik sort elérve akár vezérré alakuljon át –, de ekkor a pap, azaz B közbeszól, hogy inkább olyan lépést válasszon, amivel döntetlenre mentheti a partit; nekem ez utóbbi állást kellett rekonstruálnom a táblán.

– Kihívás volt?
– Nem is akármilyen! A film 1956 novemberében játszódik, így először annak kellett utánanéznem, kik voltak, akik abban az évben már világbajnoki címmel büszkélkedhettek. Hat ilyen sakkozót találtam, közöttük volt az egyik kedvencem, Alekszandr Aljechin is. Elkezdtem a partijai közül kiválogatni azokat, amelyekben gyalogátváltozás történt. Amikor rátaláltam a megfelelő játszmára, annyit finomítottam az álláson, hogy a tábla képe tökéletesen megfeleljen a rendező kívánságának. A jelenet sakkszakmai szempontból korrekt; számítógép segítségével ellenőriztem, igaz-e B állítása, miszerint reminél több nem hozható ki az állásból.

– Tóth Barnabás sikeres rendező, viszont saját bevallása szerint kocasakkozó.
– A stábtagok házi versenyén lelkes sereghajtó lett, de ettől még pontos elképzelései voltak arról, miként illeszkedjenek a sakkjelenetek a történetbe. Nekem például az volt a javaslatom, hogy B és Czentovics meccséhez Aljechin utolsó játszmáját vegyük alapul, az azonban döntetlennel zárult, Barna pedig azt kérte, hogy szabálytalan lépéssel érjen véget a meccs. A megoldás az lett, hogy B a királyával sakkba lép, ami szabálytalan, de nem jár automatikusan a parti elvesztésével, ám lehetőséget ad arra, hogy Czentovics kérdésére, feladja-e a játszmát, a pap igennel feleljen.

A FILM ELŐZETESE

– Hosszú kávé rovatunknak vendége volt Román Katalin, aki a Hat hét főszereplőjeként kifejezetten a film kedvéért tanult meg pingpongozni. A Mesterjátszma színészei tudtak sakkozni?
– Katalin a Mesterjátszmában is közreműködött, ez alkalommal a sminkes csapat tagjaként. A filmben a női főszereplőnek, Varga-Járó Sárának, a Czentovicsot alakító Mácsai Pálnak és a B-t játszó Hajduk Károlynak kell a szerepe szerint sakkoznia. Károly ismerte a lépéseket, sakkszakmailag ő volt a legfelkészültebb. A neki elküldött játszmák lépéseit fejből tudta, amikor egymás ellen játszottak, ő segített Mácsai Pálnak. Hiba nélkül hozták a jeleneteket, nem is nagyon volt teendőm.

– Végigkísérte a forgatást?
– Igen, ott voltam a felvételeknél. Nem is gondoltam, mennyi apróságra kell figyelni. Fontos volt például, hogy a leütött figura a tábla melyik oldalára kerül, mert előfordult, hogy az adott jelenet forgatása néhány nap szünet után folytatódott. S akkor nemcsak a táblán lévő, hanem a leütött bábuknak is ugyanott kellett lenniük, mint korábban.

– A Hat hétben kulcsfontosságú volt, hogy a Román Katalin által életre keltett Zsófiról elhiggye a néző: asztaliteniszezőként esélye lehet a profi karrierre. Egy sakkjátszmánál – gondolhatnánk – bármikor újravehető az esetleges hibás lépés.
– Mielőtt elkezdtük a közös munkát, Tóth Barnabással abban maradtunk, hogy sakkszakmailag legyen rendben minden. Ez a film azonban nem attól hiteles, hol áll éppen a király vagy a királynő. Egy apróbb pontatlanságot jó eséllyel csak a rutinos sakkozók vettek volna észre, ha nagyítóval vizsgálják a táblát. A hangsúly az atmoszférán volt, azon, hogy a szereplők legyenek hitelesek. Hogy Mártáról el lehessen hinni, tényleg sakkbajnok. Ennek megfelelően kellett viselkednie, a figurákhoz nyúlnia, az ellenfél bábuját leütnie. Hogy amikor a menekültvonaton Czentoviccsal játszani kezdenek, a kibiceket a parti tényleg köréjük vonzza.

– A forgatási szünetekben sakkoztak-e?
– Az egyik férfi főszerepet, Istvánt alakító, többek között A besúgó című sorozatból is ismert Váradi Gergő nagyon szeret sakkozni, a Mesterjátszmában viszont csak annyi köze volt a sakkhoz, hogy ő hozta magával a vonatra a táblát. Ha volt egy kis időnk, a díszletek között játszottunk egy-egy partit. Egyszer Szentendrére is kijött egy amatőr versenyre, ötvenszázalékos eredménnyel zárt. Adós maradtam viszont egy meccsel az embercsempész banda fejét alakító világhírű örmény harmónikaművésznek, David Yengibarjannak; nagyon készültünk rá, de végül nem jött össze.

– Indul még profi versenyen?
– Már két évtizede nem. Kilencévesen kezdtem, s gyorsan jöttek a sikerélmények: egy év múlva megyei bajnok voltam. Felkerültem Budapestre a Statisztikába, s rengeteg külföldi versenyre utazhattam. Háromszor voltam ifibajnok, ám döntenem kellett: maradok a sakk világában vagy a civil életet választom. Utóbbira voksoltam. Elvégeztem a főiskolát, dolgoztam a Pénzügyminisztériumban, majd visszakerültem a sakk közelébe. Kilenc évig segédkeztem a Polgár Judit nevével fémjelzett világsakkfesztivál szervezésében, s egy évtizeden át, egészen a legutóbbi tisztújításig a szövetség kommunikációs vezetőjeként dolgoztam. A sakk szeretete megmaradt, de már van egy másik szerelmem, a curling.

– Merész váltásnak tűnik.
– A curlingről úgy tartják, a jég sakkja. Ez is taktikai játék, s noha én is csúsztatom a követ, elsősorban skip vagyok, aki irányítja a játékot. Már Emma lányom is curlingezik, mindketten a Vasasban játszunk, januárban egy csapatban szerepelünk majd az ob-n.

– Eszerint a curlingben felnőttként is lehet sikereket elérni. Mennyire életszerű a Mesterjátszma alapötletét adó Zweig-novellában, hogy egy „begyöpösödött fejű dunai hajósgyerek” a sakksport elitjébe emelkedjen, világbajnok legyen?
– Látta a Netflixen A vezércsel című sorozatot?

– Nem.
– A tizenegy Emmy-díjjal jutalmazott sorozat – amelynek Garri Kaszparov volt a szakértője – egy árvaházban élő kislányról szól, aki egy bácsitól megtanulja a lépéseket, majd végigveri a világot. Az A vezércSelnek köszönhetően reneszánszát éli a sportág, a sakk-készletek eladása az egekbe szökött, megugrott a sakkal foglalkozó online platformok népszerűsége. Az ilyesfajta mesébe illő karrier azonban a valóságban elképzelhetetlen; már egészen fiatalon eldől, kiből lehet klasszis. A sakk sokkal keményebb sport, jóval több időt és energiát követel, mint ahogy azt az emberek gondolják.

– A Netflix sorozata jó néhány elismerést elnyert. Milyenek a visszajelzések a Mesterjátszmáról?
– Előzetesen, mint minden alkotó, mi is tartottunk a kritikától, ehhez képest sok dicséretet kapott. A számos szimbólumnak köszönhetően olyan elemekről is elismerően szól egy-egy kommentelő, amelyet ő fedezett fel, mások viszont átsiklottak felette. Az eredeti forgatókönyv, amelyet Fonyódi Tibor írt, még inkább látomásos alapanyag volt, ám a rendezőnek muszáj volt átdolgoznia, mert a rendelkezésre álló költségvetésből – a Mesterjátszma tv-filmnek készült – nem lehetett volna leforgatni.

– Sakkszakmai szempontból milyen lett ez a pszichothriller?
– Én már azt a változatot is láttam, amikor még részben zöldek voltak a hátterek, az egyik utcai jelenetben pedig bevillant egy bevásárlóközpont. Többször megnéztem a kész alkotást, engem rendre odaszögezett a vászon elé. A vágások nyomán kevesebb sakkjelenet maradt, mint azt gondoltam, és – a mattszituációtól eltekintve – az egyes játszmák sem ismerhetők fel. Ez azonban nem csorbította a filmet. Tóth Barnabás tudatos döntése volt, hogy a sakktábla helyett az érzelmekre, az arcokra, a kezekre, a gesztusokra helyezte a hangsúlyt.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 16-i lapszámában jelent meg.)